1956-ban szinte lefejezték a magyar sportot. Az addigi számtalan sikert szállító sportolók nagy része külföldre menekült vagy a melbourne-i olimpia után haza sem tért, akik pedig hazatértek hosszú eltiltást kaptak, amivel sportolói karrierjüknek befellegzett.
A magyar sport fénykorát élte az 1956 előtti időszakban. A négy évvel korábbi, 1952-es Helsinkiben rendezett játékok, azóta is a legsikeresebb olimpiánk volt, 16 aranyérem mellett, 10 ezüst és 16 bronzéremmel utazott haza a magyar küldöttség. A világhírű, Puskás Ferenc fémjelezte Aranycsapat ekkor nyerte meg az olimpiát, de szintén a dobogó legfelső fokára állhatott fel például legsikeresebb olimpikonunk Gerevich Aladár, Keleti Ágnes, Csermák József, Papp László, Korondi Margit vagy az ’56-ban is győztes vízilabdacsapat.
Aranycsapat
A magyar labdarúgó-válogatott öt győzelemmel, két döntetlennel és három vereséggel zárta 1956-ot, aminek őszén végleg befejeződött a magyar labdarúgás egyik aranykora.
Igaz, az év nem indult túl jól a válogatott számára. Puskásék meglepő vereséget szenvedtek februárban a törököktől, majd az áprilisi jugoszlávok elleni döntetlen után júniusban újabb nem várt vereségbe szaladtak bele, 5–2-re kaptak ki a belgáktól. Ráadásul májusban egy rendkívüli sorozat is megszakadt, a Népstadionban kikaptak Csehszlovákiától. 1943 óta nem volt példa arra, hogy a Népstadionban mérkőzést veszítsenek.
Júliusban aztán véget ért a rossz széria a lengyelek elleni 4–1-es győzelemmel. Ezen a találkozón játszott együtt utoljára magyar földön Puskás Ferenc és Kocsis Sándor. Az Aranycsapat szeptember 16-án Czibor, Puskás és Kocsis góljaival Belgrádban verte 3–1-re a jugoszlávokat, 23-án pedig Czibor találatával győzött az Aranycsapat Moszkvában, a Lenin Stadion avatómeccsén 105 ezer néző előtt. Október 7-én Párizsban Grosics fantasztikus védéseinek köszönhetően 2–1-re legyőztük a franciákat.
Világhírű válogatottunk 1956. október 14-én búcsúzott a bécsi Prater Stadionban, Puskás és Kocsis góljával 2–0-ra győzték le Ausztriát.
A mérkőzés után kevesen gondolták volna, hogy ez lesz a két gólszerző és Czibor Zoltán utolsó magyar válogatott fellépése. A szurkolók az október 28-i, Svédország elleni találkozóra készültek, ekkor azonban Budapest utcáin már harcok folytak, fegyverek dörögtek, a szurkolók a barikádokon harcoltak, a magyar válogatott jó néhány tagja pedig emigrált.
Az Aranycsapat több oszlopos tagja is külföldön maradt, ám bármennyire furcsa is, nem a legendának számító klasszisok távozása jelentette a legnagyobb problémát. Persze Puskás Ferenc, Kocsis Sándor vagy Czibor Zoltán még évekig vezéregyéniség lehetett volna, ám hosszú távon sokkal nagyobb kárt okozott, hogy a Puskásék után következő generáció legjobbjai is külföldön maradtak.
A magyar labdarúgó válogatott a Magyarország-Jugoszlávia Európa-kupa 1956. április 29-i mérkőzés előtt a Népstadionban (b-j): Puskás Ferenc, Gellér Sándor, Buzánszky Jenő, Mátrai Sándor, Tichy Lajos, Bozsik József, Lantos Mihály, dr. Fenyvesi Máté, Berendi II Pál, Budai II László és Kocsis Sándor. MTI Fotó: Komlós TiborEzzel lezárult a magyar labdarúgás ezidáig egyetlen fénykora, melyet azóta még csak megközelíteni sem sikerült.
Labdarúgáson túl
Az Aranycsapat széthullását a mai napig nem heverte ki a magyar futball – de más világsztárokat is elveszítettünk a forradalom leverése miatt. A melbourne-i nyári játékok után a magyar sportolók zöme nem tért vissza Magyarországra, hanem külföldön kezdett új életet. A Helsinkiben két aranyérmet nyert Szőke Kató Kanadában, majd az Egyesült Államokban telepedett le. Az 1500 méteren világcsúcsot futott Tábori László is Kanadába költözött.
Ki ne hallott volna a melbourne-i vérfürdő néven elhíresült olimpiai vízilabdameccsről? Az októberi, novemberi események után kiutazni sem volt egyszerű az első déli féltekén rendezett olimpiára. A magyar pólóválogatott az elődöntőben Oroszországgal került össze, a két ország közötti feszültség a medencében is kiütközött. A vízben az egyik orosz játékos, Valentyin Prokopov elvesztette a fejét – ekkor a magyarok vezettek 4–0-ra – és lekönyökölte a mögötte érkező Zádor Ervint, akinek felszakadt a homloka és vére vörösre festette a vizet.
Végül a félbeszakadt mérkőzést a magyar csapat nyerte és jutott a döntőbe, ahol Jugoszláviát 2–1-re legyőzte. A magyar válogatott olimpiai győztesként utazhatott volna haza, azonban sokan kint maradtak Ausztráliában, vagy disszidáltak amerikai országokba. A meccs főszereplője, Zádor Ervin – ő volt egyébként a legfiatalabb a csapatban – az Egyesült Államokban telepedett le. Egy ideig külföldön élt például Gyarmati Dezső vagy Bolvári Antal is.
A XVI. nyári olimpiára készülő vízilabda keret tagjai 1956 októberében: Kanizsa Tivadar, Markovits Kálmán, Gyarmati Dezső, Zádor Ervin, Bolvári Antal, Mayer Mihály, Boros Ottó (álló sor, b-j), Martin Miklós, Hevesi István, Jenei László, Kárpáti György (guggoló sor, b-j). MTI Fotó: Bojár SándorVajmi keveset hallunk Iharos Sándorról, aki 1955-től 1956-ig 7 hét világcsúcsot futott és 1500 métertől 10.000 méterig minden számban övé volt a legjobb idő. 1955-ben a világ legjobb sportolójának választották. A forradalom kirobbanása előtti napon a félbeszakadt olimpiai felkészülés után jelezte, hogy nem tart a küldöttséggel, majd hónapokra eltűnt. A szabadságharc kettétörte karrierjét, így miután ’57-ben előkerült nem tudott olyan eredményeket produkálni mint előtte.
Már a leírtakból is tökéletesen látszik, hogy a magyar sportéletben is gyökeres változásokat hozott az ’56-os forradalom és szabadságharc, holott a lista még messze nem teljes. Rengeteg kiváló sportolót veszítettünk el a történtek után, egész sportágakat kellett az alapoktól újraépíteni. A világ elszáguldott mellettünk, a sikerek jó részét megközelíteni sem sikerült azóta.