×

A bajnok, akit nem hagytak azonnal visszavonulni

Damon Hill az 1999-es Francia Nagydíjon bejelentette visszavonulását. A következő versenyen, a szezon közepén akart elsétálni, csapata azonnal kitette volna – így hát év végéig maradt… Felidézzük a kusza történetet!

Napra pontosan 21 éve rendezték az 1999-es Francia Nagydíjat, amely vasárnap 19 óra 40 perctől az M4 Sport képernyőjére kerül. Nem titok, hogy annak főhőse a Jordan egyik versenyzője volt, ám azon a hétvégén a másik sárga autó sofőrje is magára vonta a figyelmet – igaz, a pályán kívül.

Az istállónál második szezonját futó Damon Hill az év első hat versenyéből négyet feladott, a Magny-Cours-t megelőző Kanadai Nagydíjat többedmagával a Bajnokok Falában zárta. Mindössze a San Marinó-i negyedik helyével szerzett három pont állt a neve mellett, miközben csapattársa már tízzel többet jegyzett. Aztán jött Franciaország, és a nagydíjhétvége előtt Hill előállt a meglepetéssel: bejelentette, hogy visszavonul. Az eredeti célja az volt, hogy a két héttel később következő Brit Nagydíjon, hazai versenyén köszön el és adja át helyét valaki másnak.

 

Ez játszódott a színpadon

Magny-Cours-ban a bejelentése után sajtótájékoztatót is tartott. Ott „hivatalos verzióként” még az év végi búcsút emlegette. „Élveztem az F1-ben való versenyzést, de mindenki számára eljön az idő, ami most számomra is eljött: az élvezeti tényező jelentősen lecsökkent, és ez már a teljesítményemre is hatással van. Talán ez a bejelentés most levegőhöz enged jutni, és az év hátralévő részét tudom majd élvezni. Remélem, hogy így lesz, mindent bele fogok adni. Nincs konkrétan egyetlen oka a döntésemnek, több ok áll a háttérben” – közölte.

Kiemelte, többet kapott az F1-es pályafutásától, mint amit valaha el tudott képzelni, már elege van a sok utazásból, a családjával akar lenni, és nem látja értelmét úgy versenyezni, hogy nem versenyképes. „Nehéz élvezni a szakmádat, ha nem vagy benne sikeres” – utalt szerény addigi eredményeire. Megemlítette továbbá, hogy nem tetszenek neki az új, barázdált gumik, hogy nemigen tud mit kezdeni az őt fölényesen legyőző Heinz-Harald Frentzen remek formájával.

Damon Hill (Fotó: XPB)



Elmondta, döntését a kanadai kiesését követő csütörtökön hozta meg. „Addig kettős érzéseim voltak. De versenyzőként nem lehetsz bizonytalan, mert ez nagy nyomást jelent. Többször föltettem magamnak a kérdést, mikor mondjam ki a végszót, mivel ezt nem csinálhatom örökké. Előre eldöntöttem, hogy amikor már nem fogom élvezni, eljön az ideje a visszavonulásnak, mert akkor már úgysem leszek versenyképes. Úgy vélem, ez a két kritérium idén teljesült.”

Hill azt is kiemelte, hogy nem lát esélyt a győzelemre és a fejlődésre, ezért akarja abbahagyni. „A motiváció mellékterméke a jobbá válás lehetőségének. Én nem látom azt, hogy jobb tudnék lenni pillanatnyilag. Mindent megtettem, és nincs gond az elhivatottságommal, mert keményen edzettem a télen, minden tesztet teljesítettem, szívvel és magas elvárásokkal. De mégsem tudom azt kihozni az autóból, amit akarok, és nem tudok a legjobb önmagam lenni.”

Viszonylag ritka, hogy egy világbajnok máról holnapra visszavonuljon – Damon Hill 1999-ben nem volt messze ettől. Talán nem hagyott ott csapot-papot egy szabadedzés közepén, mint Niki Lauda az első visszavonulásakor, ám arra készült, hogy a hazai versenyéig még kitart, majd nem húz többé sisakot.

Magny-Cours-ban ezen tervéről előzetesen még nem beszélt, de azért nyitva hagyta a lehetőséget. „Természetesen fontolóra vettem. De ez már megesett velem párszor a pályám során. Sok mélypont volt, de ha akkor nem folytatom, nem lennék ma világbajnok. Nem az én stílusom bedobni a törölközőt. Lehetséges, hogy ez meg fog történni, nem tudhatom, de remélem, hogy nem fog” – mondta sejtelmesen.

Aztán arra is célzást tett, hogy akár a Jordan érdeke is lehetne, ha már év közben visszavonulhatna… „Nem akarok akadálya lenni annak, hogy a csapat a valaha volt legjobb konstruktőri eredményét érje el. Ha a teljesítményem nem felel meg ennek, akkor természetesen meg fogom ezt beszélni velük, de nem ez a célom. Szerencsére jó a viszonyom Eddie-vel, mindig nagyon nyílt voltam vele, és egész évben nyíltan beszéltünk egymással” – fogalmazott.

Ez volt az események színpadi része, a kulisszák mögött viszont ennél több minden zajlott, és a franciaországi verseny után is történt változás: Hill a csalódást keltő szereplése után már azt pedzegette, lehet, hogy ez volt az utolsó F1-es futama...

 

Kölcsönös bizalom helyett kölcsönös fenntartások

Hogy mi ábrándította ki annyira 1996 világbajnokát, hogy szinte menekült a Jordantől és az F1-ből? Több ok is volt. Az egyik, hogy bármennyire is kedvelték egymást emberileg Eddie Jordannel, Hill sosem érezte igazán otthon magát a csapatánál.

És a feltétel nélküli bizalom hiánya kölcsönös volt. Eddie Jordannek is voltak fenntartásai Hill-lel szemben, akit 1997 végén tulajdonképpen pusztán üzleti megfontolásból szerződtetett, csak azért, mert egy brit világbajnok volt, vonzó a Jordan-csapat főszponzora számára. „Én nem akartam őt” – vallotta be az Auto Motor und Sportnak. „Nem tartottam őt elég gyorsnak. Én ír vagyok, ő brit, egyszerűen nem tetszett. Valójában úgy kényszerítettek bele ebbe – a Benson & Hedges. Nagy összeget fizettek neki. Ők állták a fizetését, de Danom nélkül én sem kaptam volna annyit, amennyit kaptam.”

„Ő világbajnok lett a Williamsszel, amivel szerintem nagyon szerencsés volt. Aztán az Arrowshoz ment. Nem ment jól neki, de volt egy jó versenye Magyarországon. Úgy gondoltam, nagy figyelmet, új marketinglehetőségeket hozna magával, ezért igent mondtam rá. De ott volt nekem Ralf (Schumacher), benne hittem igazán. Kedveltem őt a mentalitása miatt, a tehetsége, a személyisége miatt. Nagyszerű fickó volt, ma is az.”

Eddie Jordan (Fotó: XPB)



Jordan menet közben jött rá, hogy Hill mégsem olyan rossz fogás, mint amilyennek gondolta. „Damon valójában nagyon jó volt. Nem ő volt a leggyorsabb, viszont hihetetlen tapasztalattal rendelkezett, amivel mi korábban nem találkoztunk, mivel addig csak Fisichelláink, Irvine-jaink, Michael Schumacherjeink, vagyis kizárólag fiataljaink voltak. Ezek után jött egy nagyon tapasztalt fickó, leült a mérnökökkel, akik csak lesték, ahogy arról mesél, mi hogyan történt az Arrowsnál és a Williamsnél. Úgy vélem, jobb autónk lett azáltal, hogy ott volt nekünk Damon. De egyszerűen nem gondolom, hogy Damon igazán gyors lett volna. Viszont óvatosnak kell lennem, hiszen világbajnok volt, tehát nagyon is gyors volt, csak nem annyira, mint Senna, Michael vagy Prost. Csak az utána következő szintre tartozott.”

A csapatfőnök fenntartásai önmagában még nem jelentett áthidalhatatlan szakadékot, a probléma forrása az volt, hogy Hill sem tudott soha azonosulni Jordan azon üzleties szemléletével, aminek egyébként az ülését köszönhette. „Ez egy rémálom volt” – nyilatkozta évekkel később a Motor Sport magazinnak, amikor arról kérdezték, mennyire volt élvezetes a laza hangulatú bulicsapat tagjának lenni. „Nagyon-nagyon nehéz volt: egy téveszmés csapat. Eddie a megállapodásokra fókuszált, az üzleti oldalra, és ez elvonta a figyelmét. Szükség volt változásokra, és változtattak is. Mike Gascoyne érkezett Gary Anderson helyére a technikai oldalon, és sikerült is egy versenyt nyernünk. De utána nekem elegem lett.”

 

Feszültség a kulisszák mögött

Ennek persze konkrét okai is voltak. Részben szakmaiak: Hill sosem boldogult igazán az 1998-ban bevezetett barázdált gumikkal. „Minden jó volt, de 1999-ben valami megváltozott. Nem tetszettek a barázdált gumik, utáltam őket, nem éreztem tőlük az autót. Fejben én már tudtam, hogy harminckilenc évesen abba akarom hagyni, nem akartam negyvenéves F1-es versenyző lenni. És egyszerűen már csak teljesítettem a kétéves szerződésem második évét. A felénél úgy éreztem, ez annyira rossz, hogy abba akartam hagyni” – mesélte a Beyond The Gridnek, megerősítve, hogy már Silverstone-ban ki akart szállni.

Emellett bizonyos pályán kívüli történések is a kedvét szegték. Például a reakció egy kritikus nyilatkozatára, mellyel a motorpartner Hondát (Mugen-Honda) vette célba. „Mondtam valamit, amire a Honda paprikásan reagált, és ezzel máris megszegtem a szerződést, mert valami negatívat mertem mondani. Dolgoztam, ők is rákapcsoltak, de csak azt kaptam tőlük, hogy: »Rontod a munkamorált, elveszed mindenki kedvét.« No de mi van velem? Nekem kellett vezetnem az autót! Az F1 már csak ilyenné vált: a versenyzőket szerződés köti, és nem mondhatnak még annyit sem, hogy ’bú’. Az egész a vitatkozásról szólt, rettenetes volt, és szerettem volna befejezni az 1999-es Brit Nagydíjon, de a szerződésem ezt nem tette lehetővé.”

Kívülről talán izgalmas csapatnak tűnt a Jordan, ám Damon Hillt zavarta, hogy a háttérben nem úgy mennek a dolgok, ahogyan szerinte kellene (Fotó: MTI - Földi Imre)



A silverstone-i visszavonulásra elsősorban azért nem kerülhetett sor, mert Jordan szponzorokkal kötött megállapodásainál Hill alkalmazása meghatározó szempont volt, ezért nem engedhette csak úgy el őt. A csapatfőnök erre manőverezésbe kezdett a háttérben: olyan üzleti megoldást talált, amivel keresztülhúzta volna Hill számításait, és elvette volna tőle a megtervezett hazai búcsú lehetőségét. „A Brit Nagydíjat akartam az utolsó nagydíjamnak, de Eddie már csak Eddie volt. Egy üzletet akart kötni, amelynek keretében – ha jól emlékszem – egy finn versenyzőt akart az autóba ültetni Silverstone-ban. Szóval ki akart tenni ezért a fickóért, még azelőtt, hogy el akartam köszönni, és ebből volt némi konfliktus.”

A Jordan valójában a holland Jos Verstappent szemelte ki Hill utódjának. Teszteltek is a versenyzővel a Brit Nagydíj előtt Silverstone-ban, ám nem nyújtott eléggé meggyőző teljesítményt, a brit gyorsabbnak bizonyult nála.

A szigetországi sajtó akkoriban biztosra vette, hogy Hill már a hazai versenye előtt kikerül a csapatból. Utólag elmondható, erre a hírverésre alighanem Jordan játszott rá, aki szerette volna azonnal félreállítani az 1996-os bajnokot. Franciaország után mindenesetre ment a találgatás, és amikor kezdetét vette a brit hétvége, mindenki arra számított, hogy a péntek reggelre meghirdetett sajtótájékoztatón Hill bejelentést tesz az azonnali búcsúról. Aztán az eseményt váratlanul lefújták…

Hill mindenképpen szerepelni akart Silverstone-ban, ennek pedig az lett az ára, hogy év végéig maradnia kellett, és úgy kellett végigversenyeznie a hátralévő nyolc nagydíjhétvégét, hogy fejben már egyáltalán nem volt ott, és nem is akart igazán az autóban ülni.

 

Ő ült az autóban, de már nem volt a pályán
Hill a családja miatt akart visszavonulni, ám nehézségei adódtak az új élettel. Lelki válságba sodródott, nem tudta, mit kezdjen magával a versenypályán kívül. Sokáig pszichológushoz is járt. „Identitásválságba kerültem. Az ember versenyzőként tekint magára, és annyi áldozatot vállal, hogy a visszavonulása után elveszettnek érzi magát. Ha már nem vagyok versenyző, akkor ki vagyok? Meg kell találnod az utadat ebben a folyamatban” – mondta. „Sokáig jártam terápiára, ami nagy segítség volt. Ott lehetőséged van úgy beszélni ezekről, ahogy máskor nem, sokkal nyíltabban, bármiről. Ezáltal hallod és megérted önmagad. Mondasz valamit, és nem érted, miért mondod. Érdekes folyamat ez.” Hill aztán megtalálta önmagát, irodalmat tanult, megírta életrajzi könyvét, azóta pedig a brit Sky Sports szakértőjeként dolgozik.

A versenyző nehezen emésztette meg, hogy Jordan nem hagyta őt úgy elköszönni, ahogyan akart volna.

„Golfoztunk együtt Eddie-vel, síeltünk, voltam a családjánál, ő egy szerethető figura, ezt tudjuk. De van egy üzleti oldal is, és ő nagyon agyafúrt. Nagyon üzleties szemléletű ember, és ezt én nem szerettem. Nem értettem, miért akar megszabadulni tőlem, és miért nem akart megtartani Silverstone-ban, majd köszönetet mondani, és elbúcsúzni tőlem utána. Neki volt egy üzleti lehetősége, és ehhez az egészet Silverstone előtt kellett volna meglépnie. Az egész el volt fuserálva” – mondta a helyzetről.

„Nem én vagyok az egyetlen F1-es versenyző, aki megtapasztalta ezt, de a Forma–1 üzlet, amelyben egyezségek köttetnek, terveket szőnek a jövőre nézve, és általában az embernek fogalma sincs arról, mik történnek, egyszer csak a bonyolult stratégiák közepén találod magad, csapatok és menedzserek között.”

A brit világbajnok végül Szuzukában köszönt el az F1-től – egy kieséssel. Vagy mondjuk úgy, futamföladással. A 21. körben fejezte be, miután előtte a Spoon-kanyarban kisodródott és átszánkázott a kavicságyon. Utólag bevallotta, már egyáltalán nem érdekelte, mi lesz az eredmény, csak túl akart lenni az egészen.

„Alig vártam. Egyszerűen csak szerettem volna egészben maradni” – magyarázta, azt is hozzátéve, hogy ő az 1999-es idényre tulajdonképpen már teljesen „kijelentkezett” az F1-ből.

Ironikus módon Jordan Silverstone után végül mégis nyitottnak mutatkozott az azonnali visszavonulására. Ám addigra már késő volt. „Eddie elengedett volna, én meg már nem értettem, mi történik itt. Az F1-be könnyű bekerülni, de nehéz kikerülni belőle…” – állapította meg Hill, két évtized távlatából már csak nevetve.

A brit utolsó szezonját a bajnokság 12. helyén zárta, mindössze 7 ponttal, amit négy futamon gyűjtött össze. Míg ő emellé 9 kiesést tett, csapattársa, Heinz-Harald Frentzen két futamgyőzelemmel és további négy dobogós helyezéssel lett harmadik az összetettben, a Jordan történetének legjobbjává téve az 1999-es idényt. Annak egyik csúcspontja a Francia Nagydíj volt, amit vasárnap 19 óra 40 perctől az M4 Sporton élhetünk újra.