Musorujsag
Élő Eredmények

Boxutca komment #01 – Az előzés

Boxutca/Száva-Nagy Zsolt
Terítéken az előzési szám és az izgalmas versenyek.

Boxutca komment 01

Hol van már a tavalyi hó? Mely előtti nyáron az előzések száma még vetekedett a körök számával. Sőt, a tavalyi évad a rekorder is az előzésmennyiség tekintetében, hiszen a Kínai Nagydíjon 161 helycserét „láthattunk”.

Szóval talán ma már annyira meglepődünk egy előzés kapcsán az F1-ben, mint Kimi Räikkönen Nicole Kidman láttán bármikor.

Erre mi történt most, az első versenyen? Minden elveszni látszik. 5 előzés az egész futamon? Egy éve még nem számított volna, hogy öttel több, vagy kevesebb, ma meg már öt az összes? Egy kezünk is elég arra, hogy megszámlálhassuk az eredményes akciót?

Katasztrófaaa!

Kiálthatnánk az ég felé, térdre rogyva, ha csak nem csapjuk fel a történelemkönyv vonatkozó részét, ahol felleljük az éhezők viadala bekezdést a 2003-as monacói, a 2005-ös amerikai és a 2009-es európai versennyel, melyeken külön-külön és összesen is 0 előzés született. Azt vajon hogyan élték túl a rajongók?

Sebastian Vettel vezet a 2017-es Ausztrál Nagydíjon, Lewis Hamilton beragadt Max Verstappen mögé. Sebastian Vettel vezet a 2017-es Ausztrál Nagydíjon, Lewis Hamilton beragadt Max Verstappen mögé.

Na most akkor ez az öt sok, vagy kevés?

Ez a kérdés talán összetettebb, mint elsőre tűnik. Ha az élen nem történik változás, de a futottak még régióban oda-vissza előzgetik egymást a „semmiért”, akkor még mindig lehet kevés akár az 50 is.

Mert senki nem emlékszik majd rá.

Emlékezni kiemelkedő esetekre emlékszünk. Emlékszünk pl. Mika Häkkinen előzésére 2000-ben Spa-ban, Michael Schumacher ellen. Mert miközben Ricardo Zonta összemicsinálta magát, amikor meglátta kétoldalt a két vitézt, a néző is hasonló érzelemviharral élte át az előzés minden pillanatát. Emlékszünk a nagy Alonso-Vettel csatározásra is 2014-ben Silverstone-ban, vagy a nagy Räikkönen-féle előzésre a Japán GP utolsó körében, Fisichella ellenében.

Emlékezetesek, mert nem nagy számban történtek, hanem ritkaságszámba mentek, és ezért értékesek is lettek. Akkor is, utólag is.

Nagyon érdekes tehát a kérdés: sok és esetleg feledhető előzésre vágyunk, avagy kevésre, de emlékezetesre?

 

A nagy fordított előzési kérdés – A nehéz előzés feszültséggeneráló lehet?

Vegyük a jelenlegi helyzetet, amiben nehéz előzni. Ergo, ha valaki jóval gyorsabb a másiknál, akkor sem biztos, hogy átugorja majd az előtte haladót, és ezzel sok körön át tartó érdekes csata bontakozhat ki. A gyors autó fennakad a lassabbon, és nem tud meglógni, avagy nem tud felzárkózni egy kiállás után, és úgy jár, mint Hamilton Ausztráliában.

A nehéz előzés tehát akár meg is menthet egy futamot, fenntartva a folyamatos feszültséget ahelyett, hogy a gyorsabb autó rögtön megelőzné a lassabbat, és már tovább is állna, legközelebb pedig csak a pódiumon kerülnének látótávolságon belülre.

Emlékeztek még a 2005-ös és a 2006-os San Marinó-i Nagydíjra? Akik látták, biztosan! Pedig sem 2005-ben Schumacher, sem 2006-ban Alonso nem előzött, csak épp hatalmasat csatáztak. Nem bírtak egymással, és a lassabb autó volt elöl.

2006, Imola - Fernando Alonso hiába próbál fogást találni Michael Schumacheren... 2006, Imola – Fernando Alonso hiába próbál fogást találni Michael Schumacheren…

Biztos emlékezne rá még bárki is, ha megnyomták volna a DRS-t, és tovaszáguldott volna az aktuális menő? Egy gyors előzés, és minden feszültségnek vége. Győzött a gyorsabb, felejtsük is el gyorsan.

Az előzés valahol olyasmi, mint az édesség az életben. Én azt szoktam mondani: „a pillanatot édesíti, az életet keseríti”

Az előzés is egy gyorsélvezet, ami aztán tovaszállhat, ha nem értékes. És ma értékes lehet, ha sikerül.

Na, de ez a Boxutca comment #01 – ami az előzésről szól, és rólatok, rajongókról.

Adódik is a kérdés, hiszen sokan a jó Forma-1-es versenyt a sok előzéssel azonosítják, amiben van is valami, hiszen például egy jó kis esőverseny, ahol oda-vissza előzgetik egymást a versenyzők, az mindig élvezetes.

De összességében mitől élvezetes (avagy lenne élvezetes/élvezetesebb) nektek a Forma-1?

Hogyan írnátok le egy ideális F1-es futamot? Sok előzés, vagy egy akár elég lenne egy „nagy” előzés, mondjuk az utolsó körben az élen vezetők között? Utólag pl. hogyan emlékeznél egy olyan futamra, ahol a kedvenced mondjuk az egész futamon keresztül üldözné a nagy ellenfelet, és egészen az utolsó körig nem történne előzés, de ott megtörténne a helycsere? Izgalmas futam volt, vagy unalmas?

Nagyon fontos kérdés a témát illetően, nektek melyik volt a kedvenc futamotok?

Maximum 5 mondatos választ várunk, melyekből a legérdekesebbeket akár fel is használnánk egy későbbi magazinműsorban.

Válaszaitokat a Boxutca Facebook oldalán várjuk!

Az alábbi poszt alatt:

További tartalmak