– Milyen érzésekkel készülsz a búcsúmérkőzésedre?
– Nyilvánvalóan várom a vasárnapot, mert kellemes és felemelő pillanatok lesznek ezek számomra. Szombaton még meccset játszunk a lányokkal, úgyhogy igazából még azzal foglalkozom, de kikerülhetetlen ez a vasárnapi mérkőzés. Kíváncsian várom a búcsúmeccsem, biztos vagyok benne, hogy sok meglepetésben lesz részem, de nemcsak nekem, hanem a többieknek is.
– A pólósok szokták ugratni egymást az uszodában. Poénkodtak valamit a srácok a vasárnapi eseménnyel kapcsolatban?
– Kásás Tamás írt néhányszor, Kiss Gergő pedig kedden üzent. Mindketten azt írták, örülnek, hogy összeáll a régi csapat. Gergő kérdezte, hogy beköltözünk-e előtte edzőtáborba, mondtam neki, hogy persze, mint a régi időkben. Mindenki a napi rutinját csinálja, de amikor együtt leszünk, nyilvánvalóan jönnek majd a poénok.
– Kapcsolatban vagy egykori csapattársaiddal? Elég sok minden összeköt titeket, a három olimpiai bajnoki cím mellett világ- és Európa-bajnoki címet is szereztetek.
– Nagyon kevesekkel beszélgetek rendszeresen, mindenkit más irányba fújt a szél. Néha-néha beszélünk egymással telefonon, de hát vasárnap végre személyesen is találkozunk.

A magyar Himnuszt énekli az aranyérmes magyar vízilabda-válogatott: Kósz Zoltán, Biros Péter, Szécsi Zoltán, Steinmetz Barnabás, Vári Attila, Märcz Tamás, Kiss Gergely, Székely Bulcsú, Varga Zsolt, Benedek Tibor, Kásás Tamás, Molnár Tamás és Fodor Rajmund (b-j) a dobogón, a XXVII. nyári olimpián.
MTI Fotó: –
– Azt mondják, hogy ilyen erős generáció, mint a tiétek, sokáig nem lesz a magyar vízilabdában. Hasonlóak vagytok, mint labdarúgásban az Aranycsapat. Miért voltatok ennyire különlegesek?
– Minden sportág hullámvasút, egyszer fent, egyszer lent vannak a képviselői. Amikor mi játszottunk, sok jó pólós volt jó időben, jó helyen, de nyilván sokat is tettünk érte, hogy ott legyünk. Lehetne ragozni, hogy mitől voltunk ennyire jók, de a legegyszerűbb válasz, hogy jó csapatunk volt, jó játékosokkal. Mindenki tette a dolgát. Most átmeneti időszak van a magyar vízilabdában, de remélem, minél előbb újra olyan jó eredményeink lesznek, mint a mi időnkben.
– Ha egyet ki kellene emelni, melyik volt a legkedvesebb mérkőzésed?
Nyilvánvalóan nagyon nehéz egy meccset kiemelnem. Az 1999-es firenzei Európa-bajnokság döntője nagyon emlékezetes, hiszen ez volt az első nagy esemény, amit megnyertünk, ráadásul a döntőben nagyon jól ment nekem a játék, és öt gólt szereztem. Nagyon kedves emlék számomra az első olimpiai aranyérem megszerzése, amikor a 2000-es játékok döntőjében az oroszokat győztük le. Rengeteg mérkőzésen arattunk nagyon fontos győzelmeket, nehéz egyet kisajátítani.
– Milyen érzés volt, amikor negyedik olimpiádon, 2012-ben Londonban te vitted a magyar zászlót?
– Nagyon felemelő érzés, óriási megtiszteltetés volt, hogy egy nemzetet képviselhettem az olimpián. Volt bennem drukk és félelem, de két nappal később már meccset játszottunk, így a megnyitón is a vízilabdára gondoltam. Van egy olyan mondás, hogy aki a zászlót viszi, az nem nyer aranyérmet, de engem ezek a babonák nem nagyon érdekelnek. Nem ezért nem nyertünk.

– Aki abbahagyja az aktív sportolást, annak az életében keletkezik egy űr. Te mivel tömöd be ezt?
– Gyakorlatilag ugyanazt csinálom, mint eddig, napi két edzésen veszek részt. A különbség csupán annyi, hogy már nem a vízben vagyok, hanem kint a parton.
– Van valami hobbid?
– Horgászom, az élő Tiszára és a Tisza-tóra járok, meg más vizekre, ahol lehet pergetni. A pontyozást feladtam, csak ragadozó halra horgászom.
– Az Eger női vízilabda-csapatát irányítod. Tervezed, hogy az edzősködés mellett esetleg pólóiskolát is indítasz Egerben? A Biros név igen jól cseng, biztosan özönlenének a gyerekek…
– Régebben volt erről szó, de jelenleg nem tervezem, hogy ilyesmibe belevágnék. Most az edzősködésre koncentrálok, hogy minél jobban szerepeljünk a lányokkal. Nem lehet tudni, mit hoz a jövő.