Úton az iskolába összeszedte a fákról leesett ágakat, megfaragta a végüket és megpróbálta a „gerelyt” minél messzebbre dobni. Így kezdődött a kenyai Julius Yegonak, 2015 világbajnokának és Rio ezüstérmesének gerelyhajtó-pályafutása. Aki hosszútávfutó is lehetne: a kis Julius mezítláb futott otthonról az iskolába, s vissza – minden nap 16 kilométer volt a táv. Julius összeszedte a haverokat, és „bothajító” versenyeket rendeztek. Édesapja nem örült fia szokatlan hobbijának leginkább azért, mert látszott: a kis Julius nem az iskolai tanulmányokat tartja az első helyen. Se gyakorlópálya, se edző – mit tegyen a gerelyhajítás „szegénylegénye”? Internetkávézókban éjjel-nappal nézte a YouTube-videókat, többek közt Jan Železný 98,48 méteres világcsúcsát, s a cseh csodatechnikáját. Amikor Julius Yego (akit Kenyában csak Youtube-embernek becéznek) életében először dobott fém gerellyel, 48 méterre szállt a szer. Bő harminccal dobta messzebbre 2012-ben, és azzal bejutott a londoni olimpián a döntőbe – első kenyai, egyben első afrikai gerelyhajítóként.
2015-re így emlékszik vissza: „Óriási év volt. Világbajnokság, 92 méteres dobás. Soha nem fogom elfelejteni.”
És mit mond ma Yego papa, aki megpróbálta visszatartani a fiát 15 évvel ezelőtt? „A tehetség gyerekkorban kiderül, és hagyni kell, hogy kibontakozzon. Ezt tanultam a fiamtól. És ma én vagyok a legbüszkébb és legboldogabb ember a Földön…”
