Musorujsag
Élő Eredmények
 

Guardiola túl messzire ment, hogy valóra váltsa a City BL-álmait

Guardiola túl messzire ment, hogy valóra váltsa a City BL-álmait

m4sport.hu | Szerző: Petykó Adrián
Pep Guardiolát mindig összekötötték a labdabirtoklással, de a Manchester Citynél a Bajnokok Ligája megnyeréséért messzebb ment elképzeléseiben, mint valaha.

Amíg De Bruyne eltévedt beadása be nem akadt, úgy nézett ki, egy tökéletesen elvégzett szögletvariáció a PSG kényére-kedvére alakítja a BL-elődöntős párharcot, hiszen a City épp azon kontrák levédekezéseben a legsebezhetőbb, amelyeknek még inkább kiszolgáltatottá válhatott volna hátrányban, méghozzá Di Maríaval, Neymarral és Mbappével szemben.

Első blikkre könnyen mondhatnánk, két szerencsés gól, a fegyelmezetlenül szétnyíló sorfal játszotta a manchesteriek kezére a továbbjutás kulcsát, de ezek csak a mindig hajszálon függő végkifejletek, amelyekhez viszont alaposan kiérlelt mesterterv vezetett, mondhatni Guardiola elment a falig.

Tíz éve nem jutott el a fináléig, és szokássá vált világgá kürtölni minden egyes kiesésekor: túlgondolta. A csak is végleteket ismerő szenzációhajhászásban persze hibátlan csapatnak nevezték az első nekifutásra mindent megnyerő Barcelonáját, feledve, hogy mennyire ki volt centizve Iniesta utolsó pillanatbeli bombája a Stamford Bridge-en, nem beszélve Henning Övrebö sípjában maradt Chelsea-tizenegyes(ek)ről. Azóta meg azzal nem törődnek, hogy klasszisai, Messi, Müller és Agüero is döntő momentumként hibáztak tizenegyest, vagy hogy legutóbb megbízható kapusa betlizett, míg leggólerősebb támadója az üres kapura is hibázott. Ami valójában kísérti, hogy hiába adta ki segítőinek, minden eszközzel tartsák távol játékosai kérésétől, és ne vezényelje akarata ellenére totális támadásba a Bayern Münchent a Real Madrid elleni 2014-es elődöntő visszavágóján, csak beadta a derekát. A következmény csúfos bukta, 4-0-s zakó lett.

A Cityvel az elődöntőbe is csupán első ízben keveredett el, és ez hiába mindössze a második alkalom a klub történetében, Guardiolát kimondatlanul is arra a projektre szerződtették, amelynek végkifejlete, hogy a befektetők kitehessék cégérükre, BL-győztest építettek. De a pályán nem pénzeszsákok feszülnek egymásnak. Számon kérték rajta, miért akart óvatoskodni és váltott három védőre tavaly, holott a Lyon nem tűnt annyira veszélyesnek, és végül így is meglepetést okozott.

A korábbiak fényében mára kristálytiszta, a katalán edző számára egyértelműen kirajzolódott a győzelem útja. Nem szabad elveszíteni a labdát. A birtoklása mindig is központi szerepet játszott a csapatainál, ám ha stílus nem is változott, a taktikai elemeket állandóan testre szabta. Ahol Busquetsek, Xavik, Iniesták, Messik álltak rendelkezésére a centrumban, ott a kiapadhatatlan kombinációk tárházára épített, Münchenben a Robbérynek keresztelt szélsők köré fonta elképzelésit. A Manchester City azonban nem volt kiforrott, még ha a Premier League-t az első szezonját leszámítva uralja is – mikor le is maradt a Liverpool mögött, a teljesítménye többet ígért, de a gyenge forma és a számos sérülés közbeszólt (azért összevetésképp, Jürgen Kloppék hasonló helyzetben a BL-indulásért kaparnak, Guardioláék másodikként végeztek). A pandémiás körülmények közepette viszont gyengén indult az ősz, a katalán tréner karrierjében példátlanul gyengén. A képlet közben mit sem változott, amit a hosszú bajnokságban könnyebben ellensúlyoz, de a BL-ben rendre kieséssé fajult, hogy a Cityt akkor lehet megverni, ha gyorsan kihasználják a védelme mögött nyíló területet. Viszont mára erre már alig akad sansz.

(fotó: EPA/YOAN VALAT)

Párizsban mindössze a negyedik gólját kapta a BL-szezonban, az ezt megelőző négy kiírásban – eddig a szakaszig ugye el se jutva – sorrendben 16-ot, 12-12-őt és 9-et. Az ellenfeleknek engedélyezett helyzetek minőségében ugyanez az arány tükröződik vissza. De hát érthető, hogy nincs miből gólt szerezni, ha elfogytak a lehetőségek. A City kapuját meccsenként nyolcszor sem veszik célba, e rangsorban második Realét majdnem 15-ször, míg a PSG-ét például 25-nél is többször.

Guardiola mindezért a támadójátéka oltárán áldozott, az elmúlt kiírás mérkőzésenkénti 2,5-es gólszáma apadt 1,96-ra azzal, hogy középpályásokkal zsúfolta tele a csapatát a kontroll érdekében. A Barca-iskolának megfelelően mindig is a játékintelligenciát tartotta a legtöbbre, ezért előszeretettel áldozott ebbéli elképzelésének, de ilyen szintre nem merészkedett. Az egy kaptafára történő BL-kudarcok miatt arra a következtetésre juthatott, mint egyik kiemelkedő mentora, Marcelo Bielsa midőn pályája legmélyebb időszakában volt:  a módszereivel nem túllőtt a célon, pont ellenkezőleg, nem ment velük elég messzire. Bielsa a Newell’s edzőjeként egy kínos hazai 6-0-s pofont követően kérdőjelezte meg saját hitvallását a futballról. Aztán mégsem visszavett a letámadásból és a kérlelhetetlen előrenyomulásból, hanem feljebb tekerte. A teljes életműve igazolja, jó húzás volt.

Guardiola is kitart. A City kezdőjében jó ideje nem találunk klasszikus csatárt, és szélsőt vagy szélső védőt se nagyon. A csapat türelmesen, jobbára keresztbe, mintsem direkten szövi a támadásait. Hátul Rúben Diassal érkezett egy védő, aki védőként is viselkedik, ezzel kiszorult a biztos pontnak tűnő Laporte, és újra előtérbe került a támadásépítésben hasznos Stones. A szélső védők egyike rendre melléjük húzódik, a másikuk a középpályára, így támadásban kialakul a három védős felállás, előtte két biztosítóval, Fernandinho helyett Rodrival, mert az elhárítás helyett immár a labdatartáson a hangsúlya. Elöl elsősorban Silva, Foden, De Bruyne, Mahrez vagy az előrehúzódó Gündogan foglalja el a pozíciókat, és nem Sterling, Agüero vagy Gabriel Jesus. A védőláncok közti zsebekből visszalépve, a szélességet is tartva úgy nyitnak réseket a védelemben, hogy közben folyamatosan biztosítják a labda mélységi előrejutását, mindezt rizikó vállalása nélkül.

(fotó: M4 Sport)

Immár annyira következetesen, hogy Guardiola Párizsban türelmesen nem is nyúlt támadócseréihez, és akkor is sikerült fordítani, ha mérkőzés képe nem kedvezett. Bár a várható gólok mutatója alapján a PSG még felül is múlta a Cityt, ám ha Mbappé és Naymar számait vesszük, kiderül, ismét sikerült elhárítani a legfőbb veszélyt. Kettejük együttes xG-számlálója 0,11, de valójában az is az utóbbié, mert a francia társa egyetlen egyszer sem tette próbára Edersont, holott kezdőként még sosem zárt kapura lövés nélkül a BL-ben. Mi több, a brazil kapusnak több labdaérintése volt, mint a kiiktatott franciának.

Az öncélú passzolgatást mindig megvetette Guardiola, számára ez eszköz. Jelenleg a City gyengeségeinek ellensúlyozására, amellyel elhárulhat a BL-cím előtt tornyosuló talán legnagyobb akadály. Az ellenfeleknek a labda nyomozása fizikailag és szellemileg egyaránt kimerítő, fogy a koncentráció, nő a frusztráltság, magyarán hibákhoz vezet, és jön a gólt eredményező fölösleges szabálytalanság, a kiállítás. Utálhatta, ha az általa pejoratívnak tartott tiki-takának nevezték a játékát – de hívjuk akárhogy, Guardiola a sikerért a saját határait feszegeti.

Borítókép: EPA/FRIEDEMANN VOGEL

További tartalmak