Ezzel arra utalt, hogy az elmúlt években nem mindig úgy alakultak a dolgai a páston, ahogy szerette volna, és az aranyérem nem jött össze neki sem világbajnokságon, sem Európa-bajnokságon, olimpián pedig az előző két alkalommal messze várakozáson alul szerepelt – 12., majd 25. lett.
„Az én példámból láthatják, hogy mindenhonnan van visszaút, kemény munkával és akarattal meg lehet csinálni, még hogyha az ember sokat esett is pofára” – mondta az éremátadás, a doppingvizsgálat és a nemzetközi sajtótájékoztató után magyar újságíróknak nyilatkozva. A korábbi eredményeit illetően úgy fogalmazott, hogy alapvetően mindig pozitív volt, nem azt nézte, hogy nem nyert aranyat, hanem azt, hogy van érme.
„Persze azért volt hiányérzetem, hogy sem Eb-, sem vb-arany nem jött össze. Ez ugyanakkor nagyon nagy motivációt adott a továbbiakra, hogy igenis meg fogom mutatni a világnak, hogy van bennem aranyérem, és ma tényleg úgy éreztem, minden összeállt arra, hogy én nyerjek” – tette hozzá.
Arra felvetésre, hogy ha most sem sikerül neki jól szerepelni az olimpián, nekiállt volna-e egy újabb négy évnek, úgy reagált: ezt a kérdést a legnehezebb megválaszolni.
„Ha megkérdezték, korábban is azt mondtam, hogy nem ez az utolsó olimpiám, de nem tudom, hogy egy nagy kudarccal lett volna-e erőm újra felállni. A londoni olimpia után annyira padlón voltam, hogy ha még egyszer így sikerül, nem tudom, maradt-e volna bennem elég erő a folytatáshoz” – folytatta.
Rio de Janeiro, 2016. augusztus 6. Szász Emese (j) és az olasz Rossella Fiamingo a 2016-os riói nyári olimpia női párbajtőrversenye döntőjében a Rio de Janeiró-i 3-as Karióka Arénában 2016. augusztus 6-án. Szász Emese 15-13-ra nyert és olimpiai bajnok lett. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Mint mondta a négy évvel ezelőtti kisiklás után arra gondolt, nem érhet így véget a pályafutása, és a következő év sokat segített a kudarcélmény feldolgozásában.
„Azt az évet adtam magamnak, úgy voltam vele, hogy ha ugyanolyan rosszul vívok, mint a londoni olimpia évében, akkor abbahagyom. Aztán mind a zágrábi Eb-n, mind a budapesti világbajnokságon bronzérmes lettem.”
Emlékeztetett rá, hogy a londoni játékok előtt könyökműtétje volt, és édesapja is akkor hunyt el, akkor nagyon sok minden közbejött, ami miatt nem volt a legjobb állapotban.
„Most meg úgy érzem, hogy ő is velem volt, segített abban, hogy az a londoni eredmény tényleg elfelejtődjön” – mondta.
A szombati versenyére úgy ment ki a csarnokba, hogy ez az a nap, amire régóta készült, amiért mindennap „beleállt a kemény vívó- és kondiedzésekbe”.
Arra a felvetésre, hogy első mérkőzésén, amikor 4-1-re vezetett ellene az észt Julija Beljajeva, nem fordult-e meg a fejében, hogy mégsem ez az a nap, amelyiken a csúcsforma összejön, azt felelte, ő pozitívan állt az asszóhoz, nem tartott ellenfelétől.
„Amikor elment 4-1-re, akkor csak azt mondtam magamnak, jaj, ne, ne kezdjük ezt el, nehogy már ez legyen a kezdet és a vég is egyben” – tette hozzá.
A döntőről úgy vélekedett, hogy neki nem volt veszítenivalója, mert sokszor kapott már ki Rossella Fiamingótól, s úgy gondolta, hogy minden rossznak egyszer vége szakad, miért ne történne ez éppen most.
„Persze lehettek volna kétségeim 11-7-es vezetésénél, de tényleg úgy éreztem, hogy mindent meg kell próbálnom, mert ez egy soha vissza nem térő alkalom. Arra épült a taktikám egész nap, hogy izgultam én már eleget, most izguljanak a többiek, én ma itt jól fogom érezni magam. A pszichológusommal nagyon sokat beszéltünk erről, hogy ezért dolgoztam, ezért edzettem minden nap, élvezzem ki ezt az egészet, hogy itt lehetek, élvezzem az olimpiát és a vívást” – mondta a 33 éves Szász.
A jövőjéről elárulta, nem hagyja abba a versenyszerű vívást, de a sport most egy kicsit háttérbe szorul.
„Magánéleti projektbe kezdünk, mert ugye, már a korom is megvan hozzá, hogy utánpótlást kezdjünk gyártani. Remélem, hogy utána vissza tudok térni” – mondta, majd később hozzátette, ősszel megy férjhez.