Molnár Attila már rendelkezett olimpiai szintidővel, azonban az első magyar férfi 400 méteren, aki döntőt futhatott a fedettpályás világbajnokságon.

„Jól vagyok” – kezdte értékelését a döntő után az FTC atlétája. „Itt nem én voltam a nagy hal, akármennyire is szerettem volna elhinni…”

„Ha valaki azt mondja a vb előtt, hogy ötödik leszek, nem nevetem ki, de azért erősen megmosolygom. Kívánom mindenkinek, ha valaki ennyi mindent feláldoz egy cél érdekében, az kamatozzon úgy, ahogy ez kamatozott. Most már a helyén tudom kezelni” – vélekedett Molnár.

A sprinter a rajt pillanatáig arra fókuszált, hogy minél jobb helyezést érjen el, de elmondta, örülök az eredménynek. Bízott abban, hogy egy kicsit nagyobb „káosz lesz”, és esetleg jobb is kijöhet helyezésben, de egy hatalmas sóhajtás után mosolyogva mondta, örül.

„Közben is tudod, hogy megéri, de amikor végiggondolod reggel, hogy mire készülsz és amikor vége van egy ilyen világversenynek akkor tudatosul, esik le az a kő, hogy nem kell fókuszban lenni. Készülni és a következő versenyt várni. Kicsit lehet élvezni” – ecsetelte Molnár.

Hozzátette, az elmúlt 36 óra intenzív volt, folyamatosan koncentrált. Ellopták a fülhallgatóját, így zene nélkül kellett végeznie a bemelegítést. Nehezen aludt el, mintegy hat kávé van benne, és csak most kezdi érezni, hogy kezd belőle ez az egész kimenni.

„Nem úgy jöttem a világbajnokságra, hogy tapasztalatot szerezzek. Úgy jöttem, teljesítsünk jól és abból szerezzünk tapasztalatokat. Nem úgy jöttem ide, hogy senki nem vár semmit, mert kutya kötelességem kiadni azt a százhúsz százalékot, amiért kihoztak ide, és szerintem nekem sikerült, ezért büszke vagyok” – értékelt a világbajnoki ötödik atléta.

A 400 méteres szám világbajnoka a német Alexander Doom lett, aki fantasztikus hajrával az utolsó métereken előzte meg a norvég Karlsten Warholmot. A német 45:34-es idővel lett világbajnok.

A fedettpályás vb-ről további élő tartalmak IDE KATTINTVA érhetők el.