Budapesten zárult Takács Boglárka szezonja: a 25 éves atléta pénteken a 4×100-as vegyes váltóval országos csúcsot futott, egy nappal később futamából nem jutott döntőbe 100 méteren, és vasárnap 200-on is az elődöntő jelentette számára a végállomást.

„Jó érzés letudni, egészséges vagyok, egy teljes szezont végigcsináltam sérülésmentesen. Hullámzóan, de a végére értünk, nagyon boldog vagyok, hogy ilyen közönség előtt, hazai pályán fejezhettem be” – mondta.

Takács úgy érzi, az utolsó futást külön nem érdemes értékelni, inkább az évet egyben kell.

„Le kell vonni a tanulságokat, hogy mi miért nem alakult úgy, ahogy szerettük volna, mi volt jó, miben kell még fejlődni. Ennek a kétszáz méternek minden pillanatát élvezni akartam, igyekeztem erőt meríteni a közönségből. Hihetetlen érzés volt, hogy nem csak akkor kiabáltak be, amikor felmentünk, hanem akkor is, amikor a rajthelyzetben voltunk, nem is tudtam annyira fókuszált maradni, hogy a lövést halljam, csodálatos volt. Szerettem volna jobban futni, de ez az egyes pálya felőrölt a kanyarban” – értékelt.

Végül arról beszélt, úgy véli, át kell gondolni a szakmai munkát és azt, hogyan tudnak hatékonyan együtt dolgozni a jövőben edzőjével, Németh Rolanddal.

„Fejlődünk, lépegetünk előre, de ez a tempó nem fér bele. Már nincs tíz-tizenöt évem a karrieremben, hogy mindent apránként kitaláljunk. Jó, jó, de nem eléggé, ez nem az a szint, amit szeretnék. Meg kell találni az apró dolgokat, amik hiányoznak. Százon a rajt, kétszázon pedig a vége. Egyiknél az állóképességem nincs, másiknál a rajtot kell sokkal inkább stabilizálni. Ez elég összetett lesz, szépen átgondoljuk, mit kell változtatnunk ahhoz, hogy a futás ne csak ilyen »ott vagyok és jól érzem magam« kategória legyen, hanem elérjek arra a szintre, ahova szeretnék” – zárta interjúját.

Takács elődöntős futama 200 méteren