„1996 óta, amikor lekezdtem birkózni, nagyon szép és hosszú utat tettem meg, büszke vagyok, hogy idáig eljutottam, úgy gondolom, ez volt a végállomás” – jelentette be elcsukló hangon.
„Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki ezen a 23 éves úton segítette a karrieremet, nevelőedzőmnek, Veréb Istvánnak, édesapámnak, édesanyámnak, öcsémnek, az összes barátomnak, aki valaha szeretett, mindenkinek” – tette hozzá, majd rátért az üzbég elleni mérkőzésre.
„Nagyon csalódott vagyok, nem ezért jöttem ide. Magamra nem tudok haragudni, mindent megtettem, amit meglehetett. Ilyen a birkózás, néha nekem jön ez a jó akció, néha sajnos ellenem. Elég ritkán fordult elő ilyen velem, érdekes ez, de így alakult, nem rajtam múlt.”
Ligeti azt mondta, jelenleg annyit sem érez magában, hogy egy újabb kvalifikációs versenynek nekimenjen a 2020-as tokiói olimpia előtt.
„Jelenleg abszolút nincs benne, eszembe se jut. Talán nem öt perccel egy meccs után kellene erről beszélnem, de jelenleg olyan tisztán látom, hogy fölöslegesnek tartanám magamban tartani. Nem szeretném degradálni az eredményeimet, tőlem ennyi a maximum, ha ez ennyit ér, akkor szerintem nem nagyon van miről beszélni.”
Ligeti Dániel nyolcaddöntős mérkőzését itt megtekintheti: