Volt pár felejthetetlen év a Forma-1-ben. Az 1998-as egyik közülük. Az év, amelyben David Coulthard annyira bízott az Adrian Newey által először „megsimogatott” McLaren-Mercedesben, hogy kijelentette, csak a harmadik hely kiadó.

Persze, ehhez volt pár szava a messze nem olyan világverő Ferrariban ülő Michael Schumachernek is. Olyannyira, hogy a cím az utolsó futamon dőlt el, és akkor már DC rég lőtávolon kívülre került.

A bajnokságot Mika Häkkinen nyerte, Schumacher autója a mindent eldöntő futamon nem bírta a felzárkózást az utolsó helyről, ahová azután került, hogy a pole-ból nem volt hajlandó elrajtolni a versenygépe.

Aznap nem csak a McLaren pilótája, de a kiváló MP4-13-as konstrukció segítségével a csapat is világbajnokká avatódott.

A versenygép sok tekintetben különleges volt. Aerodinamikai szempontból Newey keze munkáját dicsérve nem is lehet kérdéses a pole, de az Ilmor motor (Mario Illien, Paul Morgan) „súlytalansága” is megtette a hatását.

Igazi világverőnek született a 3 literes V10-es egység.

És most jöjjön, amiért ezt az egészet összehordtuk. Estére hoztunk egy kis motorhangot. Így valahogy muzsikált a bokszban vesztegelve az MP4-13-as konstrukció annakidején.

Jó éjt!