London kardvívó bajnoka hét év után, 2015 tavaszán érezte azt, hogy addigi edzőjével, Somlai Bélával valami már nem passzol kettőjük között. Áron szeretett volna megújulni, többet kihozni magából, de Somlaival nem tudtak egymásra hangolódni. A világbajnokság előtt meg is érett benne, hogy váltani fog, annak ellenére, hogy harmonikusnak nevezte az edző-versenyző kapcsolatukat.
Áron a Távol-Kelet felé fordult, ahol Decsi András épp a szingapúriak szövetségi kapitányaként tevékenykedett, de előtte 2007 és 2011 között, ugyancsak kapitányként, minden évben elnyerte a legjobb edzőnek járó kitüntetést Hong Kong-ban. A Vasas versenyzőjének hívására, családjával hazaköltözött Budapestre. Ha már korábban szemöldökráncolásról esett szó Áron esetében, akkor bátran kijelenthetjük, hogy a szakember legalább ugyanannyit kockáztatott, mint olimpiai bajnok tanítványa, hiszen kilenc éve sikeres edzőnek számított Ázsiában. Mégis, mindketten ragaszkodtak a közös munkához. Megérzések, amik utólag beszédessé válnak.
„Első perctől működött a kémia közöttünk – mondta a hazaérkezés után az m4sport.hu-nak Decsi András. – Már akkor éreztem, hogy jól tudunk majd együtt dolgozni, amikor először találkoztunk és Áron elmondta, hogy mit szeretne, mik a céljai. Nem árulok el nagy titkot, érmet akart szerezni Rióban. Ebben titkon benne volt az arany is, de hát a kardvívásnak sok összetevője van, nem olyan, mint az úszás, vagy atlétikában a futás, hogy az időeredményekből tudsz következtetni. Éppen ezért tartom hatalmas dolognak, hogy az újabb győzelmével Áron bekerült ebbe az illusztris, szűk elitbe, a nagy elődök közé, akiknek sikerült a duplázás.”
A vívócsaládból származó Decsi Andrásról azt is megtudtuk, hogy milyen a kapcsolata Szilágyival.
„Nem vagyok egy poroszos beállítottságú edző, akinek fontos az alá-fölérendeltségi viszony a versenyzőjével. Sokkal inkább fontos számomra az emberi, megértő, közelebbi kapcsolat. És hát, Áronnal ez remekül működik,emberileg és szakmailag is.”
És, hogy mit tud mondani a mester az olimpián, ha épp vesztésre áll a versenyzője vagy magabiztosan vezet?
„Ilyen klasszis vívónál, mint Áron szakmai dolgokat már nem nagyon kell. Minden ellenféllel szemben voltak előzetes tervek, volt, ami remekül működött, volt viszont, amikor váltani kellett, mert az nem jött be, hiszen nem csak mi készültünk fel, Áronból is felkészültek az ellenfelek. Ilyenkor a szünetben mindenki elmondta a benyomását, kitaláltuk az új taktikát, Áron meg legtöbbször meg is valósította azokat. A magabiztos vezetés esetében pedig nekem egy dolgom volt, erősítsem mentálisan és arra fókuszáljunk közösen, hogy majd akkor dőlünk hátra, akkor engedünk ki, ha beadtuk a 15-iket is.”