×

Wayde van Niekerk súlyos sérülése után is a 400-as világcsúcsra tör

A férfi 400 méteres síkfutás olimpiai címvédője és világcsúcstartója, Wayde van Niekerk elárulta, súlyos térdsérülése a múlté, s nemhogy készen áll a visszatérésre, de szeretné majd megdönteni saját világcsúcsát.

Július 9-től az M4 Sport és az m4sport.hu közvetíti a 2020-as The Athletics Inspirational Games elnevezésű zürichi viadalt, melyen az atlétika legnagyobb csillagai nyolc versenyszámban mérik össze tudásukat.

Ott lesz a dél-afrikaiak ásza, Wayde van Niekerk is, akivel a Kossuth Rádió beszélgetett.

Az interjúért kattintson a lejátszóra:




Két idényt is ki kellett hagynod, mivel 2017-ben egy jótékonysági rögbimeccsen súlyos térdsérülést szenvedtél. Mi jelentette a legnagyobb kihívást számodra ezalatt az idő alatt?

"Nem tagadom, szörnyen nehéz időszakon vagyok túl, különösen a sérülés utáni néhány hét volt embert próbáló, de ez a mostani időszak sem könnyű. Nehéz volt szembenézni a valósággal, hogy mi történt és milyen következményekkel járt a sérülésem. Nehezen tudtam elfogadni azt a helyzetet, amibe kerültem. Idővel sikerült pozitívan hozzáállni, tudatosítani, hogy van időm, hogy a pályán és azon kívül is jobb sportolóvá váljak. Jelenleg azon dolgozom, hogy visszanyerjem a korábbi formámat, ezért edzek, viszont egy bizonyos edzettségi szint felett akkor tudod magad igazán fejleszteni, ha kiteszed magad a versenyhelyzetnek, és erre most nincs lehetőségem. Verseny nélkül nagyon nehéz, de készen állok rá, hogy visszatérjek."

A négyszeres olimpiai bajnok Michael Johnson, a 400 méter korábbi világcsúcstartója februárban azt mondta: “egy atlétának, aki két idényt kihagy sérülés miatt, egy évre biztosan szüksége van, hogy visszanyerje jó formáját. Nehéz lesz Niekerknek, hogy ismét a legjobb legyen.“ Te mit gondolsz erről?

"Valóban, időre van szükségem, hogy visszatérjek, versenyezni tudjak, viszont az is igaz, hogy én mentem keresztül mindezen, és nálam jobban senki nem tudja, hogy milyen állapotban van a testem, és mire képes most. Ezt csakis én tudom. Nagyszerű érzés volt azt tapasztalni év elején, hogy jó formában vagyok, újra gyors és erős tudok lenni. Ez mind megerősít abban, hogy a céljaimra koncentráljak, és küzdjek értük, mivel szeretném ismét megdönteni a világcsúcsot.Egy ilyen sérülés után nagyon fontos, hogy visszatérjek arra a szintre, ahol korábban voltam. Bizonyítani szeretnék magamnak, hogy képes vagyok ismét a legjobbá válni. Ahogy mondtam, a legfontosabb számomra az új rekord megfutása 400-on, ez motivál leginkább, de nem titok, hogy 100-on es 200-on is a leggyorsabb akarok lenni."

Viszont ez a két és fél év mégiscsak hosszú idő egy profi sportoló számára. Az is igaz, hogy ennyi szünet segíthet mentálisan felfrissülni, hiszen egy időre kikerülsz a teljesítmény kényszer alól, és a tested is tud pihenni. Mit gondolsz, ez a sérülés végül meghosszabbíthatja vagy rövidítheti a karriered?

"Minden attól függ, hogy honnan nézzük, hiszen vannak akik nagyon későn hagyják abba, mivel fizikailag jól bírják, és ameddig csak lehet meghosszabbítják a pályafutásukat. Másfelől vannak, akik viszonylag fiatalon megelégszenek az élsporttal és hiába bírnák még, abbahagyják. Nekem az a legfontosabb, hogy hallgassak a testemre. Még nagy dolgokat szeretnék véghezvinni, újra akarom írni a történelmet. Fiatalnak érzem magam, élvezem amit csinálok, szeretnék még úgy 7-8 évig versenyezni. Ezt a sérülésem előtt is igy gondoltam. Hinni akarok benne, hogy a kezemben van az időm, és szeretném kihasználni a lehetőségeket, amik még előttem állnak."

Nem olyan régen azt mondtad, hogy szeretnél 43 mp-en belülre kerülni 400 méteren. Hogy érzed mikor lehetsz képes erre, akár már jövőre Tokióban?

"Nehéz ennyire konkrétan tervezni. Most jelenleg az is bizonytalan, hogy mikor tudunk ismét elkezdeni versenyezni.  Át kell állni egy más életmódra, új, alternatív edzésmódszereket kell kiismerni és alkalmazni, ehhez meg kell tanulni alkalmazkodni. Én a szívemmel és az elmémmel is azt a célt szolgálom, hogy bejussak 43 másodperc alá 400-on, ez motivál, ezért edzek, és megnyugtat, hogy tudom, hogy jó úton haladok a célom felé, és amikor adódik a lehetőség, szeretnék élni vele."


A dél-afrikai Wayde van Niekerk 43 másodperc alá vinné a világcsúcsot (MTI/AP/David J. Phillip)



Utaltál rá, hogy a rövidebb távokon, 100-on és 200-on is bizonyítani szeretnél.

"Így van, mindenképpen. Ahogy azt említettem, szeretnék bizonyítani magamnak, nyerni 100-on, 200-on és 400-on is. A leggyorsabb emberré válni. Ez egy nagy kihívás számomra, de nagyon inspirál. Motivált és lelkes vagyok, készen állok rá, hogy ezekért az álmokért küzdjek."

Beszéljünk az edződről, Ans Botha-ról, akinek igen nagy szerepe van az eredményeidben. Nagyon sok csodálója van a 78 éves hölgynek. Mit lehet elárulni róla és a közös munkátokról?

"Az edzőm egy nagyon szeretetreméltó, kedves hölgy. A kapcsolatunk, és az a több évnyi tapasztalat, amiket együtt gyűjtöttünk, nagyon sok mindent megváltoztatott az életemben.  Együtt értünk el tulajdonképpen mindent, nagyon hálás vagyok neki. Mindig azt hangsúlyozta, hogy szeressem amit csinálok, tiszteljem az embereket magam körül és legyek alázatos. Rengeteget köszönhetek neki, nem csak sportolóként, hanem emberként is nevelt engem, rendkívül tisztelem ezért. Igyekezett türelmes lenni, de néha nagyon szigorú volt, amire szükség is volt, enélkül nem jutottam volna el oda, ahol most vagyok."

Számtalanszor tettél tanúbizonyságot a hitedről. Milyen szerepe van Istennek az életedben? 

"Így van, büszke vagyok a hitemre, és gyakran teszek tanúbizonyságot Istenről. Isten megáldott engem a tehetségemmel, ez nem olyan dolog, amit ingyen osztanak, ez az ő ajándéka, és ez minden nap plusz erőt ad nekem. Jobb  ember és sportoló szeretnék lenni, biztos akarok lenni benne, hogy helyesen cselekszem, mert mindent az Úrért teszek. Ez rendkívül fontos számomra, ahogy az is, hogy azok, akik körülöttem élnek, mind mélyen vallásos emberek, ez is formálja a hitemet."

Az egész világot ámulatba ejtette a világcsúcsod Rióban. A rekordot tartó atléta egy életre összekapcsolódik a távjával. A világcsúcs mit jelentett számodra, változtatott bármit is a pályafutásodon, adott egy fajta plusz erőt?

"Az a világcsúcs hatalmas áldás volt az életemben. Akkoriban csak magamra figyeltem, hogy elérjem a legnagyobbak, LaShawn Merritt és Kirani James szintjét. Tiszteletet és hálát éreztem feléjük és  úgy gondoltam, hogy mindazt, amit velük kapcsolatban megélek, és azt, amit tettek ezért a sportért, úgy tudom a leginkább kifejezni, hogy minden erőmmel próbálom őket legyőzni, és a legjobb teljesítményt nyújtom ellenük. Hálás vagyok azért, hogy hajszoltak, mert általuk voltam képes áttörni a határaimat, és megdönteni a világcsúcsot. A világcsúcs megváltoztatta a gondolkodásomat, hitet és magabiztosságot adott. Egy más dimenziót nyitott meg, ami újabb lehetőségeket nyújt. Ez a siker az, ami továbblendít, ami miatt a legjobbamat akarom nyújtani nap mint nap."

És végezetül beszéljünk a rögbiről. Itt Magyarországon nem különösebben népszerű sportág, de az emberek fejében egy igen agresszív és kemény sportként él. Azáltal, hogy rendszeresen játszottál nem tetted ki túl nagy kockázatnak magadat és a pályafutásodat?

"Itt Dél-Afrikában a rögbi az egyik legnépszerűbb sport. Szinte mindenki játssza, gyerekként ez az első sport, amivel megismerkedsz, ami megtanít élvezni a játékot. Szinte minden gyereknek az az álma, hogy válogatott legyen. Mikor megadatik a lehetőség, én is szívesen játszom. Legutóbb sajnos nem volt jó döntés a részemről, de nyilván csak a baleset után vált világossá, hogy milyen meggondolatlan cselekedet volt ez, hiszen a testem nincsen a rögbihez szokva. Viszont úgy érzem, ebből is tanultam, fejlődtem és most már ismét a céljaimra fókuszálok."