Musorujsag
Nemzeti Sportrádió
Most szól:
Élő Eredmények
 

A Milan nem jobb csapat a Napolinál, de Pioli pontosan tudta, hogyan kell elrontani a játékukat – elemzés

A Milan nem jobb csapat a Napolinál, de Pioli pontosan tudta, hogyan kell elrontani a játékukat – elemzés

M4 Sport | Szerző: Kovács Máté
Az AC Milan kedd este 1-1-es döntetlent játszott a Napolival a labdarúgó Bajnokok Ligája negyeddöntőjének visszavágóján, s így 2-1-es összesítéssel továbbjutott a BL legjobb négy csapata közé. A milánói együttes szűk három hét alatt harmadjára csapott össze Luciano Spalletti legénységével, de csak két percre voltak attól, hogy mindhárom találkozót kapott gól nélkül zárják. Stefano Pioli-mestermű? Bárhogyan is legyen, pontosan tudta, mit kell játszani, és miképp kell elnyomni az ellenfél legfőbb erősségeit. Mindezt úgy, hogy addig saját csapata legfőbb erényei szépen kidomborodjanak.

Pontosan egy hónappal ezelőtt – a BL-negyeddöntőinek sorsolása után – Stefano Pioli azt mondta: „A Napoli erős csapat, uraljak a Serie A-t, de a Bajnokok Ligája az a Bajnokok Ligája, az AC Milan pedig az AC Milan.”

Az olasz mester pedig mintha tudta volna, a Rossoneri DNS-ében ott lakozik a BL-bravúr, láttuk ezt már többször, és pontosan tudta, hogy egy kétmeccses párharcban milyen játékra lesz szükség ahhoz, hogy megfojtsák a nápolyi együttest, melyet több szakértő is már az isztambuli döntőbe vizionált. Kezdjük mindjárt az elején, az AC Milan és a Napoli a Serie A-t is figyelembe véve 17 nap alatt 3-szor csapott össze egymással, a milánói együttes pedig csak két percre volt attól, hogy három egymást követő találkozót hozzon le kapott gól nélkül az a csapat ellen, amely toronymagasan a legtöbb találatot szerezte a Serie A-ban.

Ebben a termékenységben pedig kiemelt szerepe van/volt a Kvarachelia-Osimhen duónak, Stefano Pioli pedig pontosan tudta, hogy erre a két játékosra kell kiemelt figyelmet fordítani annak érdekében, hogy a Milannak reális esélye legyen kivívni a továbbjutást, merthogy a Rossoneri jelenleg nem jobb csapat, mint a Serie A listavezetője, azt meg kifejezetten nem mondanánk, hogy Európa jelenlegi négy legjobb együttese között kellene említeni őket, de amit csinálnak, azt kifejezetten jól csinálják. Jól csinálták.

Még a bajnokság hetedik fordulójában lejátszott, a szezonbeli első Milan-Napoli párharcon is jobb volt a milánói gárda, de akkor még pici szerencsével nyerni tudott Luciano Spalletti gárdája. Az április 2-án esedékes Napoli-Milan csatában már annak is szerepe volt, hogy a dél-olasz csapat a magabiztos előny és a közelgő BL-meccsek tudatában kissé kiengedhetett és azon a mérkőzésen tökéletesen működtek Pioli ellentámadásai, a végeredmény 0-4, kiütés Nápolyban. El is érkeztünk a Bajnokok Ligája negyeddöntőjéhez, melynek mindkét meccsén szinte pont ugyanazt játszotta a Milan. Már az első találkozón is jóval több helyzete volt a Napolinak, de a minőséget tekintve ott is a milánói együttes tudott jobban érvényesülni, persze a meccs végén kellett hozzá Maignan őrületes bravúrja is, hogy ne 1-1-es eredménnyel várják a visszavágót.

Kvarachelia duplázásából néhány eset. Nem csoda, hogy a georgiai támadó alig tudott érvényesülni. A jobb felső sarokban pedig a kettőzött védekezés mellett az is látható, hogy milyen kiemelt figyelmet szentelt az AC Milan Osimhen őrzésére.

A Diego Armando Maradona Stadionban pedig Stefano Pioli nem sokat módosított a taktikáján, majdhogynem ugyanazt alkalmazta, amit a San Siróban. Kontrajáték, mély védekezés és az ellenfél futballjának elrontása. Ehhez pedig két pontra, pontosabban két játékosra kellett kiemelt koncentrációt fordítania a Milannak: Kvarachelia és Osimhen őrzése és levédekezése volt a kulcs. A georgiai szélsőt számos alkalommal duplázta a milánói védelem, míg a nigériai csatár esetében Kjaer és Tomori nagyon szorosan összezárt, hogy a nápolyi támadó irányába kevés magas labda jusson. Az első igazán veszélyes ilyen fejes is csak a 93. percben jött, amiből gólt is szerzett Osimhen.

Osimhenre Kjaer és Tomori figyelt a legtöbbet, de végig érezhető volt a mérkőzés során, hogy a védelem fókuszának jelentős része rá szegeződik. Ha pedig elcsúszott valahol a hátsó alakzat, Krunics és Tonali készek voltak besegíteni, de az ő feladatok első sorban a középpályán történő emberfogás volt.

Kvarachelia elképesztő minőségét, cselezési készségét és potenciálját pedig mi sem jelzi jobban, hogy még a duplázás ellenére is 18 cselkísérletéből 10 sikeres volt, valamint öt kulcspassz mellett két nagy helyzetet is kialakított és neki volt a legtöbb lövése a csapatból.

Ezzel az olykor kétszer kettőzött védekezéssel viszont Stefano Pioli beáldozta az AC Milan letámadását és magas helyezkedését, ugyanis a hátra és duplázásra rendelt emberek miatt a Napoli belső védői szabadon hozhatták fel a labdát és zavartalanul gurigázhattak a felezővonalnál. Persze, ha rendelkezésre állt volna Kim Mindzse, akkor ezek az építkezések is jóval veszélyesebbek lettek volna, hiszen a dél-koreai védő az egyik legjobb a csapatban, ha labdafelhozatalról van szó.

A második félidő már nagyon passzív és mély volt a Milan védekezése, Rrahmani és Jesus roppant zavartalanul hozhatták fel a labdát a felezővonalon túlra.

Visszatérve a lövésekre, a keddi mérkőzésen a Napoli 23-szor, a két mecset összeadva pedig összesen 38-szor próbálkozott. Ennyi kísérletből pedig csak közel 4-es xG-t tudtak generálni és egy gólt szerezni, míg az AC Milan 18 lövéséből kicsivel több mint 3-as xG-t és két gólt tudott felmutatni. Ebből is látszik, hogy a Stefano Pioli csapatának védekezése teljesen impotenssé tette a támadásokban a szezon során rendre jól muzsikáló nápolyi együttest.

A Napolinak 23, a Milannak 6 lövése volt a mérkőzés során. Az xG-mutatóban viszont minimális volt a különbség (2,4–2), ebből is látható, hogy a Spalletti csapatának nem igazán voltak minőségi helyzetei, míg a milánói együttes jobban sáfárkodott a lehetőségeivel.

A Milan a középpályán emberfogásos védekezést alkalmazott, melyben nagy szerepe volt Rade Krunicsnak, aki kimagasló teljesítményt tett le az asztalra, hiszen a teljes középső alakzatot úgy vezényelte, mint egy karmester. Többször is besegített Calabriának a Kvarachelián való védekezésben, számos alkalommal zárt vissza a tizenhatoson belülre, ha Osimhenre nem hárult elég figyelem, de a lövések blokkolásában is alaposan kivette a részét. Hétből négy párharcot nyert meg a földön, öt blokkolt kísérlete és három szerelése volt, hogy a 95%-os passzpontosságáról már ne is beszéljünk.

Mivel az AC Milan ilyen kiemelt figyelmet fordított a Napoli bal oldalára, így adta magát, hogy Luciano Spalletti csapata a jobb oldalon tud majd bontani. Ráadásul ezen az oldalon foglalt helyet a milánóiak részéről legmagasabban helyezkedő Rafael Leao is, aki az előrefele védekezésben sokkal komfortosabban érzi magát, mint a hátrafelé történőben, ám kedd este inkább az utóbbira volt szükség. Ezért is jöttek a beadások és a befelé irányuló passzok arról az oldalról, hiszen Theo Hernándezre olykor túl sok szerep hárult. Ám hiába történtek meg a jobb oldali bontások, az AC Milan szervezett középpályájának és taktikus védekezésének köszönhetően a labdák alig-alig jutottak el a célszemélyhez. Mindezek ellenére Victor Osimhen a 93. percben így is történelmi gólt szerzett, hiszen a Napoli az ő fejesének köszönhetően története során először volt eredményes a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében.

A mérkőzés összefoglalója, benne Rafael Leao góljával, ami 16:40-től látható:

Ami pedig az AC Milan visszavágón szerzett találatát illeti, itt is visszaköszön az a balszerencse, ami a kétmeccses párharc során sújtotta a Napolit. Az első mérkőzésen ugye még nem állt rendelkezésre Osimhen, a másodikon pedig az odavágón piros lapot begyűjtő Zambo Anguissával nem számolhatott Spalletti. A helyén pedig az az Ndombele volt, aki Rafael Leao góljánál labdát veszített. Ez persze nem von le semmit a portugál érdemeiből, aki nem akármilyen szólót és cseleket bemutatva vitte végig a saját térfeléről a labdát, majd adott egy remek gólpasszt Olivier Giroud-nak, de ha a kamerunival számolhatott volna a nápolyiak mestere, minden bizonnyal az a labdavesztés sem történt volna meg, de ezt már sosem fogjuk megtudni.

Amikor a milánói gárda négyet lőtt dél-olasz riválisának, érezhető volt, hogy a Napoli rest-defence-e, vagyis a labdát birtokló csapat támadásépítésben nem aktív része könnyedén sebezhető egy-egy kontratámadás után. A keddi gólnál ez is visszaköszönt, a hazaiak védelme nem tudott rendesen visszarendeződni és egy olyan képességű támadónak, mint amilyen Leao, ez óriási lehetőséget tud teremteni egy labdaszerzés után. Ráadásul a Napoli helyzetét tovább rontotta, hogy az első félidőben Politano és Mario Rui sérülése miatt kényszerűségből kettős cserét kellett eszközölnie Spallettinek, de ez már csak „hab volt a tortán”.

Összességében minden dicséretet megérdemel Pioli és az AC Milan, amely 16 év után jutott el ismét a Bajnokok Ligája elődöntőjébe, melyben majd a városi rivális Inter, vagy pedig a portugál Benfica lesz az ellenfele. Azt pedig kezdjük el ízlelgetni, hogy a

Dida-Oddo-Nesta-Maldini-Jankulovski-Gattuso-Pirlo-Ambrosini-Seedorf-Kaká-Inzaghi

kezdő tizenegy után a

Maignan-Calabria-Kjaer-Tomori-Hernández-Krunics-Tonali-Diaz-Bennacer-Leao-Giroud

csapat jutott el ismét a legjobb négyig a legrangosabb európai kupasorozatban. Komoly minőségbéli különbség? Igen, de jelenleg kit érdekel. Váratlan és már-már bravúrkategória az AC Milan részéről ez az eredmény? Alighanem szintén igen. Pedig néhány hónappal ezelőtt még Stefano Pioli fejét követelték a szurkolók, most pedig ő lehet az, aki akár újra a döntőbe vezeti az ötszörös győztes Rossonerit.

További tartalmak