A Brexit visszavonhatatlanul megkezdődött, miután a brit miniszterelnök, Theresa May életbe léptette a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyét. A tárgyalások még két évig elhúzódhatnak, azaz vajmi kevés biztosat jövendölhetünk a hatásairól, de a kilépésről döntő népszavazás óta történtek nem sok jóval kecsegtetnek.
A Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének aktiválását bejelentő levél, vajon a PL-re milyen hatása lesz? (Fotó:MTI/EPA/Olivier Hoslet)Mindennek az alapja a pénz
Márpedig a font gyengült. 2016 nyarán még 1,3 eurót ért 1 font, azóta megjárta az 1,1-es mélységet is, jelenleg pedig 1,15 eurónak felel meg. Ez elsőre apróságnak tűnik, de milliós, sőt milliárdos nagyságrendnél…
Az angol futballban pedig ilyen léptékű pénz mozog. A PL közvetítési jogait a most futó szezontól kezdve három idényre több mint 5 milliárd fontért vásárolta meg a Sky és a BT Sport, és még ehhez jött a globális értékesítésből származó haszon. A 2015. évi kimutatások alapján a klubok összbevételének felét tette ki a jogdíjból befolyó összeg, holott akkor még jóval kevesebbért adták el a csomagot, és mondanunk sem kell, a közvetítés árával együtt a bevételek is növekedtek azóta.
A bevételek 61 %-a pedig továbbvándorol fizetésként az alkalmazottak zsebébe. Az UEFA kimutatása szerint ha ez az arány meghaladja a 70 %-ot, akkor nincs az a csapat, amelyik nyereséget termelne.
A gond ott kezdődik, hogy a játékosok bére ugyan számszakilag nem csökkent, reálértékben annál inkább, és ezt aligha hagyják annyiban. Amint lehet, fizetésemelésért kilincselnek majd az ügynökeik, a klubok meg válaszút elé állnak: vagy tejelnek, de akkor emelkedik a bérköltség, ami csődhöz vezethet, vagy lemondanak sztárjaikról.
Sebaj, gondolhatnánk, teli a buksza, igazolnak a pénzéhesebbje helyett újakat. Igen ám, de ne feledkezzünk meg az előbb taglalt értékvesztésről: 105 millió euró fontban kifejezve mást mutat, mint tavaly… Az eladásoknál is kevesebbet érnek majd a fontkötegek, és az egekbe szökött átigazolási díjakért is mélyebben kell a pénztárcába nyúlni, ha bárkit a szigetvilágba kívánnak csábítani. Ekkor újabb akadályként tornyosulhat a munkavállalási engedély beszerzése, amire eddig csak az EU-n kívüli játékosok esetén kellett gondolni.
A már Angliában játszókat biztosan nem érinti majd a szabályozás, ez megkönnyebbülést jelenthet a vezetőknek, mivel az idegenlégiósok aránya évek óta 70 % környékére tehető. Az újonnan érkezőkre viszont már vonatkozni fognak a törvények. May miniszterelnök asszony korábban kijelentette, a futballisták ezentúl nem rúghatnak majd labdába az ideiglenesen kiadott engedélyek kérvényezésekor, melynek köszönhetően a jelenlegi unión kívüliek közül jó páran szaladgálhatnak a pályákon. A labdarúgást tekintve a jogászok fókusza alighanem ennek hátterének a kialakítása lesz, különben a szigorú szabályok (a keretesben bővebben) komoly szűrőként rostálhatják meg a kiválasztottak listáját, mely ugyan segítheti a hazai labdarúgók előretörését, csakhogy ez minőségben aligha jelenti majd ugyanazt.
Külföldről az utánpótlásban keletkezett lyukakat sem toldozgathatják, mint tették ezt korábban, ugyanis a határok visszaállításával a tagországokból is szabálytalanná válik a 18 évnél fiatalabbak szerződtetése. Elég csak az ifjú Cesc Fabregast vagy Paul Pogbát említeni példaként, aki így került a csatornán túlra. Ide köthető a külön piac egy másik mellékhatása, hogy a reményteljes, viszont éretlen játékosoknál – akiket leigazoltak, de a munkavállalási procedúrát még nem érik meg – megszűnik a lehetőség, hogy kölcsönadva bizonyíthassanak anyaegyesületüknek valamely lazább szabályok között működő kisebb európai bajnokságban (ilyen többek között a Chelsea és a holland Vitesse kapcsolata).
Veszélyben a futballturizmus
Az angol bajnokság eladhatósága a tradícióira építve abban rejlik, hogy kiegyensúlyozott, az elsőtől az utolsóig minden csapat keretét győzelemre törő, magasra taksált játékosok alkotják (ehhez kell a kimagasló büdzsé), ennek köszönhetően végletekig kiélezett a küzdelem. Törekedve a globálisan népszerű amerikai major-ligákban (NBA, NFL, NHL, MLB) megszokottakhoz, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a kirakatba tett áru, vagyis a kevésbé korlátozott klubok nem hazai erőforrásokra, játékosokra támaszkodnak. A legrosszabb forgatókönyv esetén a sztároknak nem lesz vonzó a PL, és ez a színvonalon túl, nemcsak következményként, hanem már ezzel párhuzamosan marketing szempontból is visszaesést vizionál.
A futballturizmus Angliában elképesztő méreteket öltött, hála az érdeklődésnek, ami az egész világon körülveszi a sorozatot. Százezerek érkeznek az országba az ősi rangadókkal telített szezon során, a Visit Britain 2014-es esztendőről szóló felmérése szerint az Angliába utazók közül ötből kettő jegyet vált valamilyen sporteseményre, ennek 73 %-a futballmeccsre. A lelátók 90 %-on túli kihasználtsággal roskadoznak. A kereslet felverte az jegyárakat, közel sem mindenki engedheti meg magának az efféle szórakozást. A merchandising-termékek is pörögnek, mert aki kimegy, az már mezt is vesz magának. Amíg van kiért rajongani, ugyebár.
Ha van kiért rajongani, tele a lelátó. Kérdezzék csak meg Ibrahimovicot! (Fotó: MTI/EPA/Andy Rain)Az említett tanulmányból az is kiderül, három éve 40 ezer olyan üzleti vendég érkezett az országba, akiknek az útja célirányosan a stadionokba vezetett. A liga esetleges értékvesztése mellett a beutazási nehézségek életbe lépése sem segítené az ilyesfajta kapcsolatok fenntartását.
A Manchester United közelmúltbeli rajongóit nélkülöző rosztovi kirándulása jól példázza, a fanatikus helyi drukkerek is megfizetik a Brexit árát. A nemzetközi klub- és válogatott-találkozók előtt ezentúl nem repkedhetnek könnyedén kontinens-szerte, a macerát meg kevesen vállalják. (Arról nem is beszélve, hogy a fapados transzferjáratok költségei is növekedhetnek, és a szurkolókon túl a csapatok sem keveset költenek utazásra. Nem véletlen kérnek egyedi bánásmódot a légitársaságok, de ez már nem sporttéma.)
Jövőbe tekintés
Mivel a Premier League kimagasló exportcikk az Egyesült Királyság számára, minden bizonnyal hangsúlyos lesz a minőség romlásának és az emiatt fellépő bevételkiesésnek az elkerülése, de az esetleges megoldások kidolgozásáig ott lebeg majd annak a veszélye, hogy a britek kedvenc játékuk – melyet a pályán már réges-rég nem uralnak – színpadát is elbukják.
Az angol fejlesztésű, de világszerte felkapott Football Manager-játék legújabb kiadása segítségére siethet azoknak, akik nem tudják kivárni a következményeket. Mielőtt még azt hiszik, ez csak a fotelfutballisták virtuális dimenziója, eloszlatva a kételyeket eláruljuk, maguk a profi klubok stábjai is figyelemmel követik, hogyan értékelik a játékosokat a fejlesztők, annyira precíz és élethű. Nos, ezek a fejlesztők gondolva minden eshetőségre, beállíthatóvá tették a programban, hogy milyen Brexit-fokozattal kezdődhet a játék: kedvező, közepes, vagy a legrosszabb forgatókönyvvel.













