Kapcsolódó tartalom
A 23 éves futó a döntő után elsőként arról beszélt az M4 Sportnak, hogy nehéz volt nem elbíznia magát, hiszen nagyon jól ment neki az egész fedettpályás szezon során, és mindenki azt hajtogatta neki, hogy meg kell nyernie az aranyat
„Először az Európa-csúcsért jöttem, utána rájöttem, hogy nekem azt tanították, hogy az Eb-t meg kell nyerni, egy világversenyt meg kell nyerni, nem időért futni” – mondta.
Molnár elismerte, hogy talán túlságosan bekezdett az első 200 méteren, „nem az a tempó volt, amit végig tud csinálni, és ez látszott is” a legvégén, amikor ijesztően közeledtek hozzá a riválisok.
„A végén besavasodtam, de ez szerintem elsősorban fejben történt, mert nehéz volt elcipelni azt a terhet, ami a tavalyi szabadtéri Eb elődöntőjét követően rám került” – utalt arra az MTI-nek Karlik Pál tanítványa, hogy Rómában tudott először fináléba jutni szabadtéren.
„Nagyjából 24 órája mondtam, hogy ami előnyt összeszedek, az a végéig tartson ki, kimaradok a bunyóból, és sikerülhet. Sikerült – fogalmazott. – Hallottam az esélyesség terhéről, de nem tudtam, hogy ez ilyen nehéz. Elbírtam.”
Molnár Attila a magyar küldöttség első érmét szerezte Apeldoornban, egyúttal pályafutása első felnőtt medálját nyerte felnőtt világversenyen. Ez a magyar atlétika 60. dobogós helye és 17. aranyérme fedettpályás Európa-bajnokságokon.