Verrasztó a világbajnoki ezüstéremről azt mondta, még most sem nagyon találja a szavakat. A csalódást jelentő riói szereplés tekintetében kisebb csodának nevezte dobogós helyezését. Mély hullámvölgyből állt talpra és kemény út vezetett a budapesti világbajnokság döntőjéig, az olimpia után a visszavonulás is megfordult a fejében, de szerencsére nem dobta be a törölközőt.

Verrasztó Dávid edzőivel ünnepelt a 400 vegyes fináléja után (fotó: MTI/Kovács Tamás)

„Megfordult a fejemben, hogy innen nem lehet felállni. Rióban katasztrófa volt minden, szörnyen úsztam, 12. lettem, az időm egy vicc volt, előbb haza is jöttem. Azért hoztam meg az a döntést, hogy ne ott legyen vége a karrieremnek” – emlékezett vissza.

„Visszanézve jól döntöttem, bár sokan úgy gondolták, inkább vissza kellene vonulnom” – tette hozzá.

„Nem várom senkitől, hogy elnézést kérjen tőlem. A világbajnokságon magamnak is sikerült bizonyítanom, hogy 29 évesen is itt van a helyem.”

A dobogó második fokán eltöltött momentumokról azt mondta: „csodás volt az a pár perc, amikor megtapsoltak, úszás közben viszont semmit nem hallottam a szurkolásból.”

Vetélytársai egyhangúlag dicsérték a magyar rendezésű vb-t: „Akárkivel találkoztam, mindenki azt mondta, ez volt a legjobb világbajnokság, amelyen valaha szerepelt.”

A teljes beszélgetést itt tekintheti meg: