A mérkőzés összefoglalója:
A vártnál talán szorosabb mérkőzést hozott a Manchester City és az Internazionale párharca a labdarúgó Bajnokok Ligája 2022/23-as szezonjának döntőjében. Taktikai szempontból viszont pont azt kaptuk, amire számítani lehetett. Az olasz együttes ötvédős rendszere komoly nehézségeket okozott Pep Guardiola csapatának, majd a bekapott gól után Inzaghi gárdája tökéletesen mutatta meg erősségeit annyi hibával, hogy a sok helyzet mellé gól nem társult. Pedig az Inter mind védekezésben, mind támadásban mindent úgy csinált, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva.
Hogy nézett ki a taktika?
A Manchester City az elmúlt 3-2-4-1-es labdával történő felállására még talán mindig keressük a megoldást, de Simone Inzaghi már segített nekünk abban, hogy megmutatta, az 5-3-2-es formáció tökéletes ellenpéldája Guardiola taktikájának, ennek okaként a katalán mester nem is erőltette az elmúlt hónapokban alkalmazott formációját, hanem már a mérkőzés elejétől 3-4-3-as gyémántfellálást alkalmazott.
A Manchester City ezáltal igyekezett széthúzni a pályát, nem is véletlen, hogy a támadásaik csupán 22%-a zajlott középen, ám ezt egyrészről az Inter kényszerítette ki. A középpálya nagyon szűk volt az olasz együttes felállásából adódóan, ráadásul Dzeko, majd később Lukaku és Martínez a labdakihozataloknál rendre fellépett presszingelni Ruben Díast és Akanjit, míg a sokat mozgó, mobilis Barella csak akkor támadta meg Akét, ha eljutott hozzá a labda.
Az Inter taktikáját alapjaiban is jellemezte a Bajnokok Ligája során, hogy Dzeko és Martínez rendre megtámadták a kirúgásokat és igyekeztek nyomást gyakorolni a hátulról történő támadásépítésekre. A Manchester City ellen viszont ezt nem lehetett olyan hatékonyan végrehajtani, mint más csapatok ellen, de a védők lehetőségeit azért sikerült megnehezíteni. Barellának volt ebben a presszingben kiemelt szerepe, aki hol Akéra lépett fel, hogy Kevin de Bruynéhez lépett vissza.Viszont ha erre került sor, ez általában azt is eredményezte, hogy Brozovic lépett egy sorral feljebb és Gündogan tudott a szélen üresen labdát kapni. Őt pedig így Darmiannak kellett felvennie, ami a pálya azon területén jelentett némi lehetőséget a Citynek – ezt a zónát támadta például Phil Foden is többször a második félidőben –, így Inzaghi csapata konzervatívabbá vált és Barella ritkábban lépett fel a védőkhöz. Ez a felfogás megadta a stabilistát az Inter védelmének és középpályájának, de az ellenfél térfelén történő labdaszerzések esélyét elvette.
A Manchester City kétszer annyi labdát szerzett az ellenfél térfelén (16), mint az Inter (8). A két kép között is látszik, hogy Pep Guardiola csapata a középpályán két tengelyre osztódott és a megszokottnál jóval kevesebb védekező akció zajlott a középső területben.Kivételt képzett ez alól, amikor Akanji majdnem úgy gondolta, hogy ajándékoz egy gólt az ellenfélnek. Pep Guardiola térdre rogyása pedig a BL-döntő egyik legmémképesebb pillanata volt.
Onana volt a támadásépítések kulcsa
A Manchester City csúnyán lemosta magas presszingjével a pályáról a Real Madridot, melyben Courtois személye miatt a spanyol együttes nem tudta olyan hatékonyan bevonni kapusát a játékba, mint szabad embert, ez pedig alaposan megnehezítette a helyzetüket. Az Inter esetében viszont más volt a helyzet. André Onana nem csupán a BL idei szezonjának egyik legjobb kapusa volt a védések tekintetében, de lábbal is olyan szinten képest helytállni, mintha olykor védő pozíciót is betöltene.
∼
∼
A kameruni hálóőrnek – mint szabad ember – kulcsszerepe volt az előrejátékban. Dzeko/Lukaku és Martínez rendre opció volt a hosszú labdáknál, azonban ezek jelentős része sikertelen átadásokat eredményezett. A rövid labdákkal, open play passzokkal azonban jól tudott operálni, ahogyan a fenti rövid jelenetekből is látható. Az sem véletlen, hogy több pontos átadása is a jobb oldalra ment, ugyanis Dumfries szélen tartásával, több alkalommal is sikerült őt szabadon megtalálni, amiből kifejezetten ígéretes akciókat tudott építeni az Inter. Pláne, mivel Barella is fennmaradt, így a két játékos Akéval szemben 2 az 1 elleni szituációkat tudott kialakítani.
André Onana lábmunkája ezúttal is hasznos volt az Inter labdakihozatalainál; a kapus rendszeresen be volt vonva a játékba, 39 open play passzából pedig 31 sikeres is volt. Láthatjuk, hogy a hosszú kirúgások nem működtek olyan jól és számos alkalommal kereste a pálya jobb oldalát. Lukaku ünneplésre készült, végül mindent kihagyott
Az Inter a második félidőben kifejezetten jól futballozott és a bekapott gól után minden olyan erősségét megmutatta, ami idáig juttatta őket. Sokat lehetett azon elmélkedni, hogy a meccs elején az egész szezonban remek formában játszó Dzeko vagy az utóbbi időszakban pazarul teljesítő Lukaku lesz-e Lautaro Martínez társa, Inzaghi végül a bosnyák mellett döntött.
Nem véletlenül, ebben is volt egyfajta terv, hiszen Dzeko szerepe sokat jelentett a labdatartásban, a párharcok megvívásában és sokat is lépett vissza a középpályára. Az előzetes elképzelés az lehetett az olasz mester fejében, hogy ha a 60. perc derekán is szoros még a mérkőzés, esetleg gól nélküli döntetlen az állás, akkor beküldi Lukakut a már fáradtabb védőkkel szemben, hogy a fizikai fölényét az utolsó félórában jól tudja kamatoztatni. Ez pedig kifejezetten jól működött, a belga támadónak két nagy helyzete is volt, valamint egyszer pont a saját lábával védte csapattársa fejesét.
Kapcsolódó tartalom
Az xG-mutatóban és a mezőnyben kialakított veszély tekintetében is jobb volt a Nerazzurri. Kétszer annyi próbálkozásuk volt mint a Manchester Citynek és minőségében is veszélyesebb lehetőségek voltak ezek. Romelu Lukaku pedig készült és számított arra, hogy esetlegesen gólt szerez a meccsen, ugyanis a meze alatt ott lapult egy fehér póló, de hogy mi volt arra írva, már talán sosem fogjuk megtudni.
Lukaku készült a gólszerzésre.Ugyanis a belga csatár a 88. percben a mérkőzés legnagyobb helyzetét hagyta ki. Az Inter 1,7-es xG-értékéből csak ez a fejes 0,56-ot tett ki és alighanem 100-ból 95 alkalommal ugyanilyen körülmények között gól is született volna belőle. Ámbár a szerencse – ahogyan a cikk címében is írtuk – nem állt az Inter oldalán. Hiszen az előtte általa blokkolt fejes xG-je is 0,54 volt, nem óvatlan kijelentés tehát, hogy így vagy úgy nézve, de Lukakuban benne maradt egy gól.
Manchester City 1-0 Inter Milan
Rodri scored the goal, but Ederson won the game.
Man City become just the second English team to win the treble after Man Utd in 1998-99.
Congratulations @ManCity 🏆#UCLfinal pic.twitter.com/aZ25Cg6wvo
— Opta Analyst (@OptaAnalyst) June 10, 2023
Nem véletlen, hogy a mérkőzés után Simone Inzaghi is arra a kérdésre kereste a választ, hogy nem sikerült betalálniuk, de ebben a szezonban minden sorozatban minden a Manchester City mellett szólt. Erling Haalandot is sokat lehet kritizálni, hogy az elődöntőben és a döntőben sem jutott nagyon szóhoz, bár aki árnyaltabban nézi a képet, az a döntőben is láthatta, hogy az Inter kiemelt figyelmet fordított a norvég gólgépre, így kisebb csoda lett volna, ha esetlegesen betalál. És nem szabad elfelejteni, hogy ez a Haaland ugyanaz a Haaland, aki ötöt lőtt a Lipcsének és 12 góllal lett a BL idei szezonjának gólkirálya.
Végezetül pedig Pep Guardiola felrepítette a Manchester Cityt is a csúcsra, a spanyol edzőfenomén harmadik Bajnokok Ligája sikerét aratta és, ahogyan ő maga is fogalmazott egy meccs utáni interjúban: „Piszkosul nehéz megnyerni ezt a k**va trófeát”. És kellett hozzá némi szerencse is, de erre az idő múlásával már senki nem fog emlékezni.