×

Mélypont után irány Amerika – interjú Sofron Istvánnal

A féléves eltiltás első két hónapja viselte meg leginkább Sofron Istvánt, akit január elején értek tiltott szer fogyasztásán. A MOL Ligából szinte az összes csapat megkereste őt a nyáron, de az EBEL-ből, a szlovák és a cseh élvonalból is volt ajánlata. Ő azonban ekkorra már elhatározásra jutott: megpróbálja Amerikát. A hokis az M4 Sportnak beszélt arról, min ment keresztül és ki tartotta benne a lelket.

Sofron István 29 évesen határozta el magát, hogy kipróbálja magát Amerikában. A nagyszerű hokis kőkemény hét hónap után csütörtökön utazott el ECHL-es klubjához, a Wichita Thunderhez. Úgy véli, nincs veszítenivalója. Legrosszabb esetben visszajön Európába, pályafutása végén viszont így nem tehet majd szemrehányást magának, hogy meg sem próbálta a tengerentúli kalandot.

„Tisztában vagyok a képességeimmel, és biztos vagyok abban, hogy az AHL-ben fogok tudni játszani. Az a célom, hogy szerződést kapjak. Onnan pedig már csak egy lépcső az NHL” – nyilatkozott az M4 Sport jégkorong magazinjában a 100-szoros válogatott hokis, akinek azonban először a NHL-es Edmonton Oilers, valamint az AHL-es Bakersfield Condors farmcsapatában kell bizonyítania.

Persze hosszú út vezetett Wichitáig és a harmadik számú amerikai sorozatig, az ECHL-ig. A csíkszeredai születésű támadó 1991-ben érkezett családjával Magyarországra. Gyerekkorában több sportban is kipróbálta magát, de a hokicentrikus családban – édesapja és nagybátyja is játszott a Volánban – szóba sem jöhetett más sportág, csak a jégkorong.

Székesfehérvár is nagyon a szívéhez nőtt, a hokicsapatban pedig végigjárta a szamárlétrát, míg 18 évesen bekerült a nagycsapatba, amely első szezonjára készült az EBEL-ben. Évről évre jobban ment a játék a támadónak, harmadik idényében pedig már Ladányi Balázzsal és Vas Mártonnal volt egy sorban, amelyet a legjobbnak tart, amiben valaha játszott.

A 2011/12-es szezonban újabb áttörésnek örülhetett: első magyarként gólkirály lett az EBEL-ben, nem csoda, hogy sorban álltak a kérők. Mindenki azt tanácsolta, hogy váltson, ő azonban ki akarta tölteni szerződését, így maradt a Volánnál.

Egy évre rá már semmi sem tartotta vissza. A német első osztályban szereplő Krefeld Pinguine-hez igazolt, amit legkevésbé sem bánt meg. „Nagyon jó két és fél év volt a karrierem szempontjából. Rengeteget tanultam” – mesélte.

Akkoriban nem is gondolkozott amerikai karrierben, hiszen 25-26 évesen kicsit öregnek számított a fiatal tehetséget ontó Észak-Amerikában, így előbb Klagenfurtba költözött, majd visszatért Fehérvárra. Régi-új együttesében ismét házi gólkirály lett, de a csapatnak és neki sem úgy ment, ahogy azt várta.

Februárban aztán jött a sokkoló hír. Féléves eltiltást kapott doppingvétség miatt. Az első két hónap viselte meg leginkább. „Átértékeltem magamban mindent. Amit idáig felépítettem, azt szinte leromboltam. Nagyon nehéz volt ezt átélni, és ezt magamban letisztázni” – fogalmazott.

Több fájó emléket említett karrierjében, de kétség kívül ez volt a legmélyebb pont, ahonnan fel kellett állnia. Úgy gondolta, ebből csak erőt meríthet, hiszen onnan csak felfelé vezet az út. Igaza lett. A MOL Ligából szinte az összes csapat megkereste őt a nyáron, de az EBEL-ből, a szlovák és a cseh élvonalból is volt ajánlata. Ő azonban ekkorra már elhatározásra jutott: megpróbálja Amerikát.

Nagy segítséget jelent neki, hogy menyasszonya mellette áll, az Egyesült Államokba is közösen utaztak csütörtökön. „Úgy megyek ki, hogy az NHL-ben akarok játszani. Természetesen ez egy álom, amit valóra tudok váltani, ha igazán elhivatott vagyok. A képességeim – úgy gondolom – megvannak hozzá, a többi tényezőt pedig nem tudom befolyásolni” – így Sofron, aki a játéklehetőséget biztosan megkapja a kansasi klubnál, hiszen csapata 72 meccset játszik az ECHL alapszakaszában.

Nagyon sok mindent máshogy csinálna. Egy biztos: az utóbbi hét hónapban megváltozott. Bizonyítani akar. Magának, családjának és a szurkolóknak. És minden olyan kissrácnak, aki most rá néz fel úgy, ahogyan ő nézett fel ifj. Ocskay Gáborra vagy Palkovics Krisztiánra.