A franciaországi tornát követő pangás okairól számtalan okfejtés látott napvilágot, amibe részletesen most nem is mennénk bele, de röviden megállapíthatjuk, manapság már nem érvényesül az a tétel, miszerint a jó Eb- vagy vb-szereplés elég ahhoz, hogy a nyugati élbajnokságok csapatai lecsapjanak bárkire is. Ehhez egy-egy játékos hosszabb távon nyújtott kiemelkedő teljesítménye szükséges klub és válogatott szinten egyaránt, különösen, ha az adott nemzeti tizenegy ereje – így a magyaré is – inkább egységében, mintsem egyéniségeiben rejlik.

Az átigazolási szezonban végül négy hazai labdarúgónak – három Eb-t megjártnak – sikerült az OTP Bank Ligából nyugati klubba igazolnia. Nézzük, miként áll jelenleg a szénájuk.

Nagy Ádám rácáfolt a kétkedőkre – MTI/AP/ANSA/Giorgio Benvenuti

Elsőként vegyük Nagy Ádámot. A bajnok és kupagyőztes Ferencvárosból Bolognába szerződő középpályás azon ritka kivételek egyike, akinek az Eb-szereplés nélkül is nagy esélye volt külföldre szerződnie, ugyanakkor biztosan nem ártott, hogy megmutathatta, nemzetközi színvonalú mezőnyben is lehet rá számítani. Az olasz együttes állítólag már hónapok óta figyelte, így érthető, végül miért választotta Roberto Donandoniékat Nagy a további lehetőségei helyett. Pedig emlékezhetünk, napi szinten boronálták össze a nevét hol a Benficával, hol a Marseille-el, és még ki tudja kivel.

Sokan úgy vélték, nem a legjobb döntést hozta, de egyelőre nem lett igazuk a korán károgóknak. Az eddig eltelt nyolc forduló mindegyikében pályára lépett, hétszer kezdőként, a legutóbbi Lazio elleni bajnokin először végig is játszotta a kilencven percet. Jobbára jó kritikákat kap, szeptemberben a Bologna fanatikusai a hónap harmadik legjobbjának szavazták meg. Belépőnek nem is rossz.

Tudatos beépítése is példázza, nem ad hoc alapon esett rá a választás.

Itthon, mindenki azt várja a magyar futball legnagyobb reménységének kikiáltott Nagytól, hogy brillírozzon, cselezzen, szórja a gólpasszokat, mert felénk ebben még mindig ebben mérik a tehetséget, de látni kell, – Einstein után szabadon – ha egy halat az alapján ítélünk meg, hogyan mászik fára, valószínűleg téves következtetéseket vonunk le. Mindez futballnyelvre lefordítva, a 21 esztendős játékos stílusát mindenáron hasonlítani akarjuk valakihez, akkor azt ne Gera Zoltánéhoz, vagy hovatovább Andrea Pirloéhoz tegyük, hanem sokkal inkább Sergio Busquetséhez. A csapatjáték szempontjából kevésbé látványos, de végtelenül fontos szerepet tölt be, intelligens helyezkedésével, labdaszerzéseivel és passzjátékával. Amennyiben fejlődése töretlen lesz, jó ugródeszka lehet a Serie A középcsapata.

Az utolsó pillanatokban – lehet már az után – hagyta el a Videotont Lang Ádám a Dijon kedvéért. A kezdeti akklimatizációs időszakot nehezítette, hogy a váltáskor a védő épp Feröeren tartózkodott a válogatottal, de két héttel később a PSG ellen átesett a tűzkeresztségen, igaz, nem a legszerencsésebben. A bemutatkozásra amúgy sem a francia sztárcsapat tűnik a legkönnyebb ellenfélnek, tetézésképp 0-0-nál a tizenhatos bal csücskétől érkező beadás a blokkolni próbáló Langról védhetetlen ívben hullott a kapujukba. Mindez nem befolyásolta a felé áradó bizalmat, azóta eltelt négy játéknap, és egy pillanatot sem mulasztott. A hétvégén a Saint-Étienne otthonában a 96. perceben bukták el a győzelmet a dijoniak, ám a magyar bekk produkciója egyre inkább elnyeri a franciák tetszését. Volt olyan sportportál, ami a forduló válogatottjába is beválasztotta, kiemelve, beállítása óta vált szilárdabbá a gárda védelme.

A válogatottban sajnos Lang óriásit bakizott a Svájc elleni vb-selejtezőn, ami miatt kikerült a lettországi kezdőből, pedig egy percet sem mulasztott a mieink találkozóiról, mióta Bernd Storck Norvégiában, a tavaly novemberi emlékezetes pótselejtezőn berakta a védelem közepére. Valószínűleg azért továbbra is komolyan számol majd vele a kapitány, főleg, ha jól fog teljesíteni a francia bajnokságban, ami az utóbbi évtizedekben fekete folt volt a magyar futballisták szempontjából. Legutóbb Kovács Kálmánnak sikerült emlékezeteset nyújtani az Auxerre színeiben még a 90’-es évek elején. Azóta volt néhány próbálkozó (Klausz László, Tóth Mihály, Rudolf Gergely, Huszti Szabolcs), de az áttörés nem sikerült, talán idővel lesz ki tartósan jó példát szolgáltasson ez ügyben.

Lang (jobbról) a válogatottban hibázott, de Dijonban egyre inkább formába lendül – MTI Fotó: Illyés Tibor

Ebben Bese Barnabás is segítséget nyújthat, bár ő jelenleg a másodosztályban lévő Le Havre-t erősíti. Az augusztusban MTK-t maga mögött hagyó jobb oldali védő, a tavasszal került be Storck szűk keretébe, majd az Eb-n is szerepelhetett, legutóbb Rigában pedig már a pályán hallgathatta a Himnuszt.

Az északnyugat-francia kikötőváros klubja legutóbb hét éve szerepelt az élvonalban, az előző kiírásban épphogy lecsúszott a feljutásról. Az osztályváltás célja nem változott, Bese ehhez mindeddig igyekszik hozzátenni a magáét, rendre kezdő, csapata a negyedik helyről várja a folyatatást.

A nyáron Sallai Roland volt az egyetlen, aki a nagy nyári seregszemle kihagyásával is előre tudott lépni az NB I.-ből. Balogh Norbert csapattársa lett a Serie A harmadik magyarjaként. A Puskás Akadémiából egy évre kölcsönbe érkezett Szicíliába, bár a rapszodikus edzősorsok és az azokat kiötlő klubelnök, Maurizio Zamparini sújtotta rózsaszíneknél nem feltétlenül adott minden körülmény a töretlen fejlődéshez. Az egyszeres válogatott támadó (az Elefántcsontpart elleni májusi edzőmeccsen debütált) előtt azért ott a lehetőség, mivel mégsem a honi második ligában porosodik a Budaörs vagy a Csákvár ellen, hanem a például az Inter vagy a Napoli védőivel szemben mérettetheti meg magát. Persze, amikor lehetőséget kap. Eddig a találkozók felén, négyszer játszott, kicsivel több mint két meccsnyi játékidő jutott számára. A legutóbbi edzőváltás óta Roberto de Zerbi mester még nem vetette be, de legrosszabb esetben Sallai még mindig reménykedhet a kispadot érintő újabb változásban.

Láthatjuk, mind a négyen megkapták, megkapják azt a több, kevesebb esélyt, amivel élniük kell, ahhoz, hogy a saját karrierjük felfelé ívelése mellett a magyar futballisták presztízsét is előre mozdítsák.