A Continental Gold Tour-sorozat következő, lengyelországi állomása előtt beszélgettünk napjaink legjobb magyar női sprinterével, az országos csúcstartó Takács Boglárkával.

A mindig mosolygós, pozitív kisugárzású atléta rövid pihenőt tartott a hosszúra nyúlt fedettpályás szezon után, alig egy hetet tudott “lazítani”, majd edzőjével, Németh Rolanddal edzőtáborozással kezdték meg a felkészülést a szabadtéri idényre.

„A Gyémánt Ligák alatti kategória a Gold-sorozat, aminek a része lesz többek között az augusztus 12-én sorra kerülő Gyulai Memorial verseny is – kezdte az m4sport.hu-nak adott interjújában Takács Boglárka. – Minden hónapban van több ilyen verseny is, ezekre összpontosítok most, ennek a sorozatnak volt az állomása a zágrábi verseny is, ahol rajthoz álltam.”

Ráadásul a mezőnyben leggyorsabban teljesítette a távot, így meg is nyerte a viadalt, 11.43-as idővel. Korábban egy olaszországi versenyen futott 11.21-et – Savonában is ő volt a leggyorsabb, de a jól sikerült felkészülés ellenére, ezek a számok jelenleg még nem tükrözik azt a nyarat, amit terveznek.

„A felkészülést jónak éreztem, kicsit más jellegű volt, mint amit eddig csináltunk – utalt arra, hogy más helyszínen edzőtáboroztak, ahol az időjárási körülményekhez is alkalmazkodni kellett. – Minden szezon egy kicsit más, ehhez próbáljuk igazítani a felkészülést és időzíteni a csúcsformát. Szeptemberben lesz világbajnokság Tokióban, az az év célversenye. Mivel még van négy hónap a világbajnokságig, így nyilván nem élesítettük a formát májusra, szépen fokozatosan egy másfajta ívet próbálunk írni ennek az egésznek. Terveink szerint június vége felé, a madridi csapat Európa-bajnokságon már szeretnék jó formát mutatni.”

Megjegyezte, örülne szintidővel tudna kvalifikálni a vb-re, ami 100 méteren 11.07 másodperc, azonban ha ez nem sikerülne, akkor akár a világranglistás helye miatt is ott lehet majd Tokióban. Mivel a 2024-es év és a fedettpályás idény remekül sikerült számára, így jelenleg 25. helyen áll a világranglistán (60 és 100 méteres síkfutásban).

A 23 éves atléta a topsprinterek között még fiatalnak számít, így saját bevallása szerint is még van hova, van miben javulnia.

„Bízom benne, hogy most sok mindenben sikerült fejlődni és ez a sokféle terület összeadódik. Nincs kifejezetten egy dolog, amiben óriási lemaradásom lenne. Már elkezdtünk bátrabban dolgozni a súlyokkal, szerintem már a tavalyi évben is sokat erősödtem a nemzetközi mezőnyhöz. Még mindig nem vagyok a legerősebb sprinter, de ezek egyéni dolgok, meg kell találnunk, hogy számomra milyen az ideális izomzat, nehogy az legyen, hogy túl nehéz lesz és ez esetleg hátráltathatja a futásomat” – hozzátette, a technikán mindig lehet csiszolni, amit be is kell építeni a mozgásba, hogy aztán az automatikussá váljon.

„A futásom elején szembetűnő, hogy nem mindig sikerül jól elkapnom a rajtot, az a mozgás még nem állt össze teljesen. Nem kifejezetten feküdtünk rá erre, mert a futás egésze kell, hogy jó legyen, hiába rajtolok kicsit jobban, ha feszülök a rajtgépben és több erőt adok ki magamból az első tíz méteren, akkor azon többet bukhatok a végén.

Eléggé összetett ez az egész annak ellenére, hogy nem tűnik annak – tette hozzá nevetve –, nagyon sok minden van benne, amit lehet és kell is csiszolgatni, hiszen mindenkinek mástól lesz a legjobb a futása és lesz egyre gyorsabb.”

Alig 12 másodperc, ennyi ideje van Takács Boglárkának is, hogy egy 100 méteres futamban a legjobbat hozza ki magából, így nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is a topon kell lennie. Külső segítséget ehhez egyelőre nem vesz igénybe, mert azon az állásponton vannak edzőjével, hogy amíg enélkül is eredményesek, addig nem építik be a mindennapjaiba.

„Ez a része még egy kiaknázatlan terület, de sok ilyen van, akár a dietetikát is be lehet majd később vonni. Egyelőre úgy voltunk ezzel az egésszel, hogy amíg megy “csupán” az edzésekkel és tudunk fejlődni, javulni, addig ezekre nincs szükség. Ha úgy érezzük, hogy van egy elakadás, akkor természetesen nyitottak leszünk arra, hogy ezeket a területeket is igénybe vegyük.”

Ennek ellenére úgy véli, óriási szerepe van a mentális felkészültségnek. Egyelőre tapasztalatok útján építkeznek, tanulnak, ez alapján is egymásra épülnek a szezonok, nemcsak a versenyeredmények szerint.

„Mikor elkezdtünk Németh Rolanddal együtt dolgozni a Honvédnál, akkor eleinte jött velem a nemzetközi versenyekre is, vele melegítettem be és csináltam végig a versenyzés folyamatát. Aztán már egyre több helyre mentem egyedül, helyt kellett állnom és kezelni azt is, hogy esetleg valami nem a szokott mederben történt egy versenyen. A mostani a következő lépcsőfok: egyre magasabb kategóriájú tornákra megyek edző nélkül, ahol mondjuk ott fut mellettem egy olimpiai- vagy világbajnok. Ez is egy mérföldkő volt, meg kellett szokni és tanulni azt, hogy nem minden mezőnyben vagyok én a legjobb, ahol pariban tudok lenni az ellenfelekkel. Nyilván van olyan, hogy van nálam sokkal jobb, de akkor is ki kell hoznom magamból a maximumot és meg kell csinálnom azt a mozgást, ami után a magasabb helyezés ellenére is elégedett lehetek” – fogalmazott óriási lelkesedéssel a hangjában, hozzátéve, hogy úgy érzi, mostanra tudott szintet lépni, már nem ijed meg ezektől versenyszituációktól és tudja magát stabilan hozni.

„Ennek ellenére az első 200-as futásomnál pont az olimpiai bajnok Julien Alfreddal kerültem egy futamba és azt éreztem, hogy huh… – idézte fel magát is megmosolyogva a futam előtti érzéseit – annak ellenére, hogy kezdek hozzászokni ehhez és tényleg rengeteget versenyzek nagyon jó sprinterekkel, nem egyszerű odaállni. Ez is egy jó tapasztalás volt a szezon elején és kellenek ezek az élmények ahhoz, hogy a fő versenyemen ne megijedve, hanem koncentráltan tudjam azt csinálni, amit nekem kell.”

Takács Boglárka a női 60 méteres síkfutás előfutama után a 2025-ös apeldoorni fedettpályás atlétikai Európa-bajnokságon. A magyar atléta országos csúcsát megdöntve 7.15 másodperces eredménnyel megnyerte előfutamát és bejutott az elődöntőbe. MTI/Illyés Tibor

A versenyzése sikerességéhez nagyban hozzájárul pozitív személyisége, hiszen nem mindegy, hogy a kudarcok után, hogyan reagál.

„Abszolút úgy gondolom, hogy ennek is köze van a jó eredményekhez. Ha valaki mindig a negatív oldalát fogja meg a dolgoknak vagy nincs elég nagy hite önmagában és nem látja meg azokat a dolgokat, amiket el szeretne érni, akkor nem is sikerül. De ha valaki pozitívabb személetben látja a mindennapokat, edzéseket, a rosszabbul sikerült versenyeken is megtalálja a jó dolgokat, akkor eredményesebb tud lenni. Külföldi atlétáknál is láttam, hogy sokkal lazábban kezelik a dolgokat: »oké, ezt lehet, hogy elrontottam, de ez csak egy verseny, majd lesz pár nap múlva egy másik, akkor javítom a hibáimat«. Nyilván nem lehet mindig, mindenki a topon, mi sportolók is emberből vagyunk. Talán nem szabad annyira komolyan venni mindent. Ott van a teher a sportolókon, a megfelelési vágy a klub, a szövetség, a család vagy a szurkolók felé, de ha minden versenyt véresen komolyan vesz az ember és rástresszel, akkor az egy olyan plusz teher, ami rossz hatással lehet a teljesítményre és nem segíti az eredményességet. Persze kell, hogy érdekelje az eredmény, mert azért csináljuk, hogy minél jobbak legyünk, de kicsit megengedőbbnek kell lennünk magunkkal szemben, nem dől össze a világ, ha valaki egy-egy versenyen rosszabbul szerepel. Nem az az egy verseny határozza meg a sportolót, hanem a pályafutása, és mindaz, amit tesz érte.”

Ha már a külföldi sportolókat és az olimpiai bajnokokat említette, arra is kíváncsiak voltunk, van-e példaképe, olyan atléta, akinek a pályafutását követi, akit nagyra becsül.

„Akire felnézek és a karrierjét is szinte végig követtem, mielőtt elkezdtem atletizálni, már akkor is, az Shelly-Ann Fraser-Pryce jamaicai futónő – árulta el a Honvéd atlétája. A háromszoros olimpiai bajnok, 38 éves sprinter legendával ráadásul személyes élménye is van, hiszen még nem vonult vissza. Ugyan a párizsi olimpia után tervezte, de nem úgy sikerült neki a viadal, ahogy szerette volna, így egyelőre úgy tűnik, folytatja pályafutását. – Nincs már olyan formában, mint korábban, de az elért eredményei példaértékűek, mellette pedig olyan személyiség, ami nagyon szimpatikus: szerethető, mosolygós, közvetlen, nagyon barátságos, őt nagyon szeretem.”

Shelly-Ann Fraser-Pryce a budapesti vb-n (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Mivel a dohai Gyémánt Ligán negyedik helyezett jamaicai futóra terelődött a szó, arról is kérdeztük, szerinte mi lehet annak az oka, hogy egyre több európai fér be a korábban amerikaiak és jamaicaiak uralta topmezőnybe.

„Azt hiszem, talán az Európában dolgozó kiváló edzőknek köszönhető ez, hiszen a megfelelő edzésmódszerekkel lehet azokat a hátrányokat ledolgozni, amiben ezek a sprinterek genetikailag jobbak. Európaiként többet és máshogy kell dolgoznunk, hogy utolérjük őket. A szakemberek és a módszerek fejlődtek annyit, hogy most már talán nem olyan egyértelmű, hogy Amerika és Jamaica a sprintvonal, hanem más országok is bele tudnak szólni.”

Június végén rendezik Madridban az atlétikai csapat Európa-bajnokságot. A magyar csapat 2023-ban feljutott az első osztályba és olyan országok legjobbjai ellen kell versenyezniük, mint a címvédő Olaszország, Németország, Svédország, Hollandia vagy Nagy-Britannia. Az utazó keretet később teszi közzé a Magyar Atlétikai Szövetség, de borítékolható, hogy Takács Boglárka ott lesz.

„Nagyon várom már és bízom benne, hogy jól tudunk majd szerepelni, mert szeretném, hogy bent maradjunk Európa legerősebb csapatai között. Ez nem lesz egyszerű feladat, mert nagyon erős országokkal kell küzdenünk, de biztos vagyok benne, hogy ezért mindent meg fogunk tenni. Már mindenki megkezdte a szezont magyar részről és elég biztató eredmények születtek, úgyhogy szerintem nem lesz gondunk azzal, hogy erős csapatot tudjunk kiállítani.”

A fő versenye idén a már említett tokiói világbajnokság, egyelőre célidőt vagy vágyott helyezést nem vizionál, hiszen hosszú idő van még a tornáig, de elképzelése azért van a tornáról.

„Vannak a szezonnal kapcsolatban megfogalmazott terveim, elvárásaim magammal szemben és nem is titok, hogy szeretném, ha idén tudnánk annyit előrelépni, hogy meglegyen a tizenegy másodperces álomhatár. Ha sikerül a kitűzött időt megfutnom a világbajnokságon, akkor azzal és kis szerencsével lehet akár döntőt is futni. Titkon abban bízom, hogy mivel elődöntőt már futottam szinte mindenhol, Európa-bajnokságon, világbajnokságon, olimpián, fedett pályán, tényleg mindenhol, így akkor most már jöhet a döntő” – zárta mondandóját bizakodóan mosolyogva.

A Gyulai Memorial Atlétikai Magyar Nagydíjat és az atlétikai világbajnokságot az M4 Sport és az m4sport.hu élőben közvetíti.