Musorujsag
Élő Eredmények
×

Törött fog, makacs szél, cserébe nászút és ikerpár – így köszönt el a Bregyótól a Gyulai Memorial

Törött fog, makacs szél, cserébe nászút és ikerpár – így köszönt el a Bregyótól a Gyulai Memorial

m4sport.hu | Szepes Viktor

A székesfehérvári lakosság csak Bregyóként emlegeti a Bregyó közi Atlétikai Központot, ami meglepő módon a Bregyó közben található, s ami az elmúlt kilenc évben a Gyulai István Memorial otthonaként szolgált.

Nyilván minden gondolkodó ember feltette már magának a kérdést: mégis mi lehet az a Bregyó? Bregyó György, egy korábbi atlétánk volt? Ritka madárfaj? Fehérvári pékek különleges kovászos kenyere?

A szakirodalom szerint egyik sem: régen emberpiac működött a környéken, ahonnan a napszámosokat vitték dolgozni, bregyóknak pedig a mai Szlovákia területéről érkezett munkásokat hívták. Más források szerint a korábbi lápos területen elszaporodott békák miatt terjedt el a bregyó kifejezés, de utóbbi kicsit olyan asszociációs játéknak tűnik, mint amivel én is próbálkoztam az előbb.

Két héttel korábban még szív- és érbetegek országos sporttalálkozójára látogattam a Bregyóba, most a Kontinentális Kör arany kategóriájú atlétikaversenyére, a Gyulai Memorialra. A két eseményben – a Bregyó mellett – közös a hatalmas sportemberi teljesítmény: a „szívklubban” (tényleg így hívják) hetven fölötti hölgyek és urak bizonyították, hogy a mozgás a boldog élet záloga, a Gyulain profi atléták, olimpiai bajnokok. Le a kalappal – ide is, oda is!

fotó: Gyulai István Memorial/Facebook

A Gyulai István Memorial az atlétikában százkarátos kincsesbányává nőtte ki magát, a Magyarországra érkező világsztár-felhozatal körülbelül olyan, mint a tavalyi labdarúgó Európa-bajnokságon, a Giro d’Italia májusi Nagy Rajtján, a Hungarian Darts Show-n vagy a vizes világbajnokságon, de évente ismétlődő jellege miatt leginkább a Forma-1-es Magyar Nagydíjhoz érdemes hasonlítani.

Apropó, Magyar Nagydíj, van valami szerencsétlen bája, hogy azon a nyáron, amikor a híradók jelentős része aszályról, homokszigetekről és lehalászásokról szól, mintha az égiek a két esős napjukhoz kipécézték volna a mogyoródi futam és a Gyulai Memorial időpontját, de szerencsére végül mindkét esemény megúszta, hogy megússza.

Volt mitől tartania a szervezőknek (fotó: m4sport.hu)

Gyulai István 28-szoros magyar bajnok és Universiade-győztes atléta, később népszerű televíziós személyiség volt. A verseny névadójáról ide kattintva tudhat meg többet.

Az idei verseny már előzetesen több szempontból különlegesnek ígérkezett:

  • Minden eddiginél több világsztár érkezett, ha minden igaz, 19 olimpiai- és 44 világbajnoki cím állt rajthoz Székesfehérváron.
  • A korábbi tendenciákhoz képest megduplázták a magyarok számát, 43 honfitársunk indult el a versenyen.
  • A hírek szerint egy időre ez volt Székesfehérvár (és a Bregyó!) utolsó Gyulai Memorialja, jövőre már a budapesti atlétikai stadionban lesz ez a viadal is.

Kire kíváncsi a magyar?

Mostanában azért nincs rossz dolga az atlétika szerelmeseinek, hiszen alig hevertük ki az egyébként rendkívül színvonalas és izgalmas világbajnokságot, jövő héten már jön is az Eb, jóval népesebb magyar mezőnnyel és ideálisabb időzónával, a kettő közé pedig még beékelték a magyar nagydíjat is.

Nyilván a szurkolók és a szakma fókusza már egyre inkább a jövő évi budapesti vb felé kacsintgat, ezek az események pedig egy szezonnal korábban ráhangoló funkciót is ellátnak. Méghozzá sikeresen, a Gyulai Memorialra már egy héttel a verseny előtt elkelt minden belépő.

Nos, a természet alaposan ráijesztett mindenkire, amikor a programot kezdő női gerelyhajítás mezőnyét villámparádéval és igen heves széllökésekkel köszöntötte. S miközben mi már fél kettőkor egy magyar dobogós helyezésnek tapsolhattunk (Szilágyi Réka harmadik lett), s folytak az ügyességi számok, úgy telt meg szép fokozatosan a Bregyó is. A közönség elsősorban népes családokból, illetve fiatal atlétákból állt, akik már rutinosan helyezkedtek a korláthoz figyelni a világsztárok bemelegítéseit.

Gyors közvéleménykutatást végeztem, nagyjából harminc néző részvételével, amely ha nem is százszázalékig, de kielégítően reprezentatívan mutatta meg, kikre kíváncsiak leginkább a magyarok. A legnagyobb sztár természetesen Armand „Mondo” Duplantis volt, a svéd rúdugró nevét még az az anyuka is egyből rávágta, aki elmondása szerint semmilyen más versenyzőt nem ismer. Duplantis már korábban átadta a múltnak Szergei Bubka megdönthetetlennek hitt világcsúcsát, és immár a sajátjait ostromolta, Eugene-ben egy 621 cm-es rekordot állított fel, hozzá hasonló korszakos zseni nem gyakran jár hazánkban.

Szintén nagyon népszerű a magasugró Gianmarco Tamberi, aki tavaly nyerte az olimpiát, méghozzá nem mindennapi végjátékkal, egy baráti megegyezéssel. Sokan lelkesedtek a 35 éves, kétszeres anyuka, sportteljesítményben és hajviseletben is egyaránt extrát nyújtó Shelly-Ann Fraser-Pryce-ért és a jövő Usain Boltjának kikiáltott, 18 éves Erriyon Knightonért is.

A magyarok közlési leleményessége pedig határtalan, ha kislányos zavarukban néhányan nem is mondták be egyből a kedvencük nevét, Duplantisra a „világcsúcsos csávó”, Sydney McLaughlinra a „400 gátas cukiság” is teljesen érthető meghatározás volt.

Bár Székesfehérvár és Bregyó már összenőtt a Gyulai Memoriallal, a helyszínváltozás sem valószínű, hogy a törzsszurkolókat távol tartja, hiszen Tapolcától kezdve Soltvadkerten át egészen Miskolcról és Debrecenből is érkeztek látogatók. Egy fehérvári pár viszont érthetően csalódott a költözés miatt:

„Székesfehérváron laktunk, nemrég kiköltöztünk Polgárdiba, néhány kilométerre innen, az elmúlt években mindig itt voltunk a versenyen. Nagy szívfájdalmunk, hogy Pestre költözik a Gyulai, nemcsak azért, mert nekünk közel volt, hanem szerintünk a vidéki városok is megérdemelnek ekkora sporteseményeket is.”

Hozzátették: a sportág népszerűsítését viszont biztosan a fővárosi versenyek segítik elő, és annyira szeretik az atlétikát, hogy jövőre a Polgárdi-Budapest távot is leküzdik a Gyulai Memorial napján.

Én mindig ilyen vidám vagyok, próbáljátok ki ti is!

Mivel a verseny elejét nagyon leleményesen (már jól bevált rendszer szerint) széthúzták a szervezők, a beléptetés egyszerűen ment, s mire Halász Bencéék elkezdték a férfi kalapácsvetést, már szinte meg is telt a Bregyó.

A magyar szurkolók gyorsan be is bizonyították, hogy tökéletesen értik a sportágat, az ütemes tapsot rögtön néma csend váltotta fel, amint az elnyűhetetlen Pars Krisztián lépett a dobókörbe, s intőleg feltette a kezét.

Nagy szerencse, hogy épp nem ő következett, amikor egyetlen perc alatt robbant a publikum: bemutatták a rúdugrók mezőnyét Duplantissal, elsétált a tribün előtt melegíteni Tamberi, és közelítette a vb-n már elért bűvös 80 métert Halász Bence (79.44-nél ért földet a szer). Utóbbi végül második helyen zárta a kalapácsvetést Wojiech Nowicki mögött, ez a Gyulai Memorial legfényesebb magyar helyezésének bizonyult, egyben Halásznak is díjat hozott, a legjobb hazai versenyző lett a férfiak között.

Ilyen a Bregyó Halász Bence-távlatból (fotó: m4sport.hu)

Az időjárás egész nap a bolondját járatta velünk, egyszer feltámadt a szél, máskor kisütött a nap, nem volt könnyű Duplantiséknak. Aztán a rendkívül hangulatos gyerekfutam (egy néző nem véletlenül válaszolt „fiam, Matyit” a közvéleménykutatáson), valamint a fiatalok számára kiírt „Mennyit futsz 100-on?”-versenyeket követően eleredt az eső.

Méghozzá a versenyrekord-zivatar!

Lényegében percenként dőltek meg a Bregyó pályacsúcsai, a sort Diribe Welteji kezdte 800 méteren, miközben a magyar felmenőkkel is rendelkező Joe Kovács súlylökésben négy(!) sorozatban is túlszárnyalta Tom Walsh tavalyi versenyrekordját.

„A kulcsszó: a folytonosság és következetesség” – állította Shelly-Ann Fraser-Pryce, miután a 100 méteres futása után az ő teljesítménye mellett is ott figyelt az „MR” (azaz Meeting Record) felirat.

A háromszoros olimpiai és tízszeres világbajnoknak igaza volt: mint az egynapos atlétikaversenyek legtöbbje, a Gyulai Memorial programja is ennek köszönheti zsenialitását. Még a legkisebbeknek sem volt egy pillanata sem unatkozni, erről pedig nemcsak a versenyek száma, de minősége is gondoskodott.

Ráadásul Fraser-Pryce úgy futotta 100-on a 10.67-et, hogy egy nappal korábban utazott ide Lengyelországból, még a tőle megszokott extravagáns hajszerkezetet sem tudta elkészíteni (mondjuk ilyen szélben nem is baj), s egy nem várt baleset is nehezítette a futásban.

„A futam előtt egy órával egyszercsak hallottam egy reccsenést, eltört az egyik fogam – mesélte Fraser-Pryce. – Próbáltuk az orvosi stábbal valahogy megragasztani, de végig nagyon fájt, eléggé zavart. Nem baj, örülök, hogy így is ilyen gyors vagyok, mert ez a motivációm folyamatosan. Gyorsabban, gyorsabban! – nevetett a jamaicai, akinek a szerencsétlenség ellenére fülig ért a szája.

Shelly-Ann Fraser-Pryce – amikor nagyon fáj a foga (fotó: MTI/Vasvári Tamás)

Az atléták egyénisége, közvetlensége egyébként is fantasztikus! Armand Duplantis megpróbálta a 6.01-et megugrani a közönség kedvéért, de sajnos nem sikerült neki, ennek ellenére ő is bezsebelt egy versenycsúcsot, majd ezt követően szelfik tömkelegét.

„Először vagyok Magyarországon, de nagyszerű tapasztalat – jegyezte meg Duplantis. – Sajnos nem volt szerencsénk a széllel, emiatt nem jött össze a hat méter fölötti ugrás, de így is nagyon örülök, hogy itt lehetek. Ide mindig szívesen jövök majd vissza versenyezni!”

Hát még Gianmarco Tamberi! Az olasz olimpiai bajnok harmadszor járt Magyarországon, de most még annak ellenére is vállalta az utat, hogy néhány napja még a koronavírussal küzdött. A magasugró az egész program legnagyobb egyénisége volt, ugrásai előtt rendszerint talpra vezényelte az egész Bregyót, volt, hogy futószám bemutatását is félbeszakíttatta. Ahogyan Duplantisnak, úgy neki sem jött össze a nagy ugrás (Tamberi már biztos győztesként próbált a 230-ra), de az üdvrivalgás, autogram-áradat neki is kijutott.

S bár utólag elmondta, borzasztóan elégedetlen volt, mégis elképesztő show-t varázsolt a magyar közönségnek, látványosan menekült a helyszíni riporter elől, majd amikor végre megadta magát, csak ennyit mondott:

„Én mindig ilyen vidám vagyok. Próbáljátok ki ti is!”

Tamberi teljesen magával ragadta a közönséget (fotó: MTI/Vasvári Tamás)

Rajongói sprint

Egészen mást mutatott a pályán Sydney McLaughlin, akinek indulását mindössze három nappal a verseny előtt jelentették be, vasárnap pedig még születésnapját ünnepelte. A világsztár a 400 gát rajtja előtt egyetlen mosolyt sem eresztett meg, majd repesztett egy 51.68-at, mindössze egy másodpercre elmaradva földöntúli világcsúcsától, s kiült az arcára a jókedv is. Az atlétika egyik legnagyobb alakja a 2023-as vb előtt mindenképp le akarta csekkolni Magyarországot, lenyűgözte, amit látott, jókedvűen mehet nászútjára.

Miközben a királynő levonult, a háttérben 71.23-mal Kristjan Ceh diszkoszvetésben dobott pályacsúcsot, a versenyszámok garmadát pedig a sokak által istenített tini, Erriyon Knighton kétszázasa zárta, 19.88-cal ebből is versenyrekord lett.

Az ünnepélyes díjátaóra betódult a közönség a pályára, körbeállták a győzteseket. McLaughlin futama lett a jolly joker, hiszen az amerikai aduász vitte haza a Dr. Spiriev Bojidar-trófeát, a legjobb magyar női versenyző pedig az itt 5. helyet elérő Molnár Janka lett.

Győztesek, főszervezők és a legjobb magyarok (fotó: Gyulai István Memorial / Facebook)

Utóbbi édesanyja, egész díjátadó alatt próbálta keresni a megfelelő helyet, s már ismeretlenek nyakába is felült volna, ám a körülötte állók megnyugtatták: nem marad végeredmény nélkül a dobogó előtt tevékenykedő fotósok kattintgatása. Egyébként a magyar versenyzőket végig becsülettel támogatták hozzátartozóik, Megyeri Attilából például egy kedves hölgyismerőse metálhörgést megszégyenítő „Gyerünk, Atiiiiiii”-val sajtolta ki egyéni csúcsát, Wahl Zoltánt pedig úgy megrántották Knightonék 200-on, hogy majdnem három tizedet javított legjobbján.

A Gyulai István Memorial részletes eredményei ide és ide kattintva érhetőek el.

A verseny véget ért, de az igazi futóverseny még csak most következett: mindenki rohant közös képért, aláírásért. A tömegjelenetben pedig megjelentek a zavarosban halászók és a trollok is: néhány hamis információnak köszönhetően a fiatalok ide-oda rohangáltak, szinte már mindenhová a maguk Duplantisát, Tamberijét vizionálták.

A káosz közepén sétáló Joe Kovács viszont maga volt a nyugalom szigete, félóra alatt körülbelül tíz métert haladt előre, s minden rajongónak mosolyogva válaszolt. Neki mondjuk a szelfik mellé a gratulációk is érkeztek szép számmal, hiszen a versenyt követően két babaruhát vett elő, így tudatva a magyar közönséggel: egy ikerpár édesapja lesz.

Joe Kovácshoz hasonló békében szorított kezet Gyulai Miklós, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke és Dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere is: a közös történet egyelőre véget ért – fantasztikus fináléval.

Ilyen intenzív sportélmény után nevetségesnek tűnt, hogy néhány órával korábban a „bregyó” kifejezés háttere érdekelt leginkább.

Innen már csak egy ugrás a 2023-as világbajnokság (fotó: m4sport.hu)
Borítókép: Gyulai István Memorial/Facebook, MTI/Vasvári Tamás

További tartalmak

Kapcsolódó hírek

Sydney McLaughlin: A budapesti vb előtt meg akartam nézni Magyarországot, le vagyok nyűgözve
Sydney McLaughlin teljesítménye ihlette bizonyára Julius Caesart is, a 400 gát királynője Székesfehérváron is jött, látott és győzött. Az amerikai futónő ebben az évben először merészkedett ki Amerikából, mert elmondása szerint meg akarta ismerni Magyarországot a jövő évi világbajnokság előtt, ebből az ismerkedésből pedig egy Európában még sohasem látott idő (51.68) és a Gyulai Memorial legjobb eredményét elérő atlétának járó Dr. Spiriev Bojidar-trófea lett számára.
Atlétika
Az atlétika mókamestere koronavírus-fertőzését követően Székesfehérváron lett ismét önmaga
Mindamellett, hogy olimpiai és fedett pályás világbajnok, az atlétika egyik legszínesebb egyénisége az olasz magasugró, Gianmarco Tamberi, aki a vb-t követően a koronavírussal küszködött, de mint elmondta, a Gyulai Memorialt semmi esetre sem hagyta volna ki. A versenyt végül meg is nyerte, a magyar közönségnek pedig a számára csalódást keltő, 2.24-es teljesítmény mellett is hatalmas élményt biztosított. Interjú.
Atlétika