Musorujsag
Élő Eredmények
 

Ha minden így folytatódik, nagy bukás lehet a Boehly-féle Chelsea-projekt

Ha minden így folytatódik, nagy bukás lehet a Boehly-féle Chelsea-projekt

m4sport.hu | Szerző: Kovács Máté
Todd Boehly a Sky Sportsnak úgy nyilatkozott a Real Madrid elleni labdarúgó Bajnokok Ligája-negyeddöntő első mérkőzése előtt, hogy csapata, a Chelsea 3-0-ra nyerni fog a BL-címvédő otthonában, végül 2-0-ra kikapott és az angol gárda gyakorlatilag önként szűkítette a Királyi Gárda elleni kilátásait. Az amerikai tulajdonos mondta mindezt úgy, hogy akkor a londoni együttes három mérkőzés óta még a kapuba sem tudott találni és a teljes 2023-as évet figyelembe véve is összesen 12 gólja van. Felvetődik a kérdés, mi siklott félre ennyire egy olyan csapatnál, amely 2021-ben még Bajnokok Ligáját nyert Thomas Tuchellel, majd egy szezon alatt új igazolásokra elköltötte a világtörténelem legtöbb pénzét és mégis egy olyan edzőtől várják az idény megmentését, akit elitklub már biztosan nem ültetne le a kispadjára. Fejétől bűzlik a hal?

„Mindenk

inek van egy terve, amíg egyszer orrba nem gyűrik” – Mike Tyson

A világ legjobb versenyautóját is össze lehet rakni, de ha nincs, aki vezesse, akkor csak egy csilli-villi, méregdrága jármű lesz, amelyet legfeljebb nézni jó, de sok haszna nincs. Nos, a Chelsea esetében az igaz, hogy a keret méregdrága, a játékosok nevét elnézve még azt is mondhatnánk, hogy káprázatosan fest, ám egy dolog hibádzik, őket jelenleg még nézni sem jó. Pedig lehetett volna ez másképp is, ha az újdonsült tulajdonos, Todd Boehly már a szezon elején megérti, sztárcsapathoz sztáredző kell, az eredményekhez pedig türelem, és célszerű hinni egy trénernek, ha ő azt mondja, erre és erre a játékosra van szüksége a stílusa kialakításához.

Azonban Thomas Tuchel hét, írd és mondd, hét darab meccset kapott az idény elején, s az első adandó alkalommal, amikor a Chelsea kikapott a Dinamo Zagrebtől, lapátra tették őt. Még csak szeptember volt, de a klubtulajdonos már elkövette a legnagyobb hibáját az idényben, mindezt azért, mert úgy gondolta, két dudás nem fér meg egy csárdában, vagyis nem tudott közös nevezőre jutni a ma már Bayern Münchent irányító trénerrel.

Akit a Chelsea szurkolói nagyon hiányolnak: Thomas Tuchel, a klub korábbi vezetőedzője. A német tréner így ünnepelt miután csapata megszerezte első gólját a Manchester City ellen a labdarúgó Bajnokok Ligájának döntőjében a portói Dragao Stadionban 2021. május 29-én. (Fotó: MTI/EPA/Reuters pool/Carl Recine)

A folytatás ismert: Graham Potter személyében a Chelsea kinevezte a focitörténelem valaha volt legdrágább edzőjét, ugyanis 25 millió eurót fizettek a Brightonnak azért, hogy elengedjék őt. A kapcsolat még jól indult, a hátralevő 5 BL-meccséből 4-et megnyert a kékmezes gárda, a Premier League-ben pedig zsinórban három győzelemmel kezdett.

Ekkor még visszaköszönt egy-egy szép eleme a Potter-focinak, dominancia a labdabirtoklásban, sokpasszos kombinatív játék, de a stílusa legnagyobb hátulütője is szépen lassan kidugta fejét a földből: az ellenfél kapuja elé érve a lelassultak a támadások, ami a helyzetekhez képest kevés gólt eredményezett. A Brightonnál is ez volt a vesszőparipája.

A világbajnokságra már úgy mentek el a Chelsea játékosai, hogy a londoni együttes ötmeccses nyeretlenségi szériában volt és ekkor nyert értelmet a legendás nehézsúlyú bokszvilágbajnok, Mike Tyson bekezdéscímben is olvasható idézete. Merthogy a csapat itt kapta az első súlyos pofonokat, ami már Boehly tervének megingását kezdte előrevetíteni.

Todd Boehly, a Chelsea labdarúgóklub új amerikai tulajdonosa a Chelsea – Wolverhampton Wanderers bajnoki labdarúgó-mérkőzésen Londonban 2022. május 7-én. (Fotó: MTI/EPA/Andy Rain)

Ugyanakkor a vb utáni időszak rendszerszinten még jól alakult, az amerikai tulajdonos befejezte a sportigazgatósdit, és felkérte erre a szerepre a korábban az RB Leipzignál is dolgozó Christopher Vivellt és Paul Winstanley-t, hogy a kaotikus, már-már értelmetlennek tűnő nyári nagybevásárlás után érdemben erősítsék tovább a keretet. Mint ahogyan egy profi klubnak működnie kellene. A költségvetés viszont ezúttal sem lett kevesebb:

Megdöntötték a Premier League átigazolási rekordját, a középpályára irdatlan, 106 millió fontos összegért jött a friss argentin világbajnok Enzo Fernández, 62 millió fontért bezsákolták a Sahtar ukrán szélsőjét, Mihajlo Mudrikot és az Atlético Madridból még kölcsönvették Joao Félixet is, hogy Benoit Badiashile-t és Noni Maduekét ne is említsük.

Bő két hónappal később pedig az újabb gyomrosok után Todd Boehly megnyomta a pánikgombot, s kirúgta Graham Pottert, akit a szezon elején még azért csábított Londonba, hogy a Chelsea-t újra felvirágoztassa.

Enzo Fernandez, a Chelsea (b) és Curtis Jones, a Liverpool játékosa az angol labdarúgó-bajnokság nyolcadik fordulójában játszott Chelsea-Liverpool mérkőzésén Londonban, 2023. április 4-én. (Fotó: MTI/EPA/Andy Rain)

Mi volt az igazi probléma?

Rossz döntések sora, egy klasszis támadó és a türelem hiánya

Graham Potter gyakorlatilag csak veszíteni tudott a Chelsea-nél. Még a legjobb edzőknek is meggyűlt volna a baja egy ilyen tulajdonosi háttérrel (lásd: Thomas Tuchel), nemhogy egy olyan trénernek, akitől korábban csak a PL középmezőnyében való minél jobb pozíció elérése volt a cél. Ellenben elődje Bajnokok Ligáját, klubvilágbajnokságot, két francia bajnoki címet és Német Kupát is nyert, ráadásul a PSG-nél megtanulta kezelni az egókat is.

Tuchel egy dolgot szeretett volna: legjobb tudása szerint dolgozni. Aztán Potter is, csak az már más kérdés, hogy neki ebben a közegben még nem volt rutinja, számos olyan játékost kapott (Enzo Fernández, Mihajlo Mudrik), akik idővel biztosan remek futballisták lesznek, de nem volt elvárható tőlük az azonnali adaptálódás a Premier League közegéhez.

Graham Potterre nagy volt a kabát, amit felvett, amikor aláírt ehhez a Chelsea-hez. Mihajlo Mudrik pedig egyelőre nem bizonyítja azt, amiért Londonba csábították őt. (Fotó: EPA/Peter Powell)

Az angol edzőnek kis túlzással esélye sem volt megszokni a keretet, kialakítani a saját stílusát és a kirakósokat beépíteni a rendszerbe, hiszen az új játékosok úgy érkeztek, mintha csak a FIFA-játékban menedzsermódot játszanánk. Graham Potter hibája az volt, hogy nem tartott ki a saját filozófiája mellett, majd nem tudott olyan stílust kialakítani, amely passzolt volna a vadiúj, felturbózott kerethez.

Persze ebben nagy szerepe van/volt annak is, hogy a Chelsea-nél jelenleg nincs egy klasszis támadó sem. Havertz és Sterling sem erre a posztra született, azt pedig már az Atlético Madridnál is láthattuk, hogy Joao Félix sem itt érzi magát a legkomfortosabban. Márpedig a Potter-stílusban elengedhetetlen lenne egy minden csatárkészséggel megáldott támadó, hiszen a saját felfogása szerint a lassú labdajáratás, a kombinatív játék azt eredményezi, hogy a csapat is lassan ér oda az ellenfél kapujához, ezáltal minőségi befejező ember hiányában kevesebb lesz a gólszerzési lehetőség, majd a gól is. 2023-ban 12 alkalommal sikerült a kapuba találnia a londoni együttesnek, ez kevesebb, mint ahány pontot szereztek ebben az évben a PL-ben, ráadásul április 1-e óta teljesen gólképtelen a kékek gárdája.

Ha a Chelsea elköltötte a világ összes pénzét, miért nem vett egy klasszis támadót? Erre mondhatnánk, ott van az az Aubameyang, akit Lampard már reaktivált és visszatett a keretbe, valamint a nyáron Lipcséből megérkezik Christopher Nkunku is, de ettől függetlenül még a Todd Boehly nevével fémjelzett újjáépítési ̶p̶é̶n̶z̶t̶á̶k̶o̶l̶m̶á̶n̶y̶ projekt csúfosan megbukni látszik az első idényben, hiszen a londoni gárda minden bizonnyal nemhogy a jövő évi BL-ről, de még az Európa-ligáról is lemarad. S talán mindenkiben felvetődött a kérdés, ha a szezon már úgyis elúszni látszik, miért nem vihette végig ezt Graham Potter? Erre valószínűleg csak a legszűkebb kör tudja a választ. Azt pedig Boehly sem gondolhatta komolyan, hogy majd Frank Lamparddal sikerül előbb átverekedni magukat a címvédő Real Madridon, majd a City–Bayern párharc győztesén keresztül eljutni a BL-döntőig. Fejetlenség, káosz és hazárdjáték – utóbbiról majd a cikk zárásaként…

Egy olyan csatárra, mint amilyen Didier Drogba volt, most nagy szükség lenne a Chelsea-nél. (Fotó: MTI/EPA)

Super, super Frank!

Skandálta London „kék fele” Didier Drogba vezérletével a 2012-es Bajnokok Ligája megnyerése után az ünnepi ceremónián. Frank Lampard zseniális labdarúgó volt, az angol futball egyik legjobbja, a Chelsea ikonja, viszont edzőként nemhogy egyelőre, hanem minden bizonnyal a későbbiekben sem tudja már azt hozni, amit előzetesen jósoltak neki a személye miatt.

A Chelsea nem vett rossz játékosokat. Irreálisan sok pénzt költöttek el? Igen. Tudásba is invesztáltak? A szezon derekán már igen. Todd Boehly adott időt ennek összeépítésére? Nem. És ez okozhatja a projekt sikerességének kudarcát. Kik vagyunk mi, hogy Frank Lampard edzői munkásságát kritizáljuk, de hogy dönthet egy csapat, amely a legjobbak között szeretne játszani, egy olyan tréner mellett, aki még a kiesés ellen menekülő Evertonnál is megbukott és már az első két mérkőzésén látszik, hogy a ebben a közegben, ahol Ancelottik, Guardiolák és Arteták dolgoznak, nem tud labdába rúgni? Ugyanis az említett edzők esetében van vízió, stílus és az egyik legfontosabb, hogy tudnak változtatni, ha a játék képe úgy hozza.

A Chelsea-nek a Real Madrid ellen a meccs elején voltak veszélyes kontrái, majd a bekapott gól után Courtois bravúrja is kellett, hogy Benzema gólja után ne egyenlítsen ki rögvest az angol gárda, de nagyjából ennyiben kimerült Lampard csapatának veszélyessége. Pedig a Thiago Silva vezette védelem szinte minden tagja jó labdacipelő és jól passzoló játékosokból áll, van két elit szárnyvédő Chilwell és James személyében, a középpályára visszatért az az N’Golo Kanté, aki az elmúlt években megtestesítette a kéttüdejű, elnyűhetetlen játékos fogalmát, Joao Félix felelhetne a kulcspasszokért, Sterling a gyorsaságért és a szabad területekért.

Csak ebbe így belegondolva azt mondhatnánk: ej, de jól hangzik. Ám a valóság más képet festett, a Chelsea alig tudott valamit is kihasználni ezen erényeiből a Real Madrid elleni BL-negyeddöntő során, a gödör pedig kezd egyre mélyebb lenni.

Toni Kroos, a Real Madrid (j) és Joao Félix, a Chelsea játékosa a labdarúgó Bajnokok Ligája negyeddöntőjének első mérkőzésén a madridi Santiago Bernabeu Stadionban 2023. április 12-én.
MTI/EPA/EFE/Juanjo Martin

Ugyan a Stamford Bridge tényleg helyszíne volt már egy két varázslatos estének, ahogyan Frank Lampard is elmondta, de a BL-re tökéletesített Real Madrid ellen a hangulat és a londoni futballmiliő nem lesz elég. A sorozat legnagyobb királyának legyűréséhez bizony taktika, meccsterv és ha az élet úgy hozza, komoly változtatások, felismerések is kellenek. Ez pedig egyelőre nehezen képzelhető el attól a vezetőedzőtől, aki az előző 16 mérkőzéséből 13-at elveszített.

Ami pedig a Boehly féle hazárdjátékot illeti, bárki is legyen nyártól az új edző, annak bizony időt kell adni és új igazolásokra már nem feltétlen lesz lehetősége az irdatlan mennyiségű hossztávú szerződések miatt, így a kapott állományból kell majd a klubfutballba visszatérni igyekvő Luis Enrique-nek vagy esetleg Julian Nagelsmannak dolgoznia. És ha az amerikai tulajdonos komolyan gondolja a topklub megvalósítása iránti ambícióit, akkor egyetlen jó dolgot tehet, háttérbe vonul és elfogadja, hogy a labdarúgás elitszintje nem a gazdagok játszótere, legalábbis úgy biztosan nem, ahogy ő csinálja. Itt szurkolók is vannak, akik eredményeket várnak, s jelen állás szerint semmi sem garantálja azt, hogy a projekt nem vezet nyílegyenesen a kudarcba…

További tartalmak