A 4×100-as váltódöntők rendre a vb-k leglátványosabb versenyei közé tartoznak és így volt ez ezúttal is.

Előbb a férfiak következtek. Az esélyek egyértelműek voltak, a Christian Coleman, Fred Kerley, Brandon Carnes, Noah Lyles összetételű amerikai staféta messze kiemelkedett a mezőnyből és ezt a döntőben is bizonyította.

A tengerentúli kvartett igazából saját magával versenyzett és saját maga volt a legnagyobb ellenfele, gyakorlatilag minden váltása „borzalmas” volt, nem egyszer úgy tűnt, nem megy át egyik embertől a másiknak a bot, végül azonban végigért. A mindkét egyéni vágtaszámot, a 100-at és a 200 métert is megnyerő Lyles pedig a célegyenesben imponálóan futott és ért be 37.38 másodperces idővel. Mögöttük a Lamont Marcell Jacobs fémjelezte olasz négyes lett a második, Jamaica pedig – a briteket négy századdal megelőzve – a harmadik.

Következett – a nap zárásaként – a nők sprintváltója, mely előtt már korántsem volt egyértelmű, hogy ki az első számú esélyes. Az amerikaiknál a 100-as bajnok, 200-as bronzérmes Sha’Carri Richardson és a 200-on ezüstérmes Gabrielle Thomas, míg a jamaicaiknál a 200 bajnoka és a 100 másodikja, Shericka Jackson és a tízszeres világbajnok, Budapesten 100-on harmadik Shelly-Ann Fraser-Pryce is ott volt a csapatban.

A nyerőember azonban talán nem is közülük került ki, a hosszúegyenesben ugyanis az amerikai Twanisha Terry parádésan futott, gyorsabbnak tűnt Fraser-Pryce-nál és elsőként adta át a botot, onnan pedig már Thomas, majd Richardson nem hibázott. Utóbbi a célba érve nagyot üvöltve rohant tovább a kanyarban és ugrott a férfiváltó tagjainak a nyakába, onnan pedig zuhant a földre, de szerencsére épp bőrrel megúszta a mutatványt.

Az amerikai csapat 41.03 másodperces világbajnoki csúccsal nyert, a világcsúcstól mindössze 21 századdal elmaradva. A jamaicaiak 41.21-gyel lettek másodikok, a bronzérem pedig a brit négyesé (41.97 mp) lett.

Férfi 800 méteren papírforma eredmény született. A világranglistát vezető kanadai Marco Arop az első körben a mezőny végén helyezkedett, aztán 600 méternél az élre állt, és már senki sem tudta megszorítani. A szudáni születésű atléta a tavalyi vb-n szerzett bronza után gyűjtött be most aranyat.

Női 5000 méteren Faith Kipyegon második budapesti vb-címét érdemelte ki, összességében a negyediket. A 29 éves futó elképesztő formában érkezett a magyar fővárosba: június 2-án Firenzében 1500 méteren (3:49.11 perc), június 9-én Párizsban 5000 méteren (14:05.20 p), majd július 21-én Monacóban 1 mérföldön (4:07.64 p) is világcsúcsot döntött. Ennek megfelelően kedden magabiztosan nyert 1500-on és elsőszámú favoritként várta az 5000 métert is. A mezőny egészen az utolsó körig együtt kocogott Kipyegon vezetésével, ekkor feljött mellé a kétszeres olimpiai bajnok Siffan Hassan és megindultak. A holland azonban nem tudta megszorongatni kenyai vetélytársát, és be kellett érnie az ezüsttel.

Kipyegon boldogan nyilatkozott az M4 Sportnak, elmondása szerint végig kiegyensúlyozottnak és önbizalommal telinek érezte magát. Hozzátette ugyanakkor, hogy 5000 méteren nem számított aranyéremre hiszen világbajnokságon most futotta először ezt a távot.

Tízpróbában kettős kanadai siker született. Az első nap után még a német Leo Neugebauer vezetett, neki azonban végül be kellett érnie a negyedik hellyel. A tavaly vb-ezüstérmes Pierce Lepage állt az élre, és már a záró szám, az 1500 m előtt biztos volt a sikere. Végül 8909 ponttal, minden idők nyolcadik legjobb eredményével győzött. Ennél mindössze öten tudtak jobbat a világon, köztük az ezúttal második honfitársa, Damian Warner.

Arop szerint a győzelem kulcsa az volt, hogy okosan kellett versenyezni. „Annyiféleképpen dőlhet el egy ilyen verseny, egyszerűen minden egyes forgatókönyvre készen kell állni. Igazi sakkjátszma volt a mai verseny, a végén pedig a megfelelő döntéseket hoztam” –  mondta az M4 Sportnak a kanadai atléta, aki hozzátette, nagyon sok energiát kapott a budapesti közönségtől és a stadiontól.