A Borussia Dortmund – Real Madrid BL-döntőt szombat 19:45-től az M4 Sport és az m4sport.hu élőben közvetíti.

A dortmundi „mindenes”

Az egyik ilyen Edin Terzicé, a Dortmund vezetőedzőjéé, aki második ízben – mivel 2010 és 2013 között megfigyelőként és az utánpótlásban már dolgozott – 2018 nyarán került a fekete-sárgákhoz, s azóta kis túlzással minden pozícióban megfordult a klubnál.

A kispadon kezdte a karrierjét, 110 mérkőzésen volt Lucien Favre segédje, hogy aztán a szakember távozása után megbízott trénerré, majd három ideiglenesen megküzdött találkozó után már véglegesen kinevezett edzővé lépjen elő.

Csak hát ez az időszak mindössze hat hónapig tartott, az aktuális szezon végén ugyanis Terzic távozott, de tulajdonképpen mégsem távozott, hanem sportvezetővé avanzsált, merthogy a 41 esztendős szakember technikai igazgatóvá „lépett elő”.

EPA/FRIEDEMANN VOGEL

Ez egyébként azért is érdekes, mert a Dortmundnál egészen a kinevezéséig igazából nem is létezett ilyen pozíció, a klub vezetősége Terzic miatt alkotta meg, hogy ezáltal legyen módja és lehetősége tapasztalatot szerezni.

Sokáig azonban nem maradt, 2022-ben ugyanis visszatért a kispadra, s annak ellenére, hogy a BVB teljesítménye a jelenlegi szezonban igencsak hullámzó volt – hiszen a Bundesligában mindössze az ötödik lett, a kupában pedig már a legjobb 16 között búcsúzott –, a szurkolók aligha fogják negatív kritikákkal illetni, Terzic ugyanis olyan csodát ért el a csapattal, amire régóta vártak: 11 év után visszavezette a BVB-t a Bajnokok Ligája döntőjébe.

Egyáltalán nem mondhatjuk tehát, hogy a szakember ne dolgozott volna meg a dicsőségért, hisz Dortmundban számtalan szerep jutott neki az elmúlt években, de ő sikerrel vette az akadályokat, és végül ő lett a harmadik edző, akivel a Borussia finálét vívhat a legrangosabb európai kupasorozatban.

Klopp-pal legutóbb nem sikerült a mennybemenetel, a klub „mindenesével” viszont talán más lesz a helyzet, annak ellenére is, hogy csakúgy, mint legutóbb, a Dortmund esélytelen félként lép pályára a döntőben.

Mennyből a pokolba – pokolból a mennybe?

Jadon Sanchót minden bizonnyal senkinek sem kell külön bemutatni, hisz az elmúlt évek többek között róla is szóltak – más kérdés, hogy nem mindig a pozitív visszhangok miatt.

A 24 éves ász ugyebár 2017-ben került a Manchester Unitedtől a Dortmundba, amely hitt benne, gondosan, okosan felépítette, hogy aztán 2021-ben 85 millió euróért visszapasszolja az angol gigásznak. A szélsőt megváltóként várták a manchesteri szurkolók, csak hát valahogy semmi sem akart klappolni, nem igazán sikerült beilleszkedni, amit Erik ten Hag nem sokkal később még azzal is tetézett egy kicsit, hogy Sancho nyakára hozta Hollandiából 95 millióért azt az Antonyt, aki pont Sancho posztján játszik, óriási kérdőjelet kreálva ezáltal a Unitednél a csapatkialakítást illetően.

EPA/ADAM VAUGHAN

Márpedig az elmúlt időszak pletykáiból kiindulva egyik fél sem egyszerű eset, mindkettőnek megvan a maga stílusa és kellő büszkesége – Manchesterben olyannyira elharapóztak az indulatok, hogy Ten Hag és Sancho a „kapcsolatuk” végén már nem voltak hajlandóak beszélni sem egymással – a játékos mentálisan megfeneklett, ami miatt rengeteget hagyott ki, pszichológusoknak kellett kezelésbe venniük, amit Ten Hag eleinte tűrt, de aztán elengedte a Sancho-projektet, amit jól szemléltetett, hogy a tréner a 2023–2024-es szezonban az első három bajnokin még pályára küldte percekre játékosát, aztán végleg betelt a pohár, kirakta Sanchót a keretből, aki ezt követően négy hónapig, 2024 januárjáig egyáltalán nem találkozott a labdával.

Ekkor érkezett meg a dortmundi mentőöv, mert a fekete-sárgáknál jól ismerték egykori sztárjukat, hitték, hogy Sancho a megfelelő környezetben újra képes lesz megvillantani egykori formáját. És ha valahol, akkor Dortmundban valamit nagyon tudnak, ami a fiatalok lélektanát és felépítését illeti: Sancho január 13-án már ott volt a Darmstadt elleni keretben, 35 perc alatt ki is osztott egy gólpasszt, amit követett a Köln ellen egyből egy újabb assziszt.

Sancho a visszatérése óta összesen 20 meccsen játszott régi-új együttesében, ebből hatszor a Bajnokok Ligájában – ezeken a támadó újra megvillantotta korábbi arcát, fontos szerepet vállalva a németek BL-menetelésében.

Dortmundban viszont ismét magára talált (Fotó: EPA/FRIEDEMANN VOGEL)

Egy év alatt lesüllyedt a labdarúgás legmélyebb bugyraiba, de sikerült újra felemelkednie, ami a dortmundi mennybemenetellel végződhet egy Real Madrid elleni BL-siker esetén – sőt, talán még anélkül is, mert ismerve a legendás dortmundi szurkolótábort, minden bizonnyal még egy vereség után is Sancho nevét skandálnák, a manchesteri sötét idők után márpedig ez a számára a megváltást jelentheti.

A háttérből a rivaldafénybe… majd vissza

Andrij Lunyin neve természetesen nem ismeretlen, mindenki tudta, hogy jó képességű kapus, de az elmúlt években nem lehetett  igazán komolyan venni, a helyi tudatban is csak egy állandó csere volt, akire aligha gondolt bárki megváltóként. Ami igazából egyáltalán nem az ő hibája, de a 2018-as érkezése óta rendre kölcsönadta a „királyi gárda”, Madridban meg eszébe sem jutott senkinek sem, hogy ő reális opció lehet, mivel Thibaut Courtois évek óta kirobbanthatatlan a kapuból.

Persze valljuk be, a belga lecserélésén aligha gondolkodna el egy edző, hiszen Courtois zseniálisan véd, ráadásul a legfontosabb pillanatokban is hozza a bravúrokat, elég csak a 2022-es BL-fináléra visszagondolni, ahol kivédte a Liverpool szemét is.

Ha egészséges, Thibaut Courtois kirobbanthatatlan a madridi kapuból (Fotó: EPA/ANDREU ESTEBAN)

De tavaly augusztusban jött a váratlan sokk, Courtois egy edzésen elszakította a térdszalagját, amivel megnyílt az út a keret többi kapusa előtt. A szezon első két bajnokiján Lunyin védett, de Carlo Ancelotti Kepában akkor még többet látott, s augusztus végétől november elejéig már a spanyol állt a kapuban.

És akkor jött még egy sérülés, ezúttal Kepa dőlt ki, igaz, izomproblémája nem volt súlyos, Lunyin számára viszont megadta a tényleges esélyt. És az ukrán ezt meg is ragadta. Most pedig ott tartunk, hogy Lunyin a szezonban az eddigi 31 tétmérkőzésén mindössze 32 gólt kapott, 12 alkalommal pedig érintetlen maradt a hálója.

A 25 éves játékos a BL-ben nyolc találkozón védhette a spanyol gigász kapuját, ezeken összesen 35 védése volt, ami meccsenként átlagosan 4.4 hárítást jelent. A 191 centiméter magas kapus kulcsszereplője volt a madridiak Manchester City elleni negyeddöntős párharcának is, miután a visszavágón a tizenegyespárbajban Bernardo Silva és Mateo Kovacic lövését is kivédte, búcsúztatva ezzel a címvédőt.

Noha az ukrán a Bayern München elleni elődöntőben sem vallott szégyent, Ancelotti igazából mindig is Ancelotti marad, róla köztudott, hogy bízik a tapasztalt „vén rókákban”: az olasz szakember úgy nyilatkozott, Lunyin fantasztikus szezont zárt, ennek ellenére a sérülésből néhány hete már visszatért Courtois áll majd a Real kapujában a Borussia Dortmund ellen.

Hogy ez mennyire szimpatikus húzás azok után, Lunyin mennyit tett a spanyolok bajnoki címéért és BL-meneteléséért, az sokakat megoszt, ám ha valaki, akkor Ancelotti tisztában van vele, hogy ha valamikor, most nem kockáztathat – Courtois esetében ez persze akkor igaz, ha valóban százszázalékos állapotban van, bár ha csak azt nézzük, hogy a belga kilenc hónapot hagyott ki, s néhány hete tért vissza, az eddigi négy mérkőzésén azonban gólt sem kapott, akkor minden bizonnyal lehet hinni Ancelottinak, hogy benne látja a legbiztosabb megoldást.

Tegyük hozzá, Lunyin egy a legrosszabbkor közbejött betegség miatt kénytelen kihagyni a döntőt így még a kispadra sem ülhet le, de ha a Real Madrid ismét Bajnokok Ligáját nyer, büszkén mondhatja el magáról, mennyire sokat tett hozzá az újabb címhez, elévülhetetlen szerepe volt benne.

Andrij Lunyin Courtois hiányában előlépett (Fotó: EPA/PETER POWELL)

Egy biztos: Andrij Lunyint mostantól komolyan kell venni, hisz megmutatta a benne rejlő potenciált. Ha a Madridban nem, ezek után minden bizonnyal megkapja máshol a lehetőséget arra, hogy kezdjen. És könnyen elképzelhető, hogy ez egy másik BL-résztvevő csapat lesz.

Csata a második otthon ellen

Jude Bellingham nincs könnyű helyzetben érzelmileg, hisz álmához, a Bajnokok Ligája-serleghez azt az együttest kell legyűrnie, amely 17 évesen az első profi szerződést adta neki, s amely lényegében szupersztárrá nevelte ki őt.

Merthogy az angol 2020-ban a Birminghamtől a Borussiához igazolt, ahol három nagyszerű évet töltött el, s amellyel egy Német Kupát nyert, egyszer pedig megválasztották az év játékosának. Bellingham esete annyiban hasonlít Sanchóéhoz, hogy egy tökéletes „házasság” volt. A klub az angol szupertehetséget kinevelte sztárrá, aki aztán meglépve a legfontosabb lépcsőfokot, tavaly nyáron a Real Madridhoz szerződött, ahhoz az alakulathoz, ami mindig is az álma volt.

Az új madridi galaktikus (Fotó: EPA/JUANJO MARTIN)

De történjék bármi, Bellingham a dortmundiak kedvence marad, mint ahogy a BVB is mindig ott lesz kiemelt helyen a játékos szívében.

A szombati tehát egy olyan találkozás, amely mindkét fél számára megindító lesz, függetlenül a végeredménytől. Dortmundban pedig tudják, hogy micsoda kincset neveltek ki, azt, aki ha a Madrid most Bajnokok Ligáját nyer, komoly esélyekkel pályázik a 2024-es Aranylabdára is.

Érdekesség, hogyha ő kapná 2024-ben a díjat, azzal ő válna a történelem legfiatalabb Aranylabdásává – a jelenlegi csúcstartó a brazil Ronaldo, aki 21 éves és 96 naposan nyert.

És a végső diadalra egyébként több esélye is van, mint a jelenleg sokak által favoritnak tartott Vinícius Jr-nak, mivel a csapattárs a BL-t ugyan behúzhatja, akárcsak Bellingham, az angol a nyáron azonban részt vesz egy Eb-n, amit a bombaerős angolok nagy eséllyel várhatnak – ha Gareth Southgate legénysége érmet szerez, az nagy valószínűséggel már Bellingham felé billenti a mérleg nyelvét.

Bellingham és Vinícius Jr., a 2024-es Aranylabda legfőbb esélyesei? (Fotó: EPA/JUANJO MARTIN)

Bellingham képes volt az egyébként sem gyenge dortmundi számait (14 gól és 7 gólpassz) feljebb tornázni egy erősebb bajnokságban (23 gól és 14 gólpassz), a La Ligában ráadásul őt választották az év játékosának – noha Carlo Ancelotti sokáig kereste a helyét a Real igencsak változó rendszerében, ő már ilyen fiatalon is képes volt kihozni magából a csúcsteljesítményt – számos mérkőzés dőlt el az ő találatával, a BL csoportkörében ontotta a gólokat és a gólpasszokat, s annak ellenére, hogy a kieséses szakaszban „csendesebb” volt, fontos szerepet játszott a védelmek megbontásában és a villámgyors kontratámadásokban.

Akármi is lesz a vége, a Real köszönetet mondhat a Dortmundnak, hogy „megteremtette” a klub következő galaktikusát. Aki még mindig csak húsz éves, de már most a világ egyik legjobb játékosa.

Futballikonok mindenhol

Mondhatni, a Dortmundtól a BL-döntő után búcsú Marco Reus az egyik legszerencsétlenebb labdarúgó, hiszen a német válogatott 2014-es világbajnoki diadalról, majd a két évvel későbbi Európa-bajnokságról is lemaradt, sőt, 2017-ben térdproblémák miatt ki kellett hagynia a Konföderációs kupát is – Reus 2018-ban ugyan visszatérhetett a német csapatba, ekkor viszont már káosz, zűrök és szétesés jellemezte a válogatottat.

Marco Reus, a Dortmund ikonja (Fotó: EPA/FRIEDEMANN VOGEL)

A Dortmundhoz 1995-ben került. Noha pályafutása során nem csak a BVB színeiben játszott, 2012-ben visszatért szeretett klubjához, s azóta első számú arca a fekete-sárgáknak. Ritka manapság az olyan hűség, amit Reustól lehetett látni, főleg, mivel köztudott, hogy a világ topcsapatai szívesen látták volna a soraikban, és a 2010-es években mindent meg is tettek a megszerzéséért (az egyik érdeklődő fél pont a Real Madrid volt akkoriban) – Reus azonban köszönte szépen, a legjobbaknak is nemet mondva mindvégig kitartott. Mindezt úgy tette, hogy a Borussia Dortmundban igencsak elkerülték a sikerek, s a kétezertízes években Németországot uraló Bayern München mellett nem is nagyon számíthatott sok jóra.

Részese volt a BVB tizenegy évvel ezelőtti BL-döntőjének – a sors fintora, hogy azt is épp az örökrivális ellen veszítették el –, imádott klubja színeiben összesen 428 mérkőzésen lépett pályára, ezeken 170 gól mellett kiosztott 131 gólpasszt is, s mint tudjuk, ezek a számok sokkal magasabbak is lehettek volna, ha a karrierje során a sérülései miatt egyébként nem kellett volna kihagynia egészen pontosan 223 találkozót.

Ha valaki, pont Reus lenne, aki megérdemelné, hogy egy Bajnokok Ligája-győzelemmel búcsúzzon a Dortmundtól – és minden bizonnyal a legrangosabb európai kupasorozattól is. Ha azonban ezúttal sem jön össze a nagy álom, ő akkor is több, mint egy iszonyatosan peches csapatkapitány, ahogy a negatív jelző elterjedt róla. Ő a BVB történetének meghatározó alakja.

Toni Kroos személyében a világ egyik legjobb középpályása vonul vissza (Fotó: EPA/Javier Lizon)

Persze a másik oldalon sincs hiány a klasszis egyénekből, akik olyasmit értek el a labdarúgás világában, ami megsüvegelendő: elég csak Toni Kroosra gondolni, aki bejelentette, a hazai rendezésű Európa-bajnokság után befejezi a pályafutását – ez azt jelenti tehát, hogy klubszinten viszont a szombat esti finálé lesz az utolsó tétmérkőzése.

Nem lehet, sőt, nem is kell senkinek sem bemutatni, hisz Kroos nem csupán egy trófeákkal teli vitrint tud felmutatni, ő igazából maga a futball megtestesítője. Ő az, aki nem megtanulta ezt a játékot, mindig is ott volt a vérében, az elképesztő érzék és intelligencia, ami belé szorult, nem sokakban van meg.

Kroos a tökéletes középpályás, az az ember, akit évek múlva is emlegetni fognak. Egy zseni. De most tovább áll. Már 34 éves, de a játékát látva a szurkoló azt hinné, még legalább három jó éve simán lenne, már csak emiatt is jött váratlanul a május 21-i bejelentése, miszerint visszavonul. Mindezt egy olyan szezon végén, amelyben 9 gólpasszt is kiosztott, s épp most, amikor a német válogatottba visszatért, amely az elmúlt hónapokban szemmel láthatóan ismét felvillantott valamit a korábban megszokott erényeiből és tudásából. Ha pedig Madridot nézzük, hamarosan érkezik várhatóan Kylian Mbappé, akivel egy „szupercsapat” készülődik…

Sokkoló és megdöbbentő ez a hír mindezek tudatában, de tegyük hozzá, valahol érhető, hisz Kroos két klubjával, a Bayern Münchennel és a Real Madriddal is megjárta a csúcsot, a válogatottal pedig már 2014-ben révbe ért. Elfogyott a motiváció, a hajtóerő, nem kell már semmit sem bizonyítania, egyszerűen az egyik legjobb volt és lesz is.

Búcsúzik a legjobb (Fotó: EPA/J.J.Guillen)

A németek színeiben 205 meccsen 24 gól és 49 gólpassz, a spanyoloknál pedig 464 összecsapáson 28 találat és 98 assziszt szerepel a neve mellett.

Sikereit felsorolni is nehéz: a Bayernnel három bajnoki cím, három Német Kupa-, egy Szuperkupa, egy Bajnokok Ligája-, egy UEFA Szuperkupa-, és egy Klub-vb-győzelem, a Real Madriddal pedig négy La Liga-, egy Király-kupa-, négy Spanyol Szuperkupa-, négy Bajnokok Ligája-, három UEFA Szuperkupa-, és öt Klub-vb-diadal.

Hogy a Bajnokok Ligája-serlegei száma ötről hatra emelkedik-e, hamarosan kiderül.

A legnagyobb csatát a pályán kívül kellett megvívnia

Kevés futballista van, aki mögött nehezebb időszak áll, mint amit Sébastien Haller maga mögött tudhat. 2022 júliusában igazolt Dortmundba, ám az öröm nem sokáig tarthatott, néhány héttel később ugyanis, az egyik edzés után rosszullétre panaszkodott, s miután megvizsgálták, daganatot fedeztek fel a heréjében.

❤️‍🩹 July 2022, Sébastien Haller was diagnosed with testicular cancer.

❤️ February 2023, Haller beats cancer and then he made a return to football.

🧡💚 February 2024, Haller scores the 𝐖𝐈𝐍𝐍𝐈𝐍𝐆 goal for Ivory Coast in the AFCON final.

Never give up. 👏🏻 pic.twitter.com/8eXgf9NHtn

— Fabrizio Romano (@FabrizioRomano) February 11, 2024

Hallerre hosszas, kemény küzdelem várt, ő pedig félelmet nem ismerve, hónapokon át vívta élete harcát: két műtéten és több kemoterápiás kezelésen esett át, de a nagy küzdelem szerencsére sikerrel zárult: 2023 januárjában visszatérhetett a futballpályára.

A 29 éves csatár a visszatérése után 1233 perc alatt kilenc gólt szerzett a Bundesligában – noha a jelenlegi, 2023–2024-es szezonban egy makacs bokasérülés, valamint az ANK-kupa-részvétel miatt mindössze 18 mérkőzés és 514 perc jutott neki, az Atlético Madrid elleni negyeddöntős párharc odavágóján például fél óra alatt gólt szerzett, ami végül kulcsfontosságúnak bizonyult.

A legnagyobb csatát Sébastien Haller vívta meg (Fotó: EPA/Juanjo Martin)

Haller másfél év leforgása alatt tehát megküzdött az életéért, most pedig egy lépés választja el attól, hogy a magasba emelhesse az európai klublabdarúgás legértékesebb trófeáját, s Bajnokok Ligája-győztes legyen.

Írhatna-e ennél szebb történetet a labdarúgás nagykönyve?