Aki magasabbra űzte Schumachert – Häkkinen a rivalizálásukról

A mai napon lett 51 esztendős a Forma–1 legsikeresebb versenyzője, Michael Schumacher. Születésnapja alkalmából „kedvenc” riválisának, Mika Häkkinennek adjuk át a szót, aki a Beyond The Grid F1-es podcastban részletesen beszélt párharcaikról és azok emberi oldaláról.

Michael Schumacher és Mika Häkkinen: egymás nélkül nem váltak volna azzá, akik az F1-ben lettek (Fotó: XPB)
Egy olyan időszakban, amikor az igazi bajnoki küzdelmeknek még csak nyomát sem igen látjuk már évek óta, szívmelengető érzés visszagondolni a Forma–1 történetének legnagyobb rivalizálásainak egyikére, Michael Schumacher és Mika Häkkinen egymással vívott párharcára. Mondhatnánk, e tánc túl rövid volt, hiszen a két nagyszerű tehetség csak pár éven át küzdött egymással a királykategória trónjáért, ám aki ismeri a gyerekkorukra visszanyúló közös múltjukat, tudhatja, hogy egy pályafutáson átívelő vetélkedés volt ez a pályatársak között.

Häkkinen a Forma–1 hivatalos podcastjának, a Beyond The Gridnek idézte föl a közös éveiket. Mindenekelőtt elismerte, Schumachert legyőzni nagyobb megelégedést jelentett számára, mint más versenyzők ellen nyerni. „Nagyon motiváló volt. Szükség van a rivalizálásra. Nagyon szerettem Michael ellen küzdeni, mert rendkívül kiegyensúlyozott volt. Még úgy is szerettem, hogy nagyon kemény dió volt, időnként nagyon agresszív ellenfél. De nagyon következetes volt. Egyes versenyzőknél úgy volt ez, hogy egyik nap ilyenek voltak, másik nap olyanok, és sosem tudhattad igazán. Michael esetében tudtad, hogy mi lesz. Ő volt a legnehezebb és legkiegyensúlyozottabb ellenfél” – állapította meg.

Häkkinen a párharcuk kezdetét is felidézte, egy német F3-as vendégszereplését, amely először irányította rá Schumacher figyelmét. „Ha messzire visszamegyünk az időben: volt egy gokartos pályafutásunk, Michaelnek Németországban, nekem Finnországban. Aztán más kategóriákba léptünk, Michaelnek nagyszerű pályafutása volt Németországban, nekem meg Angliában. Nekem viszont volt egy versenyem Németországban a Forma–3-ban, ahol Michael a bajnoki címért harcolt. Csak vendégcsapatként mentünk át Németországba, és mindenkit legyőztünk. Úgy vélem, ez egészen rossz érzéseket hagyott Michaelben, mivel Michael egy feltörekvő sztár volt Németországban, aki nyer a Forma–3-ban, és erre jön egy csapat Angliából, és megmutatja mindenkinek, hogyan kell csinálni a dolgokat. Az én csapatom természetesen nagyszerű csapat volt, nagyszerű autóval, az egész csomag egyben volt. Emiatt a német F3 már nem is tűnt annyira jónak, beleértve a versenyzőket is. Szóval nem gondolnám, hogy Michael boldog volt.”

Fotó: XPB



Häkkinen a szezonzáró hockenheimi hétvégén dominált a Marlboro által támogatott West Surrey Racing-csapattal, a pole-ból indulva, leggyorsabb kört futva nyert azon a hétvégén. Nyilvánvaló technikai fölényben volt Schumacherrel szemben, ám későbbi makaói találkozásuk alkalmával kiderült, a két versenyző között nincs olyan hatalmas különbség. „Jött a bajnoki F3-as futam Makaóban, ahol egészen nagy küzdelmet vívtunk Michaellel, amíg nem ütköztünk. Ez a második versenyen történt. Michael folytatni tudta, én megálltam, és Michael lett a győztes” – idézte föl a számára keserű 1990-es küzdelmüket, melynél magát is okolhatta a vereségért, hiszen a második versenyen elég lett volna csak közvetlenül Schumacher mögött célba érnie ahhoz, hogy a két futam összesített eredményét tekintve ő legyen a végső győztes.

 

Tudta kezelni, hogy riválisa hamarabb befutott

Akárhogy is, a Schumacherrel való F1-es rivalizálásuknak megvolt a maga előjátéka, és Häkkinen szerint ez végig is kísérte a pályafutásukat. „Volt egy kis közös történetünk előtte, és ez az eszünkben volt kicsit, amikor beléptünk a Forma–1-be. Én egy kicsivel hamarabb érkeztem a Forma–1-be, mint Michael, egy olyan csapathoz, amely sajnos nem volt jó formában, sem a költségvetés, sem az autó szempontjából. És természetesen még nekem is sokat kellett tanulnom” – utalt a Lotus-csapatra, ahol 1991-ben bemutatkozott. „Michael eközben egy fél évvel később érkezett meg a Forma–1-be, mint én, és egyből egy olyan csapatnál volt, amely nem volt annyira rossz. A top hatos eredményekért harcoltak, és Michael teljesítményével szintet ugrottak. Michael jó első versenyt futott a Jordannel, és Flavio Biratore vitte is aztán a Benettonhoz.”

Michael Schumacher már kétszeres világbajnokként ünnepelt a Benettonnal, amikor Mika Häkkinennek még csak dobogós helyezések jutottak (Fotó: XPB)



Miközben első F3-as találkozásuk alkalmával még Häkkinen élvezte az erősebb csapat támogatását, később Schumacher tett szert erősebb háttérre. Az F1 előtt a Mercedes vette őt a szárnyai alá, és a sportautó-világbajnokságban nevelgette őt, mielőtt kölcsönadta a Jordannek, majd a Benettonnak az F1-ben. Häkkinen elismerte, kicsit zavarta, hogy régi riválisa szerencsésebb helyzetben találta magát. „Nem voltam irigy. Ez egy természetes érzés, amit egy versenyző megtapasztal. Amikor valaki ellen sok-sok éven át küzdesz az alsóbb kategóriákban, és hirtelen továbblép, például a Forma–1-be, és azt látod, hogy másfél másodperccel gyorsabb nálad, nos, az ilyesmi nem jöhet csak úgy hirtelen. Ezt valahogy muszáj kezelned.”

„A Forma–1-ben okai vannak annak, hogy így alakul. Én két lábbal a földön maradtam, és tudtam, hogy én a kisebb Finnországból érkeztem, ahol az anyagi háttér nem lehet olyan erős, mint Németországban, és azzal is tisztában voltam, marketingszempontból miért jobb egy német versenyzőt alkalmazni, mint egy Mr. Senkit Finnországból. Nagyon sok tényező játszik szerepet ebben, és úgy voltam vele: »Mika, folytasd csak, és majd megkapod a hozzád illő helyet és lehetőséget!«”

 

Schumacher legnagyobb előnye

Miközben Schumacher 1992-es első teljes szezonjában már versenyt nyert az F1-ben, Häkkinennek egy híján száz futamot kellett várnia az első sikerére (1997, Jerez). Schumacher már kétszeres világbajnok volt, amikor a finn 1998-ban megkapta a mezőnyből kiemelkedő autóját a McLarennél Adrian Neweytól, és végre ő is a csúcsra érhetett. Természetesen Schumacherre vívva a végső sikerért.

1998-as felejthetetlen párharcukat az 1999-es csonka küzdelem követte, melynek Schumacher silverstone-i lábtörése idő előtt vetett véget. Aztán jött a 2000-es visszavágó, az emlékezetes szuzukai futam végjátékával és Schumacher győzelmével.

A 2000-es szuzukai dobogón (Fotó: XPB)



Häkkinent megkérdezték, szerinte mik jelentették Schumacher legfőbb erősségeit. „Michael nagyon értett a technikai oldalhoz. Szerintem ez nagyon fontos tényező volt. Fizikálisan nagyon jól felkészült volt, és volt még egy dolog: a Ferrarival folyamatosan teszteltek Fioranóban” – sorolta fel a három legmeghatározóbb tényezőt.

Szerinte az utóbbi jelentette Schumacher legfőbb előnyét vele szemben. „Nem kellett foglalkozniuk azzal, mikor nyit vagy zár a pálya, teljes gázzal mentek, amennyit csak akartak, a Ferrari saját pályáján. Közben nekünk Silverstone-ba kellett mennünk tesztelni, ami tízkor nyitott, délben zárt, majd egykor nyitott és valamikor újra zárt. Ha teljesítetted az első köröd és valami hiba lépett föl, három órát vett el a motorcsere. Ezzel el is vesztettél fél napot.”

„Ez nagyon nagy előnyt jelentett! Én is szerettem volna reggel nyolctól este nyolcig tesztelni. Hatalmas előnyt jelentett volna az autó fejlesztése szempontjából, de a versenyzők, a szerelők szempontjából is, akik többet gyakorolhatták volna a kerékcserét és a tankolást. A versenyzők és a szerelők is közelebb kerültek volna egymáshoz, minden javult volna. Szóval ez volt Michael egyik nagy előnye.”

Fotó: XPB



Ami a német gyenge pontjait illeti, Häkkinennek alaposan el kellett gondolkodnia azon, mit is feleljen. „Hogy őszinte legyek, nem sok gyenge pontja volt. Itt most tartani kell egy hosszab szünetet… Michael tudta, hogy gyors, tudta, mit csinál. De közben Michael szerintem azt is tudta, hogy én gyors vagyok, és én is tudom ezt. Amikor látott, azt gondolhatta: »Mika hiszi, hogy gyorsabb nálam«. Ez egyfajta pszichológiai előny lehetett. Úgy vélem, Michael nagyon magabiztosnak mutatkozott kifelé, miközben szerintem legbelül gyakran nem volt meg nála a magabiztosság.”

„Én láttam, amikor ez volt a helyzet, és ekkor jött el a támadás ideje. Rendkívül tisztelem őt azért, amennyit dolgozott az autó fejlesztéséért a csapattal és hogy elérjék, amit elértek, de ezt nem egyedül csinálta. Nagyszerű csapat vette körül, és én úgy éreztem, hiányzott a magabiztossága. Persze ezt nehéz megmondani. Olykor belement elkeseredett manőverekbe. Amikor egyértelműen lassabb vagy valakinél, nem csinálsz ilyesmiket. A szezon hosszú, és egy verseny nem fog megváltoztatni mindent.”

 

Piszkos manőverek, sárdobálás nélkül

A finn e bizonytalanságra vezeti vissza, hogy Schumacher versenyzői személyiségének volt egy sötétebb oldala is, amely az olyan manőverekben jött elő, mint az 1994-es adelaide-i, vagy az 1997-es jerezi. „Ezek nem leptek meg, egyáltalán. Azok az utolsó versenyek voltak, a bajnoki döntők, szóval megértem őket. Könnyű azt mondani, hogy én nem csináltam volna ilyesmit. De ezen a szinten, az F1-ben tényleg nem csináltam volna így, ennyire nyilvánvalóan. Léteznek bizonyos trükkök, és lehet is próbálkozni bizonyos dolgokkal, de másba hajtani nem lehet, az már túl sok.”

Mika Häkkinen, Riccardo Zonta és Michael Schumacher a spái összecsapást követően Monzában, a sajtótájékoztatón (Fotó: XPB)



„Trükközni mindig lehet. Vannak szakaszai a pályának, ahol nem lehet előzni, így hajthatsz csak hetven százalékon, hogy felidegesítsd a mögötted haladót, amíg az kijön a sodrából. Michael ezt tette velem 1999-ben Malajziában. Ilyesmit lehet csinálni, elég könnyedén. Ezt nem mutatja a tévé, de a hátul haladó versenyző szempontjából eléggé csúnya, amikor így kell követnie valakit. Michael megtehette ezt, és nem állítom, hogy ugyanabban a helyzetben nem csináltam volna ugyanazt.”

Hasonló manővereknek a kétszeres világbajnok is volt a kárvallottja. Emlékezetes 2000-es spái küzdelmük során Schumacher egy ízben a fűre szorította őt a Kemmel-egyenesben, ami után Häkkinen előállt az F1 történetének egyik leghíresebbé vált előzésével, melynél a lekörözött Riccardo Zontát megkerülve cselezte ki Schumachert. Mint mondta, az előzést megelőző piszkos manőver nem érte őt váratlanul a ferraristól. „Volt egy hasonló versenyhelyzetünk Makaóban 1990-ben az F3-ban. Tudtam, hogy amikor Michael mögött vagyok, ő bizonyos módon védi magát. Spában ugyanezt csinálta.”

„Ez egy hihetetlen helyzet volt. Amikor háromszázzal mész, közel vagy a másikhoz, miközben egyértelműen gyorsabb vagy, készen állsz az előzésre, és a másik letol téged, miközben neked a fűre kell hajtanod háromszázzal… Nyilván mindenkinek volt már hasonló élménye a közúton, amikor a másik leszorítja őt, és elkezdesz kiabálni, hogy mit csinál ez az ember. Én megértem, hogy az ilyesmi megtörténhet véletlenül, amikor nem nézel a visszapillantóba. De amikor két-három alkalommal megtörténik, már tudod, hogy ez lesz, és ez egészen bosszantó tud lenni. Főleg ilyen tempó mellett – hatalmas baleset lehet belőle. Michael nagyon kemény volt. Szerencsére nekem sikerült megelőznöm őt, mivel jött egy lassú autó, aki a pálya közepén haladt, lehetőséget kínálva az előzésre. Úgy vélem, nélküle is sikerült volna előznöm, de ez remek lehetőséget kínált nekem.”

Michael Schumacher és Mika Häkkinen spái csatája 2000-ben (Fotó: XPB)



A végül Häkkinen győzelmét hozó verseny után a finn első dolga volt odamenni Schumacherhez, és számonkérni rajta a veszélyes megmozdulását. „Elmagyaráztam neki, hogy ilyen tempónál nem játszhat ilyesmit. Egy kétszeres világbajnok ellen harcolt, szintén világbajnokként. Jó pár éve versenyeztünk már, Michaelnek volt egy nagy balesete a pályafutása során, nekem is volt egy nagy balesetem a pályafutásom során, szóval szükség van némi tiszteletre. Lehet keményen küzdeni, de ilyen tempónál nem elfogadható, ha leszorítod a másikat. De ami engem illet, az óvásokat és hasonlókat csak időfecsérlésnek tartottam. Michaelnek megvolt a maga módszere és stílusa, és fontosnak éreztem, hogy jelezzem neki, tisztában vagyok vele, hogy mi folyik itt. Nem sétálhatok csak el szó nélkül mellette, jeleznem kellett neki, hogy tudok mindent.”

Hozzátette, nem szívesen kritizálná a múltbeli cselekedeteiért Schumachert, aki súlyos 2013-as balesete után nem tud reagálni a támadásokra. „Természetesen tisztában vagyok vele, milyen helyzetben van most Michael. Természetesen ha visszatekintünk a múltra, voltak jó és rossz napok is, de mindkettőnknek nagyszerű pályafutásunk volt, nagy sikereink. Ma tehát nem olyan könnyű Michael piszkos manővereiről és stílusáról beszélni. Én nem akarok rosszakat mondani róla annak kapcsán, ami a múltban történt. Szerintem az emberek megértik, hogy nem kívánok rosszakat mondani róla, ismerve a helyzetét. És bízom benne, hogy jobb helyzetbe kerül, mint amilyenben most van.”

 

Próbáltak közeledni egymáshoz, de nem működött

Miközben Damon Hill-lel, Jacques Villeneuve-vel vagy Fernando Alonsóval sosem volt igazán felhőtlen Schumacher viszonya riválisként, Häkkinent ő maga nevezte a „kedvenc ellenfelének”, akivel nemcsak tisztelték egymást, mindig szót is értettek egymással, sárdobálás és sajtón keresztüli üzengetés nélkül.

Hogy így alakult, abban a közös múltjuk mellett vélhetően Häkkinen habitusához is volt köze. A finn képes volt a piszkos manőverek ellenére is ellenfélként, nem ellenségként tekinteni Schumacherre, aki ráadásul a legjobbat hozta ki belőle is. „Természetesen hittem, hogy én vagyok a gyorsabb! Muszáj ezt gondolnod! Úgy vélem, kicsit eltérő volt a vezetési stílusunk. Michael nagyszerű volt lassabb tempónál, és úgy éreztem, én nagy tempónál kicsivel jobb vagyok nála” – vetette össze kettejüket.

A kölcsönös tiszteletet semmilyen manőver nem tudta felrúgni. A spái dobogón 2000-ben (Fotó: XPB)



Häkkinen végül elárulta, bár nagyon sokra tartották egymást Schumacherrel, és a viszonyuk is jó volt, igazi barátság nem alakult, nem alakulhatott ki közöttük. „Próbáltunk együtt tölteni az időt, barátokká válni, de nem jártunk sikerrel… Ott volt a rivalizálás is, de valami egyszerűen nem stimmelt. Miután én visszavonultam, Michael még folytatta a versenyzést, és nem igazán változott semmi. Ez kissé szomorú. Viszont a tisztelet megmaradt. Ismertük egymást és a másik képességeit. Michael nagyon komolyan vette a feladatát, én pedig másképpen működtem. Talán ez nem illett bele az ő szemléletmódjába, és fordítva. Ha megnézed az F1-et, annyi verseny van. Ez egy nehéz közeg. Lenyűgöző, hogy az emberek képesek így beutazni a világot, és nemcsak az utazásról van szó, hanem a nagydíjhétvégék teljesítéséről, a teljesítménykényszerről, a szabályokról.”