Három világcsúcs, brutális teljesítmény: Csécseit még mindig rázza a hideg

Csécsei Zoltán nem akármilyen világcsúcsokat döntött meg. A magyar ultrafutó a 100 mérföldes, a 12 és a 24 órás futópados világcsúcsot döntötte meg az elmúlt napokban, rendkívüli teljesítményéről árult el részleteket az M4 Sporthíradójában.

Csécsei Zoltán (m4sport.hu)
„Másfél nappal a futás után nem vagyok tökéletes állapotban. Eléggé legyengült a szervezetem, néha ráz a hideg, szóval ez egy elég nagy megpróbáltatás. Huszonegyezer kalóriát égettem el a 24 órás futás alatt, ami még meglátszik rajtam” – kezdte a még mindig láthatóan fáradt Csécsei.

 


„Elég kegyetlen ez a futópados futás. Korábban, 2016-ban már csináltam hasonlót, akkor csak a 12 órás világcsúcsot döntöttem meg, de ezt elvették tőlem, de később megkérdezték tőlem, nem akarom-e visszahódítani. Egy rövid gondolkodási idő után úgy döntöttem, hogy megcsinálom.”


 

Csécsei Zoltán világrekordjai (m4sport.hu)



„Ha már 12 órát csináltunk és felállítjuk ezt a technikát, amit emögé az egész világcsúcs mögé helyeztünk, akkor gondoltuk, hogy menjünk tovább és csináljuk meg a 24 órát is. A 100 mérföld már csak ráadás volt. Pár nappal előtte tudtam meg, hogy van egy ilyen világcsúcs is, úgyhogy úgy voltam vele, ha a 12 órát jól teljesítem, akkor nem lehet kérdés, hogy a 100 mérföld is meglesz.”

Hogy mekkora nagy különbség van a természetben vagy a futópadon való futás között, jól szemléltette az ultrafutó.

„Ezelőtt nekem már volt nyolc 24 órás futásom, ezek mind pályán voltak. A futópados futás abban különbözik, hogy ebben az esetben nincs menetszél, viszont úgy éreztem, az összes lépésem ugyanolyan, ami 12 óra után már elég zavaró, volt is egy nagyon nagy holtpontom. A padon mindig ugyanoda kell lépni, ugyanakkorákat kell lépni, oldalra nem szabad elmozdulni, illetve koncentrációban és jóval nagyobb energiákat kellett befektetni, mintha a szabadban futnánk.”

Arra sem árt figyelni, hogy a futópad jóval balesetveszélyesebb szerkezet. Egy rossz mozdulat hatalmas eséssel járhat.

„Nagyot lehet esni, ha csak egyetlen lépésemet nem helyezem jól. Kétszázhúszezernél lépésem volt, ha csak egyszer elrontom, abból nagy esés lehetett volna, szóval nagyon kellett figyelnem a 23. órában ugyanúgy, mint az elsőben.”

Átlagban 30 ezer ember követte a magyar sportolófutását, a helyszínen és egyéb módon. Az elképesztően monotonnak tűnő órák alatt nehéz elképzelni, hogy miket észlelhet maga körül az ember.

Csécsei Zoltán a 24 órásvilágcsúcs megdöntésekor (m4sport.hu)



„Volt, hogy a 44 ezret is elérte a nézőszám, ekkor oda is szóltak hozzám, hogy annyian néznek engem, mint egy Bundesliga-meccset. Akkor meg is fordult a fejemben, hogy ha ezt elhibázom, akkor vajon mi lesz? Ugyanakkor adrenalinnal feltöltött egy kicsit az információ. Az ott lévő emberek szurkolását is nagyon köszönöm, akik nagyon sok energiát adtak. Nagy pluszt jelentett, hogy ennyien néztek.”

Persze a nézők támogatása még nem elég, táplálékról is gondoskodnia kellett, ebben a segítőire támaszkodhatott elsősorban.

„Kiemelném a segítőmet, Sári Mariannt, aki feladta nekem a frissítőket. 47 kis étkezésen volt a 24 óra alatt. Nevezzük étkezésnek, bár alapvetően folyadék állagú táplálékot vettem magamhoz, úgy félóránként.”

Az is segítette, hogy mellette mások is futottak.

„Az 24 óra alatt mellettem a két futópadon negyven ember váltotta egymás, nekik is köszönöm a segítséget, mert lehet, hogy egyedül feladtam volna. Amikor meglett a 12 óra és a 100 mérföld világcsúcsa, felmerült a fejemben, hogy kiszállok, de akkora energiát kaptam kívülről, hogy ez továbbvitt” –emlékezett vissza megpróbáltatásaira Csécsei Zoltán.