A hosszabbításos anomáliák a szabályozás bevezetése óta többször is előkerültek, legutóbb tavaly a Liverpool kiesésekor, mivel az Atlético Madrid lényegében kihasználva, hogy a rendes játékidők 1-1-s összesítését követően fél órával több jutott idegenben, és miután 2-0-nál Marcos Llorente betalált a ráadásban az Anfielden, onnantól a címvédőnek az egygólos győzelem is búcsúval ért volna fel.
Marcos Llorente gólja duplán ért a hosszabbításban a 2020-as BL-nyolcaddöntő hosszabbításában az Anfielden (fotó: EPA/PETER POWELL)A legfurább vesztes mindmáig az Inter. A BL 2003-as elődöntőjében skiozid állapot lehetett, hogy a városi rivális két döntetlennel, 1-1-el lépett tovább, mivel a gól nélküli összecsapásnál a Milan számított házigazdának a közös otthonuknak számító San Siróban. De legalább volt hazai csapat.
Az Atlético Madrid – Chelsea bukaresti, és Borussia Mönchengladbach – Manchester City és – kedden elsőként – az RB Leipzig – Liverpool budapesti első felvonásán viszont mindenki idegenben lesz. A pályaválasztók is – a visszavágókról még korai nyilatkozni, ugyanis a pandémiás helyzetben márciusig még változhatnak az egyes országok beutazási előírásai, amelyek ezt a kusza szituációt okozzák elsősorban az angol résztvevők körül az európai kupaporondon (az Európa Ligában sem más a helyzet).
Árulkodó, hogy közép-európai helyszínekre esett a választás, hiszen annak idején még ide vagy még keletebbre nem szívesen ruccantak át nyugatról.
1965-ig harmadik mérkőzés döntött – ha ez sem, akkor jöhetett a pénzfeldobás –, amennyiben az első kettő után nem alakult ki gólaránybeli különbség a felek között. Ez újabb utazást jelentett, pedig már az is épp elég volt, hogy a modern tömegkommunikáció nem léte, vagy kezdetlegessége lévén a klubok az ismeretlenbe ugrottak fejest, úgy az ellenfél játékerejét figyelembe véve, mint a körülményeket, tehát a pályát, a szállást, a kosztot, a hangulatot. Így a csapatok jobbára biztosra mentek, otthon támadtak, idegenben védekeztek. Az UEFA erre válaszul emelte meg a vendégként elért gólok értékét.
A 21. században viszont a fenti kitételek egyike sem igazi ok már. A légi közlekedés akár egy bicikliút, az ellenfelek feltérképezése kattintásnyira van, a mérkőzések rendezésének és lebonyolításának meg olyan kritériumokat szab az európai szövetség, amely eltünteti a lényegi különbségeket Londontól Bakuig. És még a korábban fennálló időjárási sajátosságokat is igyekeznek kiküszöbölni, mert amíg a múlt században még nem keltett meglepetést olyan sártenger, mint ami hüledezésre késztetett sokakat a Ferencváros dorogi kupameccsén, napjainkban már arra is figyelnek, hogy az északi országokban a téli hidegben ne játsszanak. Az új generációs műfüves (hibrid)pályák korában egyébként sincs miről beszélni.
„Túlságosan nagy az idegenbeli gól súlya, annyira, hogy azt nem lehet megindokolni” – érvelt évekkel ezelőtt Arséne Wenger.
Mert az indok, hogy gólszerzésre ösztökélje a vendégeket, ezzel kiegyensúlyozottabbá téve a hazai és idegenbeli találkozókat, nem csupán elvesztette létjogosultságát, egyenesen ellentétes hatást váltott ki. A párharcok első felvonásában ugyanis jóval óvatosabbak a hazaiak. Szempontjukból jobb a 0-0 az 1-1-nél, az 1-0 a 3-2-nél, 2-0 az 5-3-nál. A külső feltételek javulása, kiegyenlítődése hiába teszi lehetővé, hogy egyből kiütközzön a tudáskülönbség, a találatok száma a visszavágókra jelentősen megszaporodik. A szabály bevezetésekor a hatvanas években teljesen kiegyenlített mértékben jöttek a gólok az első (3,18/meccs) és a második felvonásokon (3,17). A BL elmúlt tíz kiírását összegezve 2,69:3,25-re változott az arány. Amennyiben a kétszer 15 perces hosszabbításban esett gólokat leszámítjuk, akkor is 3,15 az utóbbi átlaga. Azaz jól látható, a visszavágók tartották az értéküket, az odavágók eredményességi mutatója viszont apadásnak indult.
Lucas Moura triplája több ért a Tottenhamnek 2019-es BL-elődöntőben Amszterdamban, mintha hazai pályán szerezte volna (fotó: MTI/AP/Martin Meissner)Emlékezetes drámák köthetők az idegenbeli gólok intézményéhez, elég az Ajax és a Tottenham csatáját említeni 2019-ből, ám valójában miért is dönthetett az, hogy melyik csapat hányszor talált be az egyaránt minden igényt kielégítő londoni, és hányszor az amszterdami arénában, ha egyébként nem kerekedett az egyik a másik fölé?
Elsőként a Budapesti Honvéd használta ki a szabályt a Kupagyőztesek Európa-kupájában, 1965-ben a 3:2-es prágai győzelme után a Dukla Praha csak 2:1-re nyert Budapesten. Több mint fél évszázaddal később a magyar főváros elhozhatja a történet végét is. Többször is napirendre került az eltörlése, ám az utolsó szögre még mindig várni kell, de nyilvánvalóbban nem demonstrálható, hogy az idegenben lőtt gólok előnyben részesítése felett eljárt az idő.