Ha nem az első gólját szerzi párizsi színekben, fel sem szisszenünk, hisz annyiszor láttuk ezt a sémát Messitől. Befelé húz és a tizenhatos előtt úgy kényszerítőzik, hogy abból más nem is következhet, mint számára ideális lövőhelyzet.

A gólja lezárta a meccset – ez sem szokatlan tőle. Valahogy mégsem volt teljes a kép, a PSG nyert, de a koherencia hiányzott. A 1-7-0-3-as védekezési formáció túlzó egyszerűsítés, mégis jól szemlélteti a problémát, amelyre egyelőre nem láttunk választ.

xG (várható gólok): PSG – Manchester City 0,8-1,9*

Hiába a jó kezdés, a gyors vezetés, a mérkőzés konstans City-fölényt hozott, lényegében a hazai tizenhatos előtt zajlott a játék – akárcsak az előző kiírásban a Bayern elleni müncheni negyeddöntő, amelyet hasonló forgatókönyvvel sikerült megnyerni a PSG-nek.

A csapattörés az ezredfordulón csúcsnak számító olasz liga jellemzője volt: heten védekeztek, hogy a másik három szabadon támadhasson. Csakhogy manapság nem oszthatók már fel ennyire határozottan a feladatok, a le- és visszatámadások olyan szintre hágtak, hogy már az is luxus, ha csak egy játékos mentesül a kötelezettségei alól. A PSG évek óta ebben a csapdában vergődik, a kiapadhatatlan forrásokból odacsábított kiváltságos sztárok lehet, hogy a klub imázsának növelésére a leggyorsabb módszer, de a BL-trófeát megcélzó mindenkori edzőnek minimálisra szűkíti a mozgásterét. Messi érkeztével Kylian Mbappéval immár ketten képviselik az ellenfelek labdakihozatalaira legkevesebb nyomást kifejtő támadóit, így már azt is értékelnie kell Mauricio Pochettinónak, hogy Neymar hajlandó némi védőmunkára – kedden például a második félidőben rendre visszazárt Rodri mellé.

A mérkőzés első harmadában még gyakrabban előfordult, hogy Messi, Mbappé és Neymar (bekarikázva balról jobbra) hogyha nem is aktívan, de lefoglalja a védekezésben kívánatos pozíciót és tartsa az egységet (forrás: M4 Sport)

A trió közül Neymar zárt vissza a legtöbbször, a képen Messi és Mbappé nem is látható (forrás: M4 Sport)

Neymar (bekarikázva balról) a második félidőben leginkább Rodrira ügyelt, hogy ne jelentsen állandó tiszta passzopciót (forrás: M4 Sport)

Az idő előrehaladtával egyre többször láthattuk ehhez hasonló képsorokat a PSG támadóiról a City támadásépítésekor (forrás: M4 Sport)

Kiszolgáltatott helyzetében az argentin szakember logikus lépéseket tett az elhárítás megszervezéséért, de a futball holisztikus volta miatt nem kerülhette el a kialakuló meccsképet. A szélesre húzott középpályássor Marco Verrati két oldalán helyet foglaló tagjaira, Ander Herrerára és Idrissa Gueye-re bízta a félterületek felügyeletét, ahol előszeretettel próbálnak bontani a manchesteriek.

A félterületet őrző Idrissa Gueye (forrás: M4 Sport)

Ám ahogy egyre hatékonyabban szerzett labdát a magasan presszingelő City, úgy szorult egyre mélyebbre a párizsiak védelmi blokkja és nőtt meg a távolság az elszigetelődő támadóiktól. Labdaszerzésnél megnehezült az építkezés, jobbára kétes kimenetelű egyéni kitörésekké korlátozódott, így viszont nem kerülhetett át tartósan a játék a másik térfélre, vagyis nem volt mihez felzárkózni akkora létszámban, amely már elegendő, hogy ott meg lehessen kezdeni a védekezést. Nem is jött össze egynél több szerelés, illetve labdacsenés a túlsó térfélen. Kapu előtti tisztázásból viszont annál több, csak Marquinhosnak négyszer annyi, mint a vendégeknél összesen.

forrás: whoscored.com**

A kilencven percet uralták a vendégek, de a befejezéseik minősége meggátolta a győzelmüket, ugyanis a helyzeteik minőségét jelző várható gólokkal ellentétben a kaput találó próbálkozásaik értékét mérő mutatóban alulmaradtak (PSxG: 1,6-0,8*). Az esetlegesség ellenére a PSG támadóinak klasszisa ezúttal eredményre vezetett, de ami mögöttük zajlott, az volt a kulcs. A hibátlan teljesítmények, mert ekkora nyomásnál elegendő egyszer véteni, későn váltani, vagy rosszul olvasni, hogy mi fog következni, esetleg másodpercnyit habozni és lemaradni egy beindulásról. De a Pep Guardiola által is magasztalt Verratti és társai koncentrációban és fizikálisan is kitartottak. Hosszabb távot tekintve mégis aggasztó, és valószínűleg fenntarthatatlan, hogy hárman is két társuk helyett gürizzenek.

forrás: Twitter/Statman Dave***

A kényszerű kompromisszumok további ára, hogy a keret mélységében rejlő potenciál nem kerül teljes valójában felszínre. Talán Sergio Ramosszal létrejöhet egy háromfős egység, amely lehetővé teszi például, hogy Achraf Hakimi valódi szárnyvédőként ne békjóval a lábán próbáljon megfelelő játékkapcsolatot kialakítani Messivel.

A Club Brugge bravúrjai elismerendőek, de a gyenge lipcsei kezdés és keddi sikere fényében a PSG-nek könnyebb út rajzolódott ki a továbbjutás felé, amint az első blikkre várhattuk, de legkésőbb tavaszra ki kell derüljön, Pochettinónak van-e terve a gyengeségek palástolására.

* Az fbrf.com statisztikái
** whoscored.com
*** Statman Dave