Pars Krisztiánnak jól jönne, ha pár hónnappal halasztanák az olimpiát

Nem újdonság a magányos munka az olimpiai bajnok kalapácsvetőnek, aki nem bánná, ha pár hónnappal elhalasztanák a tokiói olimpiát.

Pars Krisztián egyedül jár ki az üres szombathelyi atlétikai pályára, telefonon és üzenetben kapott edzői utasításokat követve dob és erősít, a szövetségnek, valamint helyi támogatójának köszönhetően bevásárlás nélkül is biztosított a bőséges és biztonságos étkezése, saját mozgásterét pedig a „Maradj Otthon” jótanácsát követve a lehető legkisebbre szűkítette.

„Van már gyakorlatom a magányos munkában, nem is olyan régen volt már részem ilyenben, érzem, hogy meddig mehetek el, illetve hol az a határ, amit átlépve újra megsérülhetnék – nyilatkozta a legutóbbi „szólóban” elvégzett edzése után a 38 esztendős dobóatléta az SzPress Hírszolgálatnak. – Fogalmam sincs arról, hogy miként döntenek majd azokról a tavaszvégi és nyári nemzetközi versenyekről, ahol már odatenném magamat, és olimpiai szintet teljesíthetnék. Egyelőre csak az eredményes dél-afrikai edzőtáborozásomból, és abból a jónak mondható 73.24-es eredményemből indulhatok ki, amit nemrégiben a téli dobóbajnokságon hoztam össze. Ha nem kellett volna a térdemet óvnom és lelassítanom a forgásomat, másfél méterrel is tudtam volna jobbat.”

London olimpiai bajnokát legutóbb tavaly októberben, közvetlenül a dohai világbajnokság után dr. Hangody László professzor, a szakma kiválósága operálta meg. A bal térdében beszakadt belső ínszalagját kellett kezelésbe venni, porcsérülését sem volt rutinfeladat orvosolni.

„Versenyzőtársaim, főleg a dobóatléta ellenfeleim nevében nem nyilatkozhatok, így csak arról számolhatok be, amit én gondolok az olimpia esetleges elhalasztásáról – folytatta Pars. – Én annyira nem bánkódnék, ha a NOB a járványveszélyre, meg az elmaradó versenyekre hivatkozva úgy döntene, hogy két vagy három hónappal elhalasztja olimpiát. Az idő ugyanis nekem dolgozna, mert még mindig tartanom kell a visszasérülés veszélyétől.”

Hozzátette, az őt műtő professzor figyelmeztette, csak akkor engedje ki a féket, ha már nem görcsöl a térde miatt, így hiába csinálna például egy gyakorlatból 26-ot, egyelőre csak 18-at mer, és a kalapácsvetőkörben is tartja magát a megszabott terhelési határhoz.

„Arról sem szabad megfeledkeznem, hogy hány éves vagyok, de arról sem, hogy mi minden rosszat éltem már át a sérülések miatt, majd a kényszerszünetek idegőrlő hónapjaiban. A szorgalmamra soha nem lehetett panasz, a sors rossz tréfái után is mindig talpra tudtam állni, majd újra és újra felépíteni magamat. Most is éppen ezt teszem, és addig megyek előre, amíg le nem intik az olimpiai szereplésről álmodó sportolók futamát. Hiába szeretnék többet, nekem már csak egy dobásom maradt, azt viszont semmiképpen sem szeretném elpasszolni. Tavaly a dohai világbajnokságon, október másodikán kerültek sorra kalapácsvetők, ha idén az olimpián is így lesz, egy szavunk se lehet, csak a legrosszabb forgatókönyv ne kerüljön elő” – zárta sorait az SzPress Hírszolgálatnak a kétszeres világbajnoki ezüstérmes, kétszeres Eb-győztes dobóatléta.