A párizsi olimpián ezüstérmes Halász háromszor dobott egyéni csúcsot 2025-ben, összesen 2 méter 26 centit javított addigi legjobbján, és miután a tokiói világbajnokságon ismét bronzérmet szerzett, ő lett az első magyar atléta, aki már három vb-éremnél tart.

Úgy gondolja, a jókora javulásban szerepet játszott, hogy idénre változtattak a felkészülésén: míg eddig „folyamatosan, durva terhelésből felkönnyítve került formába” egy adott világverseny előtt, ebben az évben „egy kisebb terhelés mellett igyekeztek sokkal minőségibb munkát elvégezni, amiben persze ugyanúgy elfáradt”.

„Az olimpia egy időszak lezárása volt. Arra jutottunk, hogy próbáljunk meg valami más edzésmunkát kitalálni, amivel ezen a 80-81 méteren úgy túl tudunk lépni, hogy az egy folyamatos eredmény legyen” – fűzte hozzá a „közös döntésről”, amely szerinte edzője, Németh Zsolt részéről volt a legmerészebb húzás.

A bronzérmes Halász Bence (elöl, j), a tizenegyedik helyen végzett Rába Dániel (elöl, b) valamint Igaz Bálint sportmasszõr, Németh Zsolt edzõ és Németh Zsanett kalapácsvetõ (hátul, b-j) a férfi kalapácsvetés döntõje után a tokiói atlétikai világbajnokságon 2025. szeptember 16-án (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)

„Ő szó szerint itt született a pályán, és amikor valaki azt látja 50 évig, hogy egyfajta edzésmunka megy, nagyon nehéz lecserélni azt egy olyanra, amiről azt gondolod, hogy biztosan lesz belőle valami” – mondta.

Az első nagy visszaigazolást májusban kapták, amikor a magyar csapatbajnokságon egyéni csúcsot ért el. Úgy érezte, „sokkal gördülékenyebb a mozgása, már az első forgástól kezdve sokkal nagyobb sebességgel tudta végigcsinálni a mozgássort, és ráadásul úgy, hogy a végén ezt még tudta fokozni”.

A dobása nagyságát is bőven tudta még fokozni: az augusztusi Gyulai Memorialt szenzációs, 83,18 méteres kísérlettel nyerte:

„Hát, ez nem lehet igaz, hogy már megint centikkel előttem van. Én ezt nem hagyhatom. Most itthon vagyok, ennyi ember itt van, meg remélem, sokan nézik a tévében, nem lehet, hogy így legyen vége a versenynek” – ez járt a fejében, mikor a regnáló olimpiai és világbajnok kanadai Ethan Katzberg megelőzte őt, és mielőtt jött az új egyéni csúcs, ami „technikálisan nem volt rossz, kinézetre nagyon nem volt a legszebb, de nem is az számított”.

„Még soha nem volt ilyen: az sem, hogy négy ember jusson egy versenyen 82 méter fölé, meg az se, hogy 82,69-cel idézőjelesen csak a dobogó harmadik fokára lehet állni. Ez is mutatja, hogy szeretett sportágunk fejlődik” – emlékezett vissza keserédesen a tokiói vb-döntőre, ahol csak Katzberg (84,70) és a német Merlin Hummel (82,77) dobott nagyobbat nála, de az ukrán Mihajlo Kohan sem sokkal kisebbet (82,02), miközben a pályafutása első felnőtt vb-jén szereplő Szabados Ármin a nyolcadikként végzett, a finálé harmadik magyarja, Rába Dániel pedig 11. helyen zárt.

Úgy érzi, „repülhetett volna messzebbre a kalapács a döntőben, de nagyon büszke, hogy helyt állt, az eredménnyel nem lehet csalódott, azzal pedig nagyon nehéz mit kezdeni, hogy vannak ellenfelek, akik borzasztóan jó napot fognak ki, és ha van olyan, aki ennyivel jobb a mezőnynél”.

Az álomhatár most már a 85 méter, amiről úgy fogalmazott, „ha egy dolgot kérhetnék: ne is 2026-ban legyen meg, ne is 2027-ben, hanem inkább 2028-ban, az olimpia évében”.

A teljes Sport 2025 itt megtekinthető: