Még a cikk elején szögezzük le, hogy Pep Guardiolának nem volt más terve a visszavágóra, minthogy lassítsák a játékot és labdaszerzésekre, ellentámadásokra építsenek. Ha pedig van csapat, amely a létező legjobban képes menedzselni úgy egy meccset, hogy nincs nála a labda, akkor az pont a Manchester City. Az angol együttes nem került diszkomfortos helyzetbe a Bayern egy-egy jó megoldásától, meddőn tartották a Bayernt és az xG-mutató is csak a meccs végén fordult a bajor gárda javára.

Bayern 1-1 Man City

The damage was done in the first leg.

Manchester City will face Real Madrid next in a game that arguably deserves to be the final. #FCBMCI #UCL pic.twitter.com/HggoypT20r

— Opta Analyst (@OptaAnalyst) April 19, 2023

Amikor a Bayern Münchennél volt a labda

Thomas Tuchel gyakorlatilag az egész mérkőzés során a széleken próbálta bontani a City védekezését. Eleinte Cancelo oldalára igyekeztek terelni a labdát, mivel Pavard hátul maradt Upamecano és De Ligt mellett, így kialakítva egy háromvédős szisztémát. Erre természetesen az angol gárda a Grealish-Haaland-De Bruyne trió nyomásgyakorlásával reagált, hogy megnehezítsék a bajorok támadásépítését.

A Manchester City így kezdte a meccset, a Bayern ekkor még három védővel volt hátul, de mindhárman nyomás alatt voltak.

Thomas Tuchel gyorsan módosított is a felfogásán, Pavard kilépett a jobb oldalra klasszikus szélső védőnek, így Grealish-t döntési helyzet elé állítva, hogy fennmarad-e presszingelni, amivel esetlegesen megkockáztatja az egy az egy elleni párharcokat Coman és Aké között a pálya jobb oldalán. Ugyanis így Pavard felvehette a szélső posztot, honfitársa beléphetett a középpályára, vagy akár a szélen együtt létszámfölényt kialakítva, Coman sebességét kihasználva megpróbálhatták bejátszani a labdát a védelem mögé, amely után jöhetett egy-egy veszélyes centerezés.

Pavard kimozgott a szélre, vele együtt ment Grealish is, aki fél szemmel Upamecanot figyelte, ha labdát kap, azonnal megtámadta őt, de így a francia szélső védő személyében volt egy szabad ember az oldalvonalnál.

Ezt követően sikerül megtalálni Pavard-t, aki már teheti is tovább a labdát Comannak.

Majd pedig Choupo-Moting és Coman is kiugrásra készen. A szélen ment az akció, a centerezés viszont nem volt jó a kameruni irányába.

Az első negyedóra ebben a mederben zajlott és voltak is lehetőségei Thomas Tuchel csapatának , ám érezhető volt, az igazi minőség ̶R̶o̶b̶e̶r̶t̶ ̶L̶e̶w̶a̶n̶d̶o̶w̶s̶k̶i̶ hiányzik elől. A német mester viszont ezzel arra kényszerítette Guardiolát, hogy megváltoztassa a letámadási sémáját, Haaland és De Bruyne maradtak elől, Grealish visszazárt, a középpályán pedig Gündogannal és Bernardo Silvával kiegészülve egy visszavontabb presszing jelent meg a City játékában, így megpróbálták betelíteni a középpályát.

A Bayern München és a Manchester City passzkapcsolatai (csak a kezdőjátékosokat figyelembe véve):

A bajorok esetében látható, Choupo-Moting gyakorlatilag középpályás játszott a mérkőzés során, míg a City esetében a folyamatos formációváltoztatás egy ilyen furcsa alakzatot eredményezett.

Bernardo Silva remek munkabírása pedig ezen a meccsen is visszaköszönt, két játékosra is figyelmet tudott fordítani – igazi kincs ő Guardiola repertoárjában.

A Manchester City visszarendezősével és középpályán történő második sor kialakításával a Bayernnek is reagálnia kellett, Tuchel visszább rendelte Choupo-Motingot, így a müncheni együttes képes volt megtörni az angol gárda vonalait, hiszen fel tudták vinni a labdát és így előnyös helyzeteket tudtak kialakítani a támadóharmadban.

Leroy Sané és Kingsley Coman kapott passzai, avagy a szélek erőltetése:

Sané 14, Coman 41 labdát kapott, inkább a francia oldalára építette játékát a Bayern, de a fentebb kifejtett Grealish-Pavard-helyzet miatt adta magát.

Ez mind szép és jó volt, de nagyon érződött a Bayern München támadójátékán, hogy nincs meg az az extra kvalitás, ami a Manchester Citynél Kevin de Bruyne vagy épp Erling Haaland. A bajor együttes 19 lövéssel is próbálkozott a mérkőzés során, de a befejezéseknél rendre gondba ütköztek. Egy olyan passzmester hiánya, mint a belga középpályás, a labdaszerzéseknél ütközött ki.

A Bayern München összesen 19 lövéssel próbálkozott a meccs során, a City csak héttel, amely kizárólag a bal oldalon (Upamecano oldalán) tudott helyzeteket kialakítani. A bajor gárda xG-mutatóban is jelentősen felülmúlta angol riválisát, de az eredmény 1-1 lett.

Amikor a Manchester Citynél volt a labda – Guardiola kockáztatása

Az angol bajnok az utóbbi időszakban a labdával 3-2-4-1-et, míg védekezésben 4-3-3-at játszik, ezekben a váltásokban pedig John Stonesra hárul a legnagyobb szerep. A 2022/23-as szezonban védekező középpályássá is avanzsált angol játékos remekül oldja meg ezt a nem kis felelőséggel járó feladatot, ám a Bayern egy-egy alkalommal pont ebből a posztcseréből való visszarendeződés okozta „lyukakat” használhatta volna ki.

Amikor a Citynél volt a labda Stones rendre feljebb lépett Rodri mellé, hogy kettős tengelyt alakítsanak ki a védekezőharmadban, viszont amikor Guardiola csapata labdát veszített az angol védő/középpályás döntési kényszerben volt, hogy továbbra is Musialát kíséri vagy rögvest visszazár a védelembe. Ugyanez a kérdés a manchesteriek ellentámadásainál is felmerülhetett Stones fejében, hiszen opciója volt arra, hogy besegít a kontrákban, de akkor labdavesztés esetén a védelem nem tud még tökéletesen visszazárni és a helyén nagy távolság keletkezhet, vagy pedig marad hátul, de akkor a középpályán nyílhat terület a Bayern előtt.

A kép felső felében Stones birtokolja a labdát, alul pedig a labdavesztés utáni helyzet, amikor is Goretzka simán beléphetett volna az üres területre, csak a csapattársak nem vették észre őt.

Itt pedig egy másik eset, amikor Stones (sárgával bekarikázva) a labdavesztés után még nem tudott visszazárni a védelembe és az ő helyén tudott belépni Sané. Az már más kérdés, hogy a helyzetből még lövésig sem jutott el a Bayern.

Ezekből pedig volt is pár alkalom a mérkőzés során, de a müncheni együttesben nem volt meg a kellő minőség ahhoz, hogy ezekből a lehetőségekből gólt, gólokat szerezzen. A Manchester City pedig várt arra az egy pillanatra, amikor egy labdaszerzésből ellentámadást építhetnek, Upamecano – szegény Upamecano – egyensúlyvesztése pedig egyenesen Haaland gólját és a párharc lezárását eredményezte.

A Bayern München-Manchester City mérkőzés összefoglalója:

Összességében tehát kijelenthető, hogy Pep Guardiola Manchester Cityje jobb, mint tavaly. A gépezet szinte hibátlanul működik, minden elem a helyére került, kétségkívüli, ez a keret a Bajnokok Ligája megnyerésére lett tökéletesítve, nem véletlenül számít már a szezon elejétől a sorozat favoritjának.

Azonban az nagy kérdés, hogy a május 9-én és május 17-én esedékes Real Madrid elleni oda-visszavágós párharcon mire megy majd a BL-királyával, a Királyi Gárdával, amely tavaly is szertefoszlatta az álmaikat. Ugyanis a Bayern Münchennel szemben vívott két meccs 4-1-es összesítés mutat, de Thomas Tuchel egy jobb kerettel (főleg egy jó támadóval) és kevesebb hibával borsot törhetett volna katalán kollégája orra alá. Meglátjuk, Ancelotti milyen tanulságokat és tapasztalatokat von majd le ebből a meccsből, merthogy a spanyol együttesnél nincsenek ilyen befejezésgondok, azt már az elmúlt években is láthattuk. Sőt, ők az a csapat, amely a létező legkevesebb helyzetéből és a teljes alárendelt szerepből is képes megnyerni a Bajnokok Ligáját, ahogyan tették tavaly is. Guardiola fejében pedig minden bizonnyal már ott bujkál a kis ördög, hogy most vagy soha…