A mértékadónak számító német szaklap, a Kicker 1,5-es osztályzattal ismerte el Kleinheisler Wolfsburg elleni teljesítményét, aminél jobbat senki sem kapott a világsztárokat felsorakoztató liga nyolcadik fordulójában. (Arrafelé a 6-os a legrosszabb érdemjegy, míg ez a második legjobb értékelés a világklasszis játékot honoráló 1-es után.)

Jelenlegi csapatát a Werder Bremen kölcsönjátékosaként erősíti, és egyre markánsabb a jelenléte a pályán. A Farkasok 3–1-s legyőzésében kulcsfontosságú volt 1–1-nél szerzett kapásgólja, de a sikerhez az sem ártott, hogy a 23. percben, még 0–0-nál emberelőnybe kerültek a darmstadtiak, amit szintén a vörös üstökű magyar harcolt ki.

Kleinheisler vállára vette a Darmstadtot a Wolfsburg ellen – MTI/AP/DPA/Arne Dedert

Ez utóbbi olyan szituációból adódott, mely kimondottan jellemzi Kleinheisler egyik legnagyobb erényét – a dinamikus letámadást. Németországban – még ha mifelénk ez rosszindulatú asszociációkra is adott már okot – labda elleni játéknak nevezik, mikor valaki a játékszer visszaszerzésében vesz részt, az apró termetű középpályás pedig ebben nagyon nagy. Energiabombaként robban, ha úgy érzi, lehetősége adódik megzavarni a labdakihozatalt vagy ellenfelét hátrafele passzra kényszerítheti, esetleg labdakezelési hibát vét egy védő. Nem véletlenül nevezték már többször is pitbullnak.

Ily módon tett szombaton is, mikor megtámadta a lassú labdát kapó leghátsó wolfsburgi embert, Jeffrey Brumát, aki hibázott és röviden adott haza, majd kilépő Kleinheislert csak lerántani tudta, jött is a jogos kiállítás. És a hazaiak első gólja a szabadrúgásból.

De nem is a gól a lényeg, hanem maga a jelenet. Természetesen ez nagyritkán jár ennyire látványos eredménnyel, sokszor csak annyit ér el vele, hogy megakasztja a nyugodt támadásépítést, vagy felívelésre kényszeríti a megtámadott labdarúgót.

Azonban ezzel is terhet vesz le a védőkről, mert vagy az ellenfél térfelén tartja a labdát, vagy direktebb építkezésre kényszeríti, aminek a levédekezése könnyebb.

Így fest ez a válogatottban:

„Nagyon örülünk László fejlődésének” – nyilatkozta Möller a minap Bildnek. – „Még fiatal, és folyamatosan tanulni akar. Jól lő, sokat fut, rendkívül dinamikus, nem félti magát és oda is csap, ha kell. Rövid idő alatt fontos elemévé vált a magyar nemzeti csapatnak. Rendkívüli szorgalmával és kiváló hozzáállásával érdemelte ki mindezt. Kéri és elfogadja a tanácsokat. Mindig megkérdezi, hogyan lehetne még jobb.”

És itt a játékosként világ- és Európa-bajnok szakember kitért a részletekre. Kiemelve, sokszor túlzásba esik a letámadásaival, nemegyszer a kapusig kergeti a labdát, ám amennyiben ezt egyedül teszi, abból nem profitál a csapat. „Csiszolnia kell a hatékonyságán, sokszor aránytalanul sokat dolgozik anélkül, hogy megtérülne a befektetett energia. Amikor pedig nála van a labda, eléggé hektikus, gyakorta elragadja a hév” – ragadta meg a lényeget a német edző.

Mert a rapszodikus megoldásokat kéne mielőbb levetkőznie Kleinheislernek. Kulcspasszok mellett egészen érthetetlen húzások váltogatják nála egymást, teljesen kiszámíthatatlanul, mondhatjuk, ösztönből.

Erre is mutatunk néhány példát:

Möller hangsúlyozta is, akkor lehet igazán értékes, ha labdabirtokláskor is tudatosabban mozog. Szóval a tízszeres válogatott játékos további fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy ugyanolyan hasznossá váljon, mikor a labdával keresik, amit utána meg kell játszania, mint amikor annak megszerzése a cél. Ebben rejtőzhet a továbblépésének záloga, ugyanis az erősebb csapatok domináns stílusa megköveteli ezt.

Hogy nem faragták le róla a rossz beidegződéseket, az alighanem visszavezethető a hazai képzésre, vagyis inkább annak hiányára. Nem véletlenül mondta róla korábbi brémai edzője, Victor Skripnik, „igazi edzésmunka és képzés nélkül jött a Werderbe”. Már amit ott a képzés fogalma alatt értenek. Mert akadémián képezték itthon is, de az nem készítette fel a nemzetközi szintre.

Ugyanis az azóta már menesztett tréner első megállapítására még magyarázat Kleinheisler háttérbe szorítása a Videotonnál, ahol nem hosszabbított szerződést, így jószerével az NB III-ból érkezett a Bundesligába. De utóbbira nehéz más okot találni.

Azt idehaza is tudták, milyen tehetséges. A korábbi válogatott labdarúgó és NB I.-es edző Bognár György egyszerűen zseniálisnak nevezte, mikor először látta játszani még gyerekként Pomázon. Magával is vitte akkori állomáshelyére a III. kerülethez, onnan került Kleinheisler a Puskás Akadémiára. A ranglétrán folyamatosan feljebb lépkedve, 19 évesen bemutatkozhatott az élvonalban, már a Videoton színeiben. Ugyanúgy góllal, ahogy tette azt később a válogatottban is.

De ehhez már szükség volt Bernd Storckra, aki az U20-as válogatottból ismerte, és bízva a Fehérváron előbb kölcsönadott, majd parkolópályára tett  futballistában (fél évig még a klub harmadosztályú együttesében sem számoltak vele a bajnokikon), behívta a norvégok elleni Eb-pótselejtezőre. „Ismerem a képességeit és Andi is megnézte. Egyeztettünk, és úgy gondoljuk, ő az egyik legjobb játékosunk. Márpedig ha jó labdarúgókat keresünk, nem mehetünk el mellette” – indokolta akkor a döntését a szövetségi kapitány.

Így fest, amikor megtérül a bizalom… – fotó: EPA/Vegard Wivestad Groett

A történet innentől ismert, győztes gól Oslóban, Eb-szereplés, már a Bundesligából, és nem a Vidi-tartalékból érkezve.

Elgondolkoztatóak Möller Bildben idézett szavai, miszerint „Magyarországon majdnem elherdálták a tehetségét.”

Szerencsére azt is hozzátette, szerinte most már jó kezekben van.