A Barcelona labdarúgócsapatának bámulatos MSN-triója alig több mint kétéves együttműködése alatt 272(!) gólt termelt. Most, hogy Neymar és Luis Suárez visszatért a dél-amerikai világbajnoki selejtezőkről és Lionel Messi felépült a sérüléséből, a Barca edzésén újra összeállt a félelmetes egység, méghozzá cicázáskor, a kör közepén. Társaik nem voltak tekintettel a világsztárokra, alaposan megizzasztották őket, ám az igazi vesszőfutásuk csak ezek után következett…
#Messi, @neymarjr and @LuisSuarez9 vs The Rest https://t.co/ojaTZJKi3G
— FC Barcelona (@FCBarcelona) 2016. október 14.
A futballcsapatoknál világszerte népszerű labdatartós játék a cicázás, ám amit sokszor más kluboknál látni, az köszönőviszonyban sincs a katalánokéval. Ott ezt tökélyre fejlesztették, sőt játékfilozófiájuk alapját képezi.
„Amikor idekerülsz, először gondolkodni tanítanak meg. Fejet fel, láss, gondolkozz! Tudd, mi következik, ki áll szabadon, még mielőtt a labda eljut hozzád. Mert ekkor egyetlen mozdulatra van csak szükséged” – foglalta össze egyszer a lényeget a klub korábbi kulcsjátékosa, Xavi, aki Johan Cruyffnak tulajdonítja ennek a szellemiségnek a meghonosítását, melynek az alapja az egyérintős cicázás – minden áldott nap. „Ez a leghasznosabb gyakorlat” – állítja a spanyol passzmester.
Ott rondónak nevezik, és már a fiatalok képzésénél fontos szerepet kap a labdabirtoklás hatékonyságának növelésére. A cél ugye egyértelmű, a kör peremén állók egy érintővel úgy próbálják adogatni a labdát egymás között, hogy a középen helyezkedők ne tudjanak beleérni. Aztán ha sikerül kötényt adni valamelyik cicának, vagy túllépni az előre meghatározott passzok számát, jöhet a bentiek büntetése. Akár úgy, hogy mindenki megpöcköli a fülüket, vagy akár úgy, mint a videóban láthatjuk a Barcánál.
Tengernyi variációja létezik; az érintésszám növelése, a kör mérete, hány ember legyen középen vagy az egymás mellett állók összjátékának tiltása stb. A cél, vagyis inkább a célok nem változnak.
A szélen helyezkedők megtanulnak nyomás alatt dönteni, miközben átadásaik pontossága és sebessége javul. A csapategységre is jó hatással van. Ha az edzők azt tapasztalják, a labdarúgók nem vigyorogva, a játékba teljesen belefeledkezve élvezik, akkor ott valami gond van. Persze a vidám hangulat nem megy a maximális koncentráció rovására, mert akkor a feladat nem érné el azt, aminek szánják.
Emellett hasonlóan fontos, a labdát hajtóknak is együtt kell működniük: intelligens helyezkedésükkel csapdát állítani és a megfelelő időben lecsapni. Ráadásul meglehetősen intenzív a „macskalét”, szóval az állóképességet is javítja.
Barcelonában egyértelműen a rondónak tulajdonítják a milliók által csodált, sokszor szemmel is alig követhető összjátékokat, ami annak fényében nem meglepő, hogy a klub akadémiáját is végigjárók, így Xavi, Iniesta, Messi vagy Busquets pályafutásuk végére több tízezer ilyen játékon lesznek túl.
A labdarúgást szerte a világban nagyon sokféleképp látják, így a Barca által képviselt értékeket és szellemiséget sem mindenhol tartják követendőnek, sőt. Ám vitathatatlan, náluk – fura, de főleg a roppant sikeres Guardiola-korszakban – a stílusukhoz való ragaszkodás sokszor még az eredményességet is felülírta.
Ez az eszmeiség Charly Rexach – a gránátvörös-kékek korábbi labdarúgója, ki Cruyff-fal nemcsak hogy együtt játszott, de az együttes másodedzője volt a holland mellett – gondolatával remekül érzékeltethető, melyet Graham Hunter Barca című könyvében idéz: „Legyen csak minél koszosabb az a mez! – mondták az átkozott ostobák. Nem jöttek rá, hogy az igazi futballt lábbal játsszák. Ha még nem izzadtál meg eléggé, az azért van, mert játszottál futás helyett.”