Élő stream csatornák X

Bajnokok Ligája

Szárnyalása a vírust is repítette, de az öröm visszatértének jelképe lesz az Atalanta

| Szerző: Petykó Adrián
Járványügyisek és orvosok hívták fel rá a figyelmet, ahhoz hogy Bergamóban elszabadulhatott a koronavírusjárvány, szorosan kapcsolódik az Atalanta történetének egyik legemlékezetesebb fellépése. A következő alkalom, mikor ismét együtt örülhet játékos és szurkoló, az a közösség erejét szimbolizálja majd.
„(…) azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az emberi közösségek különböző okoknál fogva mindig a lehető legnagyobb nehézségek árán tudták magukat megszervezni, ha nem hivatkozhattak valamilyen felsőbb eszmére.”
(Michel Houellebecq: Lanzarote)

A környékről származó, később világbajnoki döntőben is eredményes ifjú Angelo Domenghini vette be mindháromszor a torinói kaput a döntőben. 1963. június 2-án az Atalanta egyetlen nagy trófeáját, az Olasz Kupát hódította el. Hosszú ünneplésre azonban nem kerülhetett sor. Másnap elhunyt XXIII. János pápa, a város szülötte, a hidegháború kellős közepén békét hirdető, nyitottságot sugárzó, ezért roppant népszerű szentatya.

Két hónapja, február 19-én a díszleteket ismét a San Siro adta, a Bajnokok Ligájában először induló bergamói együttes egyenesen a kontinens nyolc legirigyeltebb csapata közé igyekszik. Ilyen magasságokban még soha nem járt. A hajdanvolt Kupagyőztesek Európa-kupájában elődöntőzhetett egyszer, ám a két sorozat ereje és presztízse nem említhető egy lapon. És a tündérmese folytatódik, 4-1-gyel küldi haza a Valenciát, formalitássá téve a visszavágót. (Amit igazolandó még meg is nyer 4-3-ra, emlékezetes, valamennyi gólt Josip Iličić vállalta magára.)

Josip Ilicic (EPA/UEFA)

De ünneplés ezúttal sem jöhet szóba. Bergamo hamarosan apokaliptikus képsorokkal kerül a vezető hírek közé, az epidémia központjában már nincs hol elhelyezni, ezért katonai teherautókonvoj szállítja el a holttesteket, az áldozatok egyike Zaccharia Cometti, a kupagyőztes csapat egykori kapusa.

Milánóban negyvenezren, a 120 ezres lakosság egyharmada buzdította az Atalantát, az otthon maradtak pedig nagy társaságokban borultak egymás nyakába azon az álomszerű estén. Ami rémálomba csapott át. A szörnyű ébredéskor az éljenzés hangjait, az örömittas skandálás ütemes dallamát a halottak üdvéért megkonduló harangok szomorúsága vette át a kiürült utcákon és tereken.

Ma már aligha vitatható, a járvány elszabadulásában meghatározó szerepet játszott a BL nyolcaddöntője. A vírus addigra már bőven megjelent Lombardiában, és bár az egyén felelősségét sosem szabad eltagadni, ám mégiscsak a szervezők adtak zöld utat a lejátszására. Valenciában már nem engedték be a nézőket, de még akkor sem az UEFA elővigyázatosságából, holott az első találkozó tanulsága az is, hogy a meccsnézés a stadionokon kívül is közösségi esemény.

A zárt kapus Mestalla a Valencia-Atalanta mérkőzésen (EPA/MANUEL BRUQUE)

Az összefüggés nem egyenes ágú, de attól igaz, a klub legszebb napjai hozzájárultak a tragikus végkifejlethez, mondhatnánk úgy is, az Atalanta meredeken felfele ívelő teljesítménygörbéje abban az ütemben keresztezte koronavírust, hogy a terjedésének is szárnyakat adott.

Arrigo Sacchi definíciója, miszerint a labdarúgás a nem fontos dolgok legfontosabbika, rávilágít az olaszok életében betöltött súlyára. Bergamóban sincs ez másként, és hiába láttak már 11 kiesést a Seria A-ból vagy süllyedtek a harmadosztályig, mivel évtizedes hagyomány a világviszonylatban is kiemelkedő utánpótlásukra támaszkodni, szoros kötődés alakult ki a szimpatizánsok részéről. A mostani sikerkorszakban nem is győzik kimutatni szeretetüket. Decemberben a Sahtar vendégeként kivívott továbbjutáskor, csütörtökön hajnali kettőkor kétezren fogadták a kedvenceket a reptéren. A klub részéről is ápolják a kapcsolatot, a 12-es mez a táboré, a város újszülötteit a szokásos tej és mez köszönti, de az eredményesebb szerepléshez kicsit reformálni kellett a saját neveléses modellen. A múltban az olyanok, mint Gaetano Scirea vagy Roberto Donadoni a működés minőségét példázták, napjainkban viszont a gazdasági alapot jelenti a növendékek nagyszámú értékesítése. Akik már nem feltétlen csak a vonzáskörzetből érkező, esetleg hazai tehetségek, távoli országok felé is nyitott a scouthálózat. Igazából mindegy, hogy egyenesen a korosztályából kiemelkedve, mint Alessandro Bastoni, kék-feketében, mint Andrea Conti vagy Franck Kessie, esetleg kölcsönben valahol máshol bizonyítanak, mint Dejan Kulusewski, a magas színvonalú játékosok piacra dobása a cél.

A változás Antonio Percassihoz köthető. Az elnök tudja mi a dörgés, tekintve, hogy üzleti karrierjét megelőzően 17 éves korától pár évadon át maga is felnőtt csapat kötelékébe tartozott. Egy ízben, a kilencvenes évek elején már vezette a klubot, professzionalizálta is az akadémia működését. Másodszor 2010 nyarán került az Atalanta élére, mikor ismét a második ligából kellett visszakapaszkodni. Az elmúlt öt szezon játékos adás-vételéből származó 85 millió eurós tiszta haszonnak jószerivel még sincs semmi köze a pályán nyújtott lehengerlő futballhoz. Az a ’16-ban kinevezett Gian Piero Gasperini műve, aki sztárok nélkül hozta létre a gördülékeny játékrendszeréhez illő 3-4-1-2-es formációt, de nem ám a bevett olasz módi, a csapattörés mentén, amelyben heten biztosítják az elől lévő trió szabadságát. Itt lényegében a középhátvéd kivételével mindenki a támadásokért, a szélek túltöltésének kombinációiért felel, a centrumban a forgatásokat biztosító közönségkedvenc Papu Gómezzel. Hogy mennyire a közös erőfeszítéssel teremtett területek, és nem az egyén kidomborítása hangsúlyos, azt mi sem illusztrálja jobban, mint hogy 16 BL-góljukon tízen osztoznak. Mindez rímel a társadalmi környezetre, Olaszország legszociálisabb térségének beállítottságára.

Gian Piero Gasperini (EPA/UEFA)

Úgy még csapat nem jutott tovább a csoportkörből, hogy négy kör után egy ponttal szerénykedett. Mégsem alkudnak meg soha, ragaszkodnak a kiugrást hozó játékelképzelésükhöz, még ha ennek egy ötös is az ára, amibe a Manchester Citynél futottak bele.

De sokkal inkább maguk szórják meg az ellenfeleket. A bajnokságban már legutóbb is a legtöbb gólt szerezték, a jelenlegiben hetvennél járnak, a Lazio kivételével hússzal többel mindenkinél. Ha a kialakított helyzetek minőségét mutató várható gólokból (xG) kalkulált pontszámokat vennénk, vezetniük kéne a táblázatot. A tavalyi esztendőt a Milan 5-0-s kiütésével zárták, az ideit a Parma ellen ugyanígy kezdték. Három esetben meg sem álltak hétig, ebből az egyik, a Valenciának két felvonásban berámolt nyolcas által körbeölelt, mindez idáig utolsó bajnokin, a Lecce ellen történt. Akkor Duván Zapata triplázott, ezzel a Serie A legutóbbi 12 mesterhármasából a hetedik fűződött az Atalanta színeihez.

Csoda hát, ha azon az ominózus februári napon egy kisfiú iskolai kikérőjében az állt, „elkíséri édesapját, hogy jelen lehessen Bergamo történetének újabb fejezeténél. Forza Atalanta!”? Olyan város lakói gondolták úgy, hogy különleges pillanatok tanúi, amelynek történelme az ókori Római Birodalomtól fogva íródik.

Viszont immár hetek óta drámai történet részesei, ugyanakkor az összetartozás a bajban is tetten érhető. A visszavágóra már befizető rajongók a 65 ezer euróra rúgó kártérítésüket felajánlották az egészségügyi intézményeknek. A 200 ágyat tartalmazó mobilkórház felépítésében a Curva Nord tagjai segédkeztek, a szükséges orvosi felszerelésekhez a klub és szponzorai is hozzátették a magukét.

A sport sokszor szolgált példával, hogy ha nem is gyógyír a problémákra, egyes csapatok a nehézségek leküzdésének jelképeivé válhatnak. A Franco által leárulózott baszkoknál a rezsim elmúltakor, mikor már nem valami ellen, hanem valamiért, a nyelvük, a tradíciók ápolásáért küzdhettek, a ’76-os Sociedad–Bilbao derbi nemesült legendává. Az egyébként sokszoros spanyol válogatott baszk kapus, José Ángel Iribar az öt kapott gól ellenére élete legfontosabb mérkőzésének nevezte, mert a játékosok az Ikurriñába, a rövidesen rehabilitált, de akkor betiltott tartományi zászlajukba kapaszkodva vonultak ki.

Frissebb emlék a Katrina 2005-ös pusztítása. A hurrikán letarolta New Orleanst, a Saints csak a következő évben térhetett vissza otthonába. Népünnepély várta, és egészen a Super Bowlig menetelt. Az NFL serlegét végül 2010-ben sikerült hazavinni; 800 ezer ember ünnepelt abban a városban, melynek nem sokkal előtte az léte forgott kockán.

A szakértők azt mondják, jó darabig csupán üres stadionokba térhet vissza a futball, így az Atalanta és a szurkolói akár jövő januárig sem találhatnak egymásra. Maradhatnak a szimbolikus üzenetváltások, mint a négyet vágó Iličićé Valenciából: „Ezt érted, Bergamo, ne add fel!”

A feladat addig is magasztos, a súlyos terheket cipelő emberek képviselete. És lehetőleg a forma megőrzése. Hogy az izoláció megszűntével újra a közös öröm élményének forrásaként testesítse meg a közösség erejét.

További hírek