KAPU

Thibaut Courtois (Real Madrid)

Rögtön az elején az egyik legnehezebb döntéssel szembesültünk, hiszen a világ talán két legjobb kapusa közül kellett választani egyet. Végül a belga mellett tettük le a voksunkat, mert a két csapat védelmét figyelembe véve (lásd lentebb) nehezebb dolga van, mint Alissonnak, és persze nélküle aligha döntőzne a Real.

Merthogy a vb-bronzérmes kapus valóban kulcsszerepet játszott a madridiak menetelésében. Egyetlen percet sem hiányzott a fináléig vezető 12 meccsen, amelyeken összesen 14 gólt kapott, négy alkalommal viszont sikeresen megóvta kapuját, és az UEFA statisztikái szerint 52 védése volt a BL-idényben, ami messze a legtöbb, ráadásul fontosabbnál fontosabb is volt ezek között. Elég csak korábbi csapata, a Chelsea otthonában bemutatott bravúrjára gondolni, vagy épp a Manchester City elleni parádéjára, ami számára a meccs embere címet, csapatának pedig döntőbe jutást ért.

VÉDELEM

Trent Alexander-Arnold (Liverpool)

Egy szavuk nem lehet Dani Carvajalra a Real-drukkereknek, a legtöbb csapatban kérdés nélkül kezdő lenne a megbízható spanyol, de nem a Liverpoolban. Ott ugyanis bérelt helye van egy bizonyos Trent Alexander-Arnoldnak, akit már tizenévesen a világ legjobbjai közé soroltak posztján, azóta pedig csak tovább haladt a cafúi úton.

A 23 éves angol sérülés és pihentetés miatt négy meccset is kihagyott a Bajnokok Ligájában, ehhez képest négy gólpassznál jár (minden sorozatot figyelembe véve 19-nél), ami még egy szervező feladatokat ellátó középpályás neve mellett is jól mutatna. Amelllett, hogy védekező feladatait is remekül megoldotta, ő próbálkozott kimagaslóan a legtöbb (74) beadással a BL-idényben (poszttól függetlenül). Sokatmondó, hogy a rangsorban őt követő játékosnál (Andrew Robertson) 17-tel kísérletezett többet, ha pedig nem számoljuk csapattársait, pont kétszer annyit tette, mint az ezen a téren második legaktívabb védő, az interes Federico Dimarco (37).

Andy Robertson és Trent Alexander-Arnold (Fotó: EPA/PETER POWELL)

Virgil van Dijk (Liverpool)

Ha középhátvédről van szó, a holland megkerülhetetlen. Átvitt értelemben és szó szerint is. Pedig annak idején volt fejcsóválás, hogy a Pool egy vagyont (körülbelül 85 millió eurót) fizetett érte a Southamptonnak. Ma már mindenki tudja, hogy minden centet megért.

Betonbiztos pont álomcsapatunkban, ahogyan bármely védelemben az lenne. Kár is a statisztikáit böngészgetni, esetében biztosan nem mondanak sokat a számok. Ha Jürgen Klopp épp nem pihentette, gyakorlatilag az első perctől az utolsóig a pályán volt, levegőben és földön sem igen hozták zavarba. Sőt, ahogy egy klasszis középhátvédhez illik, pusztán jelenlétével képes volt hátul rendet tenni. Erről többek között az önbizalomhiánnyal alapvetően nem vádolható két Inter-támadó, Edin Dzeko és Lautaro Martínez is tudna mesélni.

David Alaba (Real Madrid)

Tavaly nyáron, Madridba igazolásakor többen féltették az osztrákot, hogy nagy lehet rá a –  Sergio Ramos mezszámával (4) ellátott – kabát a spanyol fővárosban, a Real-szurkolók körében pedig egyesek attól tartottak, csak pénzt keresni érkezett a klubhoz, de gyorsan beilleszkedett, és egykori bayernes főnöke, Carlo Ancelotti bizalmát is élvezte, amire rászolgált az idény során.

A bajnokság mellett a Bajnokok Ligáját is végigjátszotta, egészen a Manchester City elleni odavágón összeszedett sérüléséig. Kiegyensúlyozott teljesítményt hozott a védelem közepének bal oldalán, és ha úgy vesszük, ő lőtte tovább a csoportból a Realt, mikor – megnyitva a gólok sorát – szabadrúgásból bevette a Sheriff kapuját az idegenbeli meccsen. Nyilván annak a találatnak is nagyon örült, de biztosan nem úgy, ahogy a PSG elleni őrületes fordításnak és Karim Benzema mesterhármasának a legjobb 16 között…

Andy Robertson (Liverpool)

Ami Alexander-Arnold a jobb szélen, az Robertson a balon. A fáradhatatlan skót – angol kollégájához hasonlóan – úgy közlekedik a partvonal mentén, mintha legalábbis motorral tenné. Az egyik pillanatban még a saját tizenhatosánál szerel, a következőben pedig már másiknál tűnik fel, ami bal lábát ismerve általában nem sok jóval kecsegtet az ellenfél számára.

A Liverpool másik gólpasszfelelőseként ebben az idényben is hozta magát, 45 találkozón összesen 15 assziszt szárad a lelkén. Ebből három a BL-ben, ami kilenc meccsen jött össze, ráadásul kulcsszituációkban, idegenben. A csoportban az Atlético Madrid vendégeként, a nyolcaddöntőben az Inter, majd a legjobb nyolc között a Benfica otthonában készített elő egy-egy fontos találatot.

KÖZÉPPÁLYA

Casemiro (Real Madrid)

A háromhengeres madridi középpálya lelke az a fajta játékos, akivel csak akkor jó együtt lenni a pályán, ha csapattársak vagytok. Kérlelhetetlenül robotol a tizenhatosok között, miközben nem megy a szomszédba némi keménykedésért. A 30 éves brazil egy klasszikus zongoracipelő, jól illik olyan művészlelkek mellé, mint például Luka Modric, nem csoda, hogy – Toni Kroosszal kiegészülve – ilyen jó középpályássort alkotnak.

Casemiro idén is megbízhatóan és sallangmentesen látta el feladait. A tíz BL-meccsén pályán töltött 753 perce alatt tette, amihez ért: 65 labdát labdát szerzett, ezzel a kategória élmezőnyébe tartozik, akárcsak a szerelési kísérletek számában (27). Játékstílusából adódóan azért nemcsak a labdákat, a sárgákat is becsülettel gyűjtögette, a PSG elleni párizsi nyolcaddöntő során pedig csak a „VAR fekete lyuka segített neki megúszni a kiállítást”, bár a visszavágót sárga lapjai miatt így is, úgy is kihagyta eltiltás miatt.

Luka Modric (Real Madrid)

Modric tanár úr helye nemcsak egy Pool–Real vegyes csapatban, de az utóbbi hónapokban mutatott formája alapján egy világválogatottban is megkérdőjelezhetetlen lenne. Nem mondanánk meg róla, hogy mindezt a 37. életévében járva teszi, de úgy tűnik, a horvát aranylabdáson tényleg nem fog a kor.

Az nem meglepetés, hogy páratlan játékintelligenciájának köszönhetően még mindig úgy olvassa a játékot, mint egy gyerekkönyvet, de nem feltétlenül egy 36 éves karmestertől várnánk, hogy csapata középpályáján ő fussa a legtöbbet (114 kilométert) az elitligában. A gólokat ezúttal sem elsősorban tőle kellett várni (összesen négy jött neki össze, a BL-ben egy sem), a gólpasszokkal viszont szokás szerint nem maradt adós. A La Ligában nyolcat, a BL-ben négyet jegyzett eddig, ebből – legalább –  az egyik olyan volt, amelyet „múzeumban kellene mutogatni”.

Casemiro és Luka Modric (Fotó: EPA/RODRIGO JIMENEZ)

Thiago Alcantara (Liverpool)

A brazil származású, olaszországi születésű, spanyol válogatott játékos nemcsak azért került be, hogy még ennél is nemzetközibb legyen az álomcsapat, vagy hogy ne színtiszta realos középpályássorunk legyen (noha Toni Kroos is simán megérdemelné a csapattagságot), hanem mert bejátszotta magát, ahogyan a Mersey-parti gárdába is. Pedig liverpooli pályafutása és idei szezonja sem indult jól, második Pool-meccsén hónapokra kidőlt, és a mostani kiírás elején is partvonalon kívülre szorult egy sérülés miatt.

Visszatérése után a rá jellemző elegenciával és pontossággal irányított, hogy mást nem mondjunk, 90% feletti hatékonysággal passzolt (a Villarreal elleni odavágón 96%-kal, az Everton elleni derbin pedig több sikeres átadása volt, mint az ellenfélnek összesen). És ő nem az a típus, aki alibi oldal- vagy visszapasszal operál és csak a tutit vállalja be, inkább az, akinek élményszámba mennek a hosszú átadásai, keresztpasszai és technikás megoldásai. Éppenséggel kabalának sem rossz: tavaly március óta a „vörösök” csak egyszer szenvedtek vereséget, mikor kezdőként kapott lehetőséget.

TÁMADÓSOR

Mohamed Szalah (Liverpool)

Kétség sem férhet hozzá, hogy napjaink egyik legragyogóbb játékosa, akinek természetesen helye van a csapatban. Nem egészen öt éve van a Poolnál, ahol már most a klub történetének egyik legjobbjaként hivatkoznak rá tucatnyi rekordjának és számtalan góljának hála.

Szenzációsan kezdte az idényt, a Premier League-ben az első kilenc fordulóban tíz gólt szerzett (jelenleg 22-vel vezeti a góllövőlistát, és adott 14 gólpasszt is), a BL-csoportkört hét találattal zárta (igaz, azóta csak egyszer, az Inter otthonában volt eredményes, de így is negyedik a mesterlövészek rangsorában). Bár azóta emberibb teljesítményt nyújt az egyiptomi, abszolút nem lehet azzal vádolni, hogy ne járult volna hozzá például a fináléba jutáshoz, a Villarreallal vívott elődöntős párharcban mindkét mérkőzésen előkészített egy-egy gólt.

Karim Benzema (Real Madrid)

Nyilván nem maradhatott ki az idei Aranylabda legfőbb várományosa. Merthogy a Cristiano Ronaldo távozása óta megtáltosodó francia olyan teljesítményt tett le az asztalra a szezon során, ami párját ritkítja, ha nem Lionel Messinek vagy Ronaldónak hívják az embert.

31 bajnokiján 27 góllal és 12 gólpasszal járult hozzá a Real Madrid bajnoki címéhez, de erre is rá tudott tenni egy lapáttal nemzetközi porondon. A csoportban öt góllal melegített az egyenes kieséses szakaszra, ahol mindhárom emlékezetes párharcban főszerepet játszott. Az ő három góljával fordított 17 perc alatt a Real a PSG ellen a nyolcaddöntőben, de a Chelsea még rosszabbul járt a legjobb nyolc között. Benzema Londonban is triplázott, majd a Bernabéuban ő szerezte a hosszabbításban a továbbjutást érő gólt. Az elődöntő manchesteri meccsén egy duplával életben tartotta a Realt, hogy aztán a madridi visszavágón a hosszabbításban lőjje döntőbe a királyiakat. Itt tartunk most, meg ott, hogy a 34 éves francia kettő találatra van Cristiano Ronaldo 17 gólos rekordjától. És egy meccs még hátravan.

Vinícius Júnior (Real Madrid)

Simán szerepelhetne itt Sadio Mané, vagy akár Luis Díaz, de nem tudtunk szó nélkül elmenni a Real-támadó idei teljesítménye mellett. A szélvészgyors brazil négy éve érkezett a királyiakhoz, és töretlen fejlődése miatt erre az idényre gyakorlatilag kihagyhatatlanná vált a kezdőcsapatból.

És ezzel tényleg nem mondtunk nagyot: a La Liga érdemi részében (a legutóbbi bajnokin már pihent) csupán két mérkőzést hagyott ki (17 gól és 13 gólpassz áll a neve mellett). A Bajnokok Ligájában 27 percet leszámítva végig a pályán volt, és ott is hasznosan töltötte el az időt. Három találata és hat asszisztja mellett a támadók közül messze ő futotta a legtöbbet (122,5 km), nála senki nem cselezett többet a mezőnyben (78), és két találkozón is a meccs legjobbjának választották.