Musorujsag
Élő Eredmények
 

Azért jött, hogy új szintre emelje a Tottenhamet, de talán már mindenki inkább a távozását várja

Azért jött, hogy új szintre emelje a Tottenhamet, de talán már mindenki inkább a távozását várja

M4 Sport | Szerző: Kovács Máté
Antonio Conte korábban több interjúban is elmondta, az elmúlt évtized egyik legsikeresebb vezetőedzőjének tartja magát. Az állításban persze van igazság is, hiszen az olasz mester a Juventusszal öt, a Chelsea-vel kettő, az Interrel pedig egy trófeát hódított el az elmúlt tizenegy évben. A milánói együttessel a 2020/21-es szezonban megnyert Scudetto pedig kimondottan jó ajánlólevél volt Conte számára, hogy visszatérjen a Premier League-be, ám a Tottenhamhez való szerződése két lehetőséget hordozott magában. Az egyik, hogy új szintre emeli a Spurst és véget vet a 2008 óta íródó kupaínséges időknek, a másik pedig, hogy csúnya bukás lesz belőle és reputációjából is jelentősen veszít a kifejezetten nehéz természetű tréner. Előbbiért csábították oda, utóbbi lett belőle.

A Tottenham ugyan szombaton 3-1-re nyerni tudott a Nottingham Forrest ellen a Premier League aktuális fordulójában, ám ezzel minden bizonnyal csak az azonnali kirúgástól mentette meg magát Antonio Conte. Az olasz trénerrel 2023 júniusáig szóló szerződése van a Spursnek, és mivel már csak 11 mérkőzés van hátra a szezonból, elsőre azt gondolhatnánk, Daniel Levy elnök úgyis megvárja az idény végét és csak akkor jön az újratervezés. Anyagi szempontból biztosan ez a kézenfekvő döntés, hiszen az észak-londoni együttes a 2023 nyaráig HÁROM korábbi vezetőedzőjének (Mauricio Pochettino, José Mourinho és Nuno Espirito Santo – a szerző) is fizet még.

Balról jobbra: Mauricio Pochettino, José Mourinho, Nuno Espirito Santo és Antonio Conte (Fotók: MTI/EPA és Tottenham Official)

Ugyanakkor az érem másik oldalán ott van az a klubvezető, aki José Mourinhót egy héttel az Angol Ligakupa döntője előtt, utódját, Nuno Espirito Santót pedig alig fél évvel bejelentése után küldte el, mert egyikükben sem látta az adott cél elérésének lehetőségét. A Spursnek erre a szezonra már csak egyetlen fontos terve lehet, a legjobb négyben végezni, hogy a következő idényben is a legrangosabb európai kupasorozatban, a Bajnokok Ligájában szerepelhessen a csapat. S amíg Levy ezt látja Contéban addig nem fog megválni tőle.

Szinte minden adott volt, mégis csúfos kudarc lett belőle

A Tottenham két AC Milan elleni BL-meccse egyikén sem tudott gólt szerezni, így a legjobb tizenhat között búcsúzott a Bajnokok Ligájából, az FA-kupából a másodosztályú Sheffield United ütötte ki őket, ezek együttese pedig biztossá tette, hogy a Spurs ebben a szezonban sem nyer semmit. Ugyanakkor nem így indult az idény, noha már az előző évben is csak az utolsó fordulóban sikerült bebiztosítani a BL-indulást érő negyedik pozíciót, a nyár kifejezetten jól alakult és Conte még a bajnokság megnyerésének lehetőségéről is beszélt, igaz csak 1%-ot adott maguknak.

Két 50+ millió eurós igazolást is sikerült nyélbe ütni, az Evertontól elcsábították Richarlisont, valamint a védelem megerősítése érdekében Cristian Romerot az Atalantából. Jött még továbbá a Brightonban csillogó Yves Bissouma is, bőven több mint 100 millió eurót tapsolt el a Spurs, de úgy fest, a keret erősítése hiábavaló volt, egy puzzle-t sem lehet jól kirakni, ha nincs aki „ért hozzá”.

Antonio Conte és Richarlison (Fotó: EPA/Andy Rain)

Ugyanis már Conte szerződtetésekor köztudott tény volt, az olasz sztáredző csak a rövidtávú sikerekben kompetens igazán, ahhoz pedig komoly befektetéseket vár el a klub részéről. Észak-Londonban viszont alapjában véve másképp gondolkodnak, Daniel Levy végre egy erős, trófeákért évről évre versenyben lévő csapatot szeretne viszontlátni, s ugyan az anyagi forrás szinte korlátlan volt, mégis egy szenvedő alakulat képét festi jelenleg a Tottenham. Pedig még Harry Kane is újra régi formájában ragyogott az idény során, de mégis szinte kijelenthető, a Conte-Tottenham projekt megbukott és a csúcsgázsival fizetett sztáredző ideje lejárt Londonban.

A nehéz személyisége sosem könnyítette meg a dolgot

A topcsapatait figyelembe véve Antonio Conte egyedül a Juventusnál töltött el hosszabb időt, ott négy évig volt vezetőedző. Majd jöttek a kétéves ciklusok, az olasz válogatottnál, a Chelsea-nél és végül az Internél is szinte pontosan ennyi időt töltött. Az Azzurritól még azért távozott, mert napi munkára vágyott, a londoni kékeknél viszont az első szezonban megnyert bajnoki cím után már nem volt felhőtlen a viszony. Előbb Diego Costával rúgta össze csúnyán a port, majd elfáradt a taktikája is, elveszítette az öltözőt és végül nem volt maradása. Az Internél is összeveszett a vezetőséggel a második évében, az olasz klub elnöke szerint más volt a látásmódjuk az átigazoláspolitikát és a további stratégiákat illetően. S nagyon úgy fest, hogy a Tottenhamnél ugyan elmaradtak a korai sikerek – így még némi öröm sincs az elmúlt másfél évben – és a szakember megint beleesett ugyanabba a gödörbe. Most pedig már arról beszél, hogy a legjobb négy elérése is felérne egy kisebb csodával.

Már amikor korábban volt egy kisebb lejtmenete a Spursnek, akkor megjelentek a szokásos Conte-sajtótájékoztatók, melyekben például azt találta mondani, hogy nemcsak az ő felelőssége a csapat rossz szereplése, ugyanúgy hibásak ebben a játékosok, a stáb többi tagja, de még az orvosi személyzetet is lehet okolni. A tréner pedig többször is utalt arra, nem elégedett az örökölt helyzettel, télen több fontos játékosát is elveszítette és ennek hangot is adott a klub vezetése felé. Az ilyet pedig ritkán szokták jól viselni a legfelsőbb vezetők.

Minek erőlködni a BL-ben, az úgysem Conte terepe

Antonio Conte a 2011/12-es szezonban varázsütésszerűen lett ismert edző, nem véletlenül, hiszen Olaszországot leszámítva szinte teljesen ismeretlen volt a neve a szakmában, mégis mint a Juventus egykori ikonikus játékosa megkapta a lehetőséget Giuseppe Marottától, hogy a torinói gárdát visszavezesse a futball legmagasabb szintjére. A siker már az első idényben jött, Contéval bajnok lett az Öreg Hölgy, s a következő évben a BL-ben indulhatott csapatával.

A 2012/13-as idényben a negyeddöntőig jutott a Juventus a Bajnokok Ligájában, a Bayern München 4-0-s összesítéssel búcsúztatta őket. A következő szezonban még a csoportkörből sem jutott tovább a torinói csapat, a Real Madrid és a Galatasaray mögött a harmadik helyen végzett, majd az Európa-liga elődöntőjéig eljutva a Benfica kiejtette őket a legjobb négy között.

Conte ezt követően két évig szövetségi kapitány volt az olasz válogatottnál, majd 2016-ban aláírt a Chelsea-hez, mellyel szintén rögvest az első évében bajnoki címet ünnepelhetett. A 2017/18-as szezonban a Bajnokok Ligája csoportkörében második helyen végzett a londoni gárdával, a legjobb tizenhat között így a Barcelonát kapta ellenfelének az angol csapat, amely 4-1-es összesítéssel búcsúztatta a Chelsea-t.

A következő állomás Milánó volt. Antonio Conte visszatért legfőbb sikereinek helyszínére, és az Interrel is – mint minden nagy csapatával – azonnal az első szezonjában már trófeáért volt harcba. Ezúttal nem a bajnoki cím, hanem az Európa-liga-trófea volt a tét, de a kék-fekete mezes együttes a Sevilla ellen 3-2-re elveszítette a döntőt.

A következő BL-évad Conte pályafutásának egyik legcsúnyább időszaka volt, de a szezon egészét nézve az egyik legszebb is. A legrangosabb európai kupasorozat csoportjában a Real Madrid, a Mönchengladbach de még a Sahtar Donyeck is megelőzte őket, így negyedikként zártak, ám úgymond „beáldozták a Bajnokok Ligáját a bajnoki címért”, hiszen az idény végén az Inter megnyerte a Scudettót. A BL-ben tehát legutóbb a 2012/13-as szezonban nyert egyenes kieséses párharcot. Tíz éve.

A nemzetközi porondon az El-döntő a legtöbb, amit elért Conte még az Inter vezetőedzőjeként. (Fotó: MTI/EPA/AP/Martin Meissner)

Ha még az AC Milan ellen sem, akkor melyik csapat ellen ment volna?

És akkor Antonio Conte önéletrajzának BL-fejlécében el is érkeztünk a Tottenhamez. Az olasz mester egyetlen csapat ellen sem nyert többször, mint az AC Milannal szemben. Az Internél eltöltött két és fél évében gyakorlatilag rendre lemattolta az akkori városi riválist. A Tottenham-AC Milan BL-nyolcaddöntőt megelőzően 14 AC Milannal vívott mérkőzéséből 10 sikert könyvelhetett el, mégis a Spurts rúgott gól nélkül búcsúzott Stefano Pioli együttese ellen.

Mindez persze semmit nem számít egy oda-visszavágós Bajnokok Ligája-párharcnál, azonban az a passzívitás és védekező felfogás, amit Conte tanúsított egy ilyen csatában az semmiképp sem BL-színvonal. A két mérkőzés alatt a Spurs 1,04-es xG-t aggregált, míg ugyanez a mutató az olasz (!) AC Milannal közel 3,2 volt.

Nem véletlen, hogy Richarlison is élesen kritizálta edzőjét, a brazil sztár úgy fogalmazott: A világ legnagyobb klubsorozatában nem állhatsz ki ilyen taktikával, ha gólra van szükséged. Ilyenkor teljes erővel támadni kellene, főleg a második félidőben” – fogalmazott a Tottenham támadója.

Azonban az észak-londoniaknak csak egy igazán veszélyes helyzete volt a második meccsen, a 93. percben Harry Kane révén egy fejes, melyet bravúrral védett a Milan kapusa.

Minden bizonnyal a Spurs szurkolói is úgy érzik magukat a jelenlegi szezonban, mint ahogyan Harry Kane érezte magát az AC Milan elleni meccsen. (Fotó: MTI/EPA/Neil Hall)

Érthető, hogy korábbi Spurs-játékosok és tévés szakértők, például Peter Crouch és Chris Sutton is azt a kritikát fogalmazta meg, hogy haldoklik a Tottenham támadójátéka, Conte kifogyott az ötletekből és görcsösen ragaszkodik a háromvédős rendszeréhez, ami mostanra már olykor nézhetetlen unalomfocit szült. A sztáredzők legfontosabb ismérvei közé pedig a megújulás, az alkalmazkodás és a hibák felismerése is mindenképp hozzátartozik, így felvetődhet a kérdés, az olasz szakember valóban ennek számít-e.

Hogyan tovább?

A hírek szerint Daniel Levy klubelnök már több trénerrel is felvette a kapcsolatot. Lehetőségként mindenképp ott van az Angliában már sokat bizonyított Thomas Tuchel, a pletykák szerint már elkezdődtek a tárgyalások Mauricio Pochettino lehetséges visszatérésével kapcsolatban is, és a klubfutballba visszatérni igyekvő Luis Enrique is szerepel a lehetőséget között. Nagy kérdés viszont, hogy a Tottenhamet tényleg újraépíteni kell-e, vagy egy kompetens és minden támogatást megkapó szakember végre képes lehet arra a feladatra, hogy a legnagyobb klubok közé emelje az észak-londoni gárdát. Egy biztos, a Spurs egyik ékköve és legféltettebb kincse, Harry Kane nehezen viseli már ezen cudar időket és alighanem a nyáron megint tőle lesz hangos a brit sajtó, hogy megy vagy marad. Az ő távozása pedig alapjaiban befolyásolhatja a fent leírtakat.

A következő szezonban vajon újra látjuk ezt? (Fotó: MTI/EPA/Andy Rain)
Borítókép: MTI/EPA/Neil Hall

További tartalmak