Lipcsei Péter
Lipcsei Péter pályafutása összefonódott az FTC-vel, legalábbis ami a karriere Kazincbarcika utáni, magyarországi részét illeti. A ferencvárosi legenda megalapozásának időszakai között a Portónál (igen, itt dolgozott együtt Bobby Robsonnal és José Mourinhóval) volt reménység, de sérülése miatt a tervezettnél korábban véget ért kinti pályafutása. Az espinhói kölcsönjáték után következett egy idény zöld-fehérben, majd az osztrák Salzburgnál szerepelt két szezonon keresztül, hogy aztán 2000-ben végleg hazatérjen és 2010-ben a Fradinál vezessen le.
Konklúzió:
Nem tudjuk, mire lett volna képes, ha nem megy tönkre a térde, de arra is láttunk már példát, hogy a hasonló sérülés nem tör derékba karriereket. A történtek alapján reális feltételezés, hogy ha egészséges marad, csak levezetni jött volna vissza az NB I-be.
Urbán Flórián
A kilencvenes évek vagány magyar labdarúgójának a prototípusa Urbán Flórián. Nevét az Újpesthez kötik, pedig nem ott töltötte karriere jelentős részét. Ami biztos, hogy többet ingázott Magyarország és Belgium között, mint manapság egy-egy EU-s képviselő. Játszott a Waregem, a Mechelen, a Beerschot és az Aalst csapataiban, a csúcsot az Anderlecht jelentette – 2 meccsel. Magyarországon a Volán, a Győr (kétszer is), az Újpest (négy részletben), a Szeged, a Dunakeszi és a ZTE szurkolói lelkesedhettek csupaszív játékáért, de a Szpartak Szubotica együttesénél is emlékezhetnek rá. Urbán gyakori klubváltásai mögött nem mindig sportemberhez méltó pályán kívüli élete állhat, de az is előfordulhat, hogy szerette a környezetváltozást.
Urbán Flórián talán ma már másképp csinálna sok mindent.MTI Fotó: Beliczay László
Konklúzió:
Urbán akkor jött haza Magyarországra, amikor biztos pontra volt szüksége. Az, hogy a belga bajnokságnál magasabb szinten nem mutathatta meg magát, egy jel, ráadásul (például Juhász Rolanddal ellentétben) élete nagy lehetőségét, az Anderlechtet nem jól használta fel.
Böőr Zoltán
A debreceni nevelésű Böőr Zoltán minden szállal a Lokihoz kötődött. Részese volt a klub első bajnoki címének (később még kettőnek), bekerült a válogatottba. Ezután igazolt a török Manisasporhoz, amelynél fél év alatt 8 meccsen 1 gólig jutott. Fél év múlva ismét Debrecenben volt, de már nem volt a régi többé. Korábbi lendületes, improvizatív, hasznos játéka lelassult, ebben szerepe volt a sérüléseknek, de valószínűleg a be nem teljesült külföldi karrierről szőtt álmok szétfoszlásának is. Győr, Nyíregyháza, Újpest, REAC, Dunaújváros: a közös bennük, hogy sehol nem lelte az egykori hajdúsági formáját.
Konklúzió:
Kipróbálta magát külföldön, de ennél többre nem vitte odakint. A biztos debreceni nyugalom helyett vágott bel az ismeretlenbe, de valószínűleg már ezerszer megbánta.
Dombi Tibor
Az Eintracht Frankfurtnál a legenda szerint “magyargyűlölőnek tartott” Felix Magath finoman fogalmazva sem rajongott érte, és nyelvi gondjai is voltak a szélsőnek. Dombi felállt a pofon után, részese volt nevelőegyesülete, a DVSC aranykorának. A Hajdúságban persze örömmel látták, mint ahogy a 2000-es évek eleji utrechti kirándulása után is. Itt a frankfurtinál többet tehetett a sikerért, de ez sem volt túl sok. Debrecenbe visszatérve azonban ott folytatta, ahol abbahagyta.
Ha Dombi Tibor elindult, legalább egy tizenegyesig el sem esett. Fotó: MTI/Czeglédi ZsoltKonklúzió:
Belátta, nincs benne több, minthogy az NB I meghatározó csapatának meghatározó játékosa legyen. Feldolgozta kudarcot, elengedte az irreális vágyait, és debreceni legenda lett.
Sándor Tamás
A kilencvenes évek közepén a magyar labdarúgás egyik sztárja volt Sándor Tamás. A pályán kívül nem szeretett szerepelni, de ha nála volt a labda, akkor a védők nem nyugodhattak. Magyar szinten kiemelkedő játékintelligenciája, rúgótechnikája, fejjátéka kiemelte az itthoni átlagból, de az olasz másodosztályú Torinónál ez kevés volt. A török Genclerbirligi és az izraeli Beitar Jeruzsálem csapatainál már több oka volt az örömre, mégis a DVSC játékosaként szerzett négy bajnoki cím marad karriere csúcspontja.
Konklúzió:
Az ő tehetségével többre kellett volna külföldön vinnie. Pechjére éppen pályafutása csúcsára esett az az időszak, amikor a labdarúgásban eltűntek a hozzá hasonló 9 és felesek, vagyis a csatársor és a középpálya közötti összekötők, irányítók, egyre fizikálisabbá vált a játék. Ez persze nem felmentés, hanem tény – ettől függetlenül Debrecenben senki ne mondjon rá egy rossz szót sem, ugyanis imádják a drukkerek az edzőként is a Lokihoz kötődő szakembert.
Koman Vladimir
A 2009-es U20-as világbajnoki bronzérmes középpályás a magyar válogatiott csapatkapitányaként ezüstcipős lett a tornán. A másodosztályú Haladásban 15 évesen bemutatkozó játékos a Sampdoriánál ismerkedett meg a valódi profizmussal. Úgy tűnt, az olasz csapat karmesterre, a magyar futball pedig a következő 10 év válogatottjának csapatkapitányára lelt rá. Nem így lett, Koman genovai távozását követő sorozatos rossz igazolásaival (AS Monaco, FK Krasznodar), és főleg rossz telejsítményével nem vetette meg a lábát külföldön. A Diósgyőrnél töltött másfél szezon után már Törökországban, az Adanasporban játszik.
Konklúzió:
Koman Vladimirben sokkal több volt, mint amit elért. Hogy az ügynökei vagy ő felelős a rossz klubváltásokért és a gyenge teljesítményekért (szerintünk végső soron csakis ő), az igazából mindegy is. Az az érzésünk vele kapcsolatban, hogy látjuk még az NB I-ben szerepelni.
Torghelle Sándor
A Honvéd szurkolóinak szívfájdalma, hogy “Air Sanyi” valószínűleg soha nem lesz bajnok a piros-fekete csapat játékosaként. Torghelle az MTK-ból igazolt a Crystal Palace-hoz (Király Gáborral együtt a két Torghelle-góllal megnyert németországi 2004-es Eb-előmeccsnek köszönhetően). A Panathinaikosz, a PAÓK, a Carl Zeiss Jena, az Augsburg és a Fortuna Düsseldorf klubtörténelmében sem hagyott jelentős nyomot. A Honvédhoz tért haza 2011-ben, de mostani klubjához már a Videotonból érkezett.
Konklúzió:
Ami Torghellének pluszt jelent a magyar mezőnyben (megalkuvást nem tűrő mentalitás, hajtás, nincs elveszett labda), az a nemzetközi futballban alapkövetelmény. Talán ezért lehet a csatár itthon király, a nemzetközi mezőnyben pedig súlytalan (tudjuk: felkészülési meccsen gól a brazil, az argentin és a német válogatott ellen is).
Torghelle Sándor kiemelkedik az NB I-ből. Fotó: Kovács TamásLovrencsics Gergő
Budafokról Pécsre, onnan Pápára, majd a lengyel Lech Poznanhoz került, ahol bajnok lett. Tavaly nyáron karrierje során nem előre, hanem hátralépett egyet: az FTC-hez szerződött, kimondva a nemzetközi kupaszereplés lehetősége vonzotta. A BL-selejtező elbukása, illetve a csapat és a középpályás őszi teljesítménye alapján kijelenthetjük: rosszul döntött.
Konklúzió:
Lovrencsics Gergő a szimpatikus magyar labdarúgók közé tartozik, ami a szívén az a száján, és soha nem hagyta magát befolyásolni, zsarolni. Neki elhisszük, a hazajövetelkor tényleg hitt benne, visszakerülhet a reflektorfénybe. Az Eb-n szereplő válogatottnak tagja volt, de egyénileg több van benne. Ha valakiről, róla el tudjuk képzelni, van akkora akaratereje (meg persze tudása), hogy mihamarabb az NB I-nél erősebb bajnokságban szerepeljen.
Szűcs Lajos
A ferencvárosi nevelésű kapus az Újpestből igazolt a német másodosztályból a Bundesligába épp feljutó Kaiserslautern együtteséhez, amellyel egyből bajnoki címet szerzett. Apró szépséghiba, hogy ő ehhez nem sokat tett hozzá. A Ferencvároshoz tért haza, ahonnan Pápára, majd Dunaújvárosba és végül a Rákosmentéhez szerződött.
Konklúzió:
A magyar szinten jónak számító labdarúgó huzamosabb ideig a magyar válogatottban sem tudott első számú kapus lenni, ennek tükrében nem meglepő, hogy nemzetközi szinten nem mutathatott meg többet magából. Ennek ellenére magyarországi pályafutására büszke lehet.
Varga József
A magyar Gravesen szinte az egész életét Debrecenben élte le. A DVSC korosztályos csapatai utána felnőttcsapat erőssége volt. Sohasem titkolta, mennyire szeretné magát külföldön kipróbálni. A német első osztályú Greuther Fürth, illetve az angol másodosztályú Middlesbrough sem marasztalta. Nyáron Bódi Ádámmal együtt Székesfehérvárra szerződött, de ott sem alapember, ki tudja, képes lesz-e még hasonló teljesítményre, mint korábban a Lokinál. Úgy tűnik, a csalódások nyomott hagytak rajta.
Konklúzió:
A debreceni évek során megfáradt, váltania kellett. A külföldi próbálkozások megtépázták az önbizalmát, de ha a következő bajnokság rajtjára olyan lelkiállapotba kerül, hogy képes lesz felülmúlni magát, akkor a következő évek meghatározó NB I-es játékosa lehet.
Varga József élt már át szebb időszakot is. Fotó: MTI/Illyés Tibor