Mondhatnánk, stílszerűen zárult. Nico Hülkenberg ülés nélkül maradt 2020-ra, így a hétvégi Abu-dzabi Nagydíj nemcsak a Renault-tól, az F1-től való elköszönésről is szólt számára. Előbbi végleges, utóbbi még nem feltétlenül, ám ettől függetlenül szeretett volna szép lezárást. Bizonyos szempontból össze is jött neki, ám itt is megvolt az a bizonyos „de”, ami az egész királykategóriás pályafutását körüllengi.
Hülkenbergnek az F1-ben eltöltött 10 éve alatt nem voltak igazán kiugró eredményei, de mindenki tudta róla, hogy a képességei meglennének erre. Pastor Maldonadóval ellentétben sosem nyert futamot, Sergio Pérezzel szemben sosem állt a dobogón, de a begyűjtött 4. helyei, a stabil teljesítménye és a felvillanásai elég jók voltak, így soha senkiben sem merült fel a kétség afelől, hogy ne lenne legalább annyira jó versenyző, mint ők. De az a bizonyító erejű szép eredmény így is hiányzott nála.
Ugyanez volt most az abu-dzabi versenyén is. Remekül helyt állt, nagyokat küzdött, csak éppen pont nem járt érte. Maradt hát számára a szurkolók szimpátiája és együttérzése, amivel neki ítélték a „Verseny embere” díjat, mintegy köszönetként. Valódi trófeák helyett mindig be kellett érnie az efféle vigaszdíjakkal. De ezeket legalább tudja értékelni. „Köszönöm, barátaim! Ez sokat jelent nekem” – kommentálta a szurkolói szavazás eredményét.
thank you fellas, that one means a lot to me https://t.co/p2WJr6JKnT
— Nico Hülkenberg (@HulkHulkenberg) December 2, 2019
Egy újabb majdnem-eredmény
Hülkenberg közel állt ahhoz, hogy pontszerzéssel és csapattársa, Daniel Ricciardo legyőzésével búcsúzzon el. Miután a legjobb tízből rajtolt, a lágy keveréken kellett teljesítenie az első etapját. Hátrány volt ez számára, ám mindent megtett azért, hogy kompenzálja ezt. Mindenkinél tovább, egészen a 18. körig húzta a gyorsan kopó papucsokon, és ezzel lágy gumin rajtoló „sorstársaival” szemben 6-10 körös gumielőnyre tett szert a második etapra. Carlos Sainzot egyből meg is előzte ezek után a pályán, ám Lando Norrison fennakadt, így nem sikerült mindent kihoznia a taktikájából.
Ezzel patthelyzetbe került. Norrison nem jutott túl, de cserébe a gumijával sem spórolhatott. Még úgy sem, hogy leszakad kicsit a McLarenről, mivel mögötte érkeztek a riválisok. „A második etap közepén éreztem, hogy túl nagy a tempó. Lando túl gyors volt, és amikor más mögött mész, az túlságosan lestrapálja a gumikat, csúszkálsz. És még csak nem is tarthattam közben szünetet, mert mögöttem is ott volt Carlos és Daniel. Ebből tudtam előre, hogy a vége igazán szoros lehet.”
A vége az lett, hogy a keményebb gumin induló Sergio Pérez és Danyiil Kvjat a frissebb gumin elé került, Sainz pedig a második kerékcseréje után szintén őrült hajrába kezdett. A spanyol az utolsó kör közepén előzte meg, elvéve tőle az utolsó pontszerző helyet, a 10. pozíciót. Hülkenberg próbált még menteni, ám a vége az lett, hogy a 11. helyet is elbukta: Daniel Ricciardo is lehagyta a hibája után.
Nico Hülkenberg (Fotó: Renault)„Egyszerű DRS volt. A végére meghaltak a gumik, nem tudtam tartani a tempót. Lassultam, rosszabbak lettek a kigyorsításaim, ami a hosszú egyenesek előtt eléggé sokba kerül. Egyszerűen levadászott a DRS-sel” – mesélte Sainz előzéséről, hozzátéve, a Ricciardo elleni pozícióvesztése már mindegy volt. „Carlos megelőzött a tizenegyesben, majd próbáltam visszavágni neki a tizenhármasban. Elég agresszíven, majdnem meg is pördültem közben, mert keményen nekimentem a kerékvetőnek. Majdnem elvesztettem az irányítást. Ekkor előzött meg Daniel is.”
„Sajnálom, mert csak fél kör hiányzott a pontszerzéshez. De ettől még jó utolsó verseny volt, amibe mindent beleadtam, és valójában élveztem, mert lehet, hogy nem volt túl látványos, mégis jó érzés volt, hogy harcban vagyok, hogy volt miért harcolni, ezért az egy pontért. Utólag azt mondom, talán nem volt a legjobb, hogy bejutottunk a Q3-ba és a lágyon kellett rajtolnunk.”
„Ha”, „volna”, „talán”
„Jó, de jobb is lehetett volna” – hányszor sütötték el ezt a mondatot Hülkenberg kapcsán az évek során…
Ahogy a pályája is befuthatott volna más ívet, most a versenyén is csak apróságokon múlt, hogy nem alakult teljesen másképp. Hülkenberg úgy véli, a 18. körös kerékcseréjét megelőzően Valtteri Bottassal vívott csatája indította el a lavinát.
Nico Hülkenberg (Fotó: Renault)„Egészen jó lehetett volna. Ha Bottas nem előz meg túl korán, nem veszítettem volna két másodpercet. Ez a két másodperc hiányzott ahhoz, hogy a kerékcsere után Lando elé kerüljek. Ha megelőztem volna, tiszta lett volna előttem a terep, és nagyszerű lett volna a lágy-közepes taktikám. A lágyon sokáig maradtam kint, és ez így kifizetődött volna. De sajnos nem volt rá lehetőség, és utána negyven kört töltöttem a zavaros légáramlatokban, ami fölzabálta a gumimat.”
„Ha nem lett volna Bottas, ha nem a mezőny végéről rajtolt volna, akkor talán Lando előtt lettem volna, és most hat pontom lenne. De ilyen az élet, ilyen a versenyzés.”
Bizony ilyen, főleg Nico Hülkenberg esetében.
Megkönnyebbült, hogy vége
A német az eredménytől függetlenül élvezte az utolsót, és büszke is volt a nyújtott teljesítményére. „Érdekes verseny volt. Méltó futam, még úgy is, hogy nem sikerült a pontszerzés” – összegzett.
Arról is faggatták, mit érzett a célba érkezés pillanatában, és mit érez most, hogy véget ért a szezonja. „Jól vagyok! Kicsit meg is könnyebbültem, mivel mindenki erről beszélt, folyamatosan kaptam a kérdéseket, megjegyzéseket. Kicsit furcsa érzés, de örülök, hogy jó versenyt futottam. Mindent beleadtam, amit tudtam. Pozitív verseny volt, a tempóm jó volt, csatáztam, de sajnos a többieknek előnyösebb stratégiájuk volt. És végig forgalomban autózni sem volt egyszerű. Ez volt az utolsó versenyem, örülök és megkönnyebbültem, hogy átszeltem a célvonalat. Jó érzésekkel tettem. Köszönetet mondtam a csapatomnak. Véget ért a három év. Jó évek voltak. Nem fantasztikusak, de még így is klasszak, időnként szórakoztatóak. Voltak hullámhegyeink és hullámvölgyeink együtt, és köszönettel tartozom nekik!”
Nico Hülkenberg (Fotó: Renault)Bár nem az az érzelgős fajta, elismerte, a hétvégéje kicsit más volt amiatt, hogy ez volt az utolsó. „Természetesen ez más helyzet volt, és ettől nem lehetett menekülni, hiszen egész hétvégén mindenki erről kérdezgetett: hogy vagy, mit csinálsz… Ezek felgyülemlettek. De elégedett vagyok, hogy jól kezeltem ezt, és a munkámra tudtam koncentrálni. És őszintén szólva minden egyes alkalommal örültem, amikor beülhettem az autómba, mert ott nem álltak elém, és nem kérdezgettek, hogy hogy vagyok, nyugodt és békés hely volt.”
Mosolyogva tekint vissza
A kérdés, mi jön most. Hülkenberg a futam után alig várta, hogy megölelgethesse csapattársait, majd leguríthasson velük egy sört. A nehezebb pillanatok ezután jönnek: meg kell találnia az új útját. „Pár napot otthon leszek, fölteszem a lábam, és megpróbálom feldolgozni ezt az egészet. Aztán a következő héten még lesz egy búcsúzás Enstone-ban és a franciáknál, Viryben. Utána pedig? Ahogy esik!” – vetítette előre.
Bár az F1-es pályafutását nem zárta le, és szeretne visszatérni, azért így is összegezte az elmúlt tíz évét. „Nagyon sok érdekes helyzet volt. Egy fiatal versenyzőnek pokoli közeg ez, amibe bele kell nőnie. Különleges és egyedi közeg, az egész F1-es iparág rendhagyó. Hálás és elégedett vagyok az itt töltött időszakommal. Elképesztő embereket ismertem meg, barátokra tettem szert és sok elképesztő emlékre. És mosolyogva fogok visszatekinteni rá” – mondta, miközben tényleg mosolygott.
A statisztikai összesítésekben talán elsikkad a neve, azért az mégis mond valamit, hogy e mosolyt sokan fogják hiányolni 2020-ban. Mert trófeák talán nem jártak neki az F1-ben, és a búcsúpontról is lemaradt, az elismerést így is magával viheti.
Nico Hülkenberg (Fotó: Renault)