×

A vízilabda történetének leghíresebb összecsapása: a melbourne-i vérfürdő

December 6-án van a 60. évfordulója a melbourne-i vérfürdőnek, a vízilabda történetének leghíresebb összecsapásának, mely két politikai eseményektől feltüzelt válogatott, Magyarország és a Szovjetunió között zajlott.

A mérkőzésre az 1956-os forradalom leverése után egy hónappal került sor, a köztudatba olimpiai döntőként vonult be, de igazság szerint az ötkarikás játékok hatos döntőjének egyik mérkőzése volt a magyar-szovjet küzdelem. Az összecsapást megelőző történelmi események miatt hatalmas volt az érdeklődés, a hatezer férőhelyes stadionba állítólag nyolcezer ember zsúfolta be magát és a néhány font értékű jegyek is 'aranyáron' keltek el.

A magyar játékosok már repülőn ültek, amikor eljutott hozzájuk a hír: a szovjet csapatok megindultak Magyarország felé. A politikai helyzetnek köszönhetően a kiutazás sem volt egyszerű, a francia repülők ugyanis nem szálltak le Budapesten a harcok miatt, így Csehszlovákián keresztül jutottak el Ausztráliába. A szabadságharc vérbefojtásának hírére, a szovjet elnyomás elleni tiltakozásul Hollandia, Svájc és Spanyolország bojkottálta a játékokat, miután a Nemzeti Olimpiai Bizottság több nemzet nyomása ellenére az olimpia megrendezése mellett döntött.

A XVI. nyári olimpiára készülő vízilabda keret tagjai: Kanizsa Tivadar, Markovits Kálmán, Gyarmati Dezső, Zádor Ervin, Bolvári Antal, Mayer Mihály, Boros Ottó (álló sor, b-j), Martin Miklós, Hevesi István, Jenei László, Kárpáti György (guggoló sor, b-j). MTI Fotó: Bojár Sándor



Az 1956. november 22-én kezdődő torna minden meccsét hatalmas üdvrivalgás közepette játszotta végig a magyar válogatott, a közhangulat a mieinket támogatta, de mindenki a december 6-i, Szovjetunió elleni összecsapást várta. Az olimpiai medencében egymásnak feszült két olyan ország csapata, akik több ezer kilométerrel távolabb véres harcban álltak egymással. A mérkőzés elképesztő magyar fölénnyel zárult, 4-0 lett a vége, mégis más események miatt maradt emlékezetes az egész világ számára.

A játékidő a végéhez közeledett, az oroszok nem viselték méltón a vereséget és egyik játékosuk lekönyökölte Zádor Ervint, a magyar válogatott legfiatalabb tagját, akinek felszakadt a szemöldöke. Zádor először az öltözők felé úszott, de csapattársai a nézők felé irányították, hogy mindenki lássa milyen munkát végeztek a szovjetek. Szemöldökéből patakokban folyt a vér, ami úszás közben vörösre festette körülötte a vizet. Látva a tribün előtt végigsétáló csurom vér Zádor Ervint, a nézők indulatai elszabadultak, átugráltak a korlátokon és voltak, akik nem a magyarok győzelmére, hanem a szovjetek meglincselésére koncentráltak, ezért az orosz csapatot rendőrök menekítették ki az uszodából.

Szívós István, a Melbourne-ből hazaérkező győztes magyar olimpiai vízilabdacsapat tagja (fölül) a vonatról keresi hozzátartozóit a Nyugati pályaudvaron, ahol ünnepélyes keretek között fogadták a XVI. nyári olimpiáról hazatérő olimpikonjainkat 1956. december 18-án. MTI Fotó: Petrovits László



Másnap a jugoszlávok elleni 2-1-es győzelmet követően a magyar válogatott átvehette a viszontagságos körülmények között megszerzett aranyérmet, amely 1932, 1936 és 1952 után negyedik volt a sorban. Az 1956-os melbourne-i olimpián a magyar sportolók, ahogyan itthon harcoló társaik, igyekeztek helytállni és remek szereplésüknek köszönhetően az éremtáblázat negyedik helyén végeztek a Szovjetunió, az USA és a házigazda Ausztrália mögött. Aranyérmet nyert Papp László bokszoló, az Urányi János-Fábián László kajak-kenu kettős és a magyar vízilabda-válogatott.