Musorujsag
Élő Eredmények

Hat éve Schumacher nélkül, mégis Schumacherrel

Hat éve Schumacher nélkül, mégis Schumacherrel

Boxutca
Kérdések egy szomorú évfordulóra.

Azon napok egyike volt, amelyről az ember még évek múltán is fel fogja tudni idézni, pontosan mivel is telt addig és milyen módon/helyzetben értesült a sokkoló hírről. Az ő rajongói és a Forma–1-et kedvelők mindenképp.

Már hat esztendő telt el. Éppen annyi, amennyi az emlékezetes interlagosi ferraris búcsú utolsó nagy, Kimi Räikkönen ellen bemutatott előzése és a 2012-es legutolsó brazíliai mercedeses tiszteletkör között, melynek végén őszinte gratuláció formájában képletesen átadta a stafétát honfitárs barátjának, a bajnok Sebastian Vettelnek.

Ezen F1-es pillanatok felidézése mutatja csak meg igazán, milyen nagy idő is tud lenni hat év. Főleg a száguldás világának mércéjével mérve.

2013. december 29-én viszont egy pillanatra megállt az idő, megszakadt a száguldás, és egy világ állt sokkolva a hír előtt: Michael Schumacher az életéért küzd. Eleinte el sem igen hittük, aztán csak annál nagyobb volt az aggodalom. A nemzetközi sportélet egyik legnagyobb alakja, egy korszakot meghatározó, szurkolók és versenyzők tömegének életére hatással lévő hős vált hirtelen esendővé és kiszolgáltatottá.

Egy hagyományos családi téli vakációnak indult. A Schumacher család évről évre ellátogatott a franciaországi Méribel síparadicsomába, hogy egy nyilvánosságtól eldugott házikóban, hangulatos kulisszákkal ünnepelje együtt a karácsonyt, az újévet és a családfő három nappal későbbi születésnapját.

Jól ismert terep, egy rutinos síelő, egy ártalmatlannak tűnő helyzet. Az a nap viszont megmutatta, a váratlanra sosem lehet felkészülni, bárhol, bármikor megtalál. Egy közismert és ünnepelt hőst éppúgy, mint a leghétköznapibb embert. A veszély számtalan arcát ismerőt, az azzal mindig bátran szembenézőt éppúgy, mint a mindig biztonságosan élőt.

Michael Schumacher (Fotó: Mercedes) Michael Schumacher (Fotó: Mercedes)

Az évek elmúltak, az információcsap már régen elapadt, ám az érdeklődés azóta sem lanyhult. Megszámolni is nehéz lenne ez idő alatt hány „Megszólalt Schumacher felesége/menedzsere/barátja” és „Új hírek érkeztek Schumacher állapotáról” című cikk árasztotta el az ezen érdeklődésre hajtó médiát, ám a valóság az, hogy amióta 2014 őszén a hétszeres világbajnok elhagyta az őt addig kezelő kórházat, s hazatért Svájcba, nem tudhatunk semmi pontosat és konkrétat az állapotáról.

Azt mondják, a hallgatás talán már önmagában is éppen elegendő információértékkel bír. Lehet, hogy így van. Mások meg nem értik, mire föl a titkolózás, miért tartják kétségek között a versenyzőt őszintén szerető és támogató emberek millióit.

Pedig ha az a hat évvel ezelőtti nap bizonyította, hogy a végzet nem tesz különbséget „hősök” és „hétköznapiak” között, akkor azt is bizonyítania kellett, hogy egy tragédia egy hős hozzátartozói számára is éppolyan kényes és nehéz helyzet, mint a hétköznapok embere számára. Márpedig érzékeny témákról senki sem beszél szívesen idegenek előtt, és főleg nem szívesen irányítja rá a hosszú távú figyelmet. Ha pedig valaki ennek ellenkezőjét várja el tőlünk, jó eséllyel nyomulósnak érezzük, udvariatlannak, talán pofátlannak.

Mondhatnánk, a közszereplők helyzete más, szakmájuknak pedig velejárója, hogy nem hétköznapi módon kell élniük az életüket. Csakhogy amikor Michael Schumacher 2012-ben bejelentette második visszavonulását, azt is közölte, hogy hosszabb távon szeretne újra az F1-et megelőző életébe visszatérni, kilépni a reflektorfényből, élni a nyugodt, elvárásoktól független hétköznapjait.

A hat évvel ezelőtti napnak éppen ez a legnagyobb tragédiája: a visszatérés három sikertelen éve után éppen csak le tudta zárni a régi, 2006-tal talán még nem megfelelően lezárt fejezetet, és éppen csak elkezdődött volna az ünnepelt sztár egy új, más módon izgalmas fejezete, amikor a sors elvette tőle, vagy legalábbis teljesen átírta azt.

Ezek után igazságtalan lenne tőlünk, ha a sors után mi is meg akarnánk fosztani őt a háttérbe vonulástól.

Fotó: XPB

Szívesen hinnénk azt, hogy ez a távol töltött hosszú idő a titkos F1 utáni terv megvalósítása volt csupán. Egy nagy konspiráció. Hogy a hétszeres világbajnok a balesetéből már felépült, csak éppen nem lépett elő a színpadi függöny mögül, mert egyszerűen nem vágyik vissza, sőt örül, hogy végre leléphetett onnan.

Szép lenne. Szebb, mint a vélhető valóság.

Bizonyosságot talán sosem kapunk. Követelnünk viszont – bármennyire is aggódunk vagy kíváncsiskodunk – nem szabad, nem lenne fair. Olyasmit mondani valószínűleg úgysem tudnának, amit ne tudnánk vagy sejtenénk már így is.

Az állapotával kapcsolatosak helyett inkább másfajta kérdések sorjázhatnak most bennünk. Vajon milyen lett volna a Német Nagydíjon együtt F1-es autóban látni Michael és Mick Schumachert a bajnok első címszerzése 25. évfordulójának évében? Előrébb tudta volna lendíteni F2-ben versenyző fia szürke idényét pár tanáccsal?

Vajon mit szólna most ahhoz, hogy Lewis Hamilton a volt csapatával lassan valamennyi rekordját átadja a múltnak? Mit tanácsolna barátjának, az utóbbi egy-másfél évben a Ferrarival megrekedt Sebastian Vettelnek? És volt mérnökének, az azóta már a Scuderiát irányító Mattia Binottónak?

Ő is részt venne Jean Todt és Ross Brawn F1-megújító projektjében régi harcostársként? Milyen véleménnyel lenne a hibridkorszak több sebből is vérző első ciklusáról? És az F1 új generációjáról, a tőle apján, a volt benettonos csapattárs Joson keresztül sok mindent átvevő Max Verstappenről, vagy az őt kisgyerekként egy monacói lakás erkélyéről figyelő Charles Leclerc-ről?

Annyi mindent kérdezhetnénk tőle az elmúlt hat évről…

Michael Schumacher (Fotó: xpbimages.com)

Ám így sem hagy minket válaszok nélkül. Pályafutása, személyisége, módszere olyan hatással volt a sportágra, hogy ha jól fülelünk, talán még ma is hallhatjuk benne a múlt visszhangját, mely a mai napig irányt és példát mutathat. A Mercedes sikerei nem lennének olyan világra szólóak, ha nem lett volna ott mérceként és példaként a Schumacher-Ferrari sikerreceptje. Lewis Hamilton sem kapna akkora elismerést szupersztárként, ha nem egy mindenki által elismert korábbi szupersztár mellé kezdene felnőni. De Sebastian Vettel küldetésének nehézségéről is az árul el sokat, hogy előtte a legnagyobb rekorder kellett a sikeres megvalósításához; és az új fiúk is hozzá próbálnak felnőni, amikor alapjaiban rengetnék meg a királykategóriát, miként ő tette a maga idejében fiatal csillagként.

Nélküle telt el ez a szomorú hat év, de közben is végig velünk volt. És marad is – függetlenül hírzárlattól, bizonytalanságtól és féltő aggódástól.

Egyvalami pedig ebben a hat évben sem változott: Schumacher küzd tovább, és közben továbbra is ezrek és milliók szorítanak érte.

Borítókép: Michael Schumacher (Fotó: Mercedes)

További tartalmak