Musorujsag
Élő Eredmények

Alonso és a Renault: jó döntés volt? (szavazással)

Alonso és a Renault: jó döntés volt? (szavazással)

Boxutca
Eldőlt hát: Fernando Alonso 2021-től harmadszor is a Renault versenyzője lesz. Vajon ezúttal jól választott a nem szerencsés döntéseiről híres bajnok? És megtalálta-e a csapat azt, akit már évek óta keres?

Kapott és adott pofonokat szép számmal, tépázta a sors az idegeit és a hírnevét is, de Fernando Alonso pitbullként támad tovább. E jelzőt az őt F1-be hozó menedzsere, Flavio Briatore aggatta rá, és mostani bejelentés újra bizonyította, mennyire illik a személyiségére.

A spanyol versenyző 2018-ban a sikertelenségtől és tehetetlenségtől megkeseredve, szinte sértődötten fordított hátat az őt cserbenhagyó Forma–1-nek. Új célokat keresett, új kihívásokat kreált magának, hogy bizonyítani tudja, amit a sorozatban már nem tudott: hogy még mindig a legjobbak egyike, hogy még mindig győztes. Becsvágya az Indycarig, Le Mans-ig, sőt, a Dakar sivatagjáig űzte. Úgy kezdte hajszolni a „tripla koronát”, mint még senki, és folyamatosan kereste az önigazolást.

Olyasmit bizonygatott, amit már mindenki tudott róla, hogy egyike a legtehetségesebbeknek; és olyan végkövetkeztetésre jutott, amit talán ő maga sem várt: hogy bármennyire is haragudott az őt ellehetetlenítő sorozatra, ő akkor is Forma–1-es versenyző.

A motivációja újra él, a céljai mit sem változtak, és most egy lehetőséget is kapott a hazatérésre – kétszeresen is.

Fernando Alonso nem arról vált híressé, hogy a pályafutása során mindig jó döntéseket hozott, és a mostani választása kapcsán is fölvetődnek kérdések, mind a versenyző, mind a csapat irányából.

Fernando Alonso (Fotó: MTI/EPA) Fernando Alonso (Fotó: MTI/EPA)

 

Megérett-e a Renault Alonsóra?

A Renault talán évtizedek óta állandó szereplője a Forma–1-nek, csapatként mégis fiatalnak mondható. 2016-ban vásárolták fel és tették gyári csapatukká a Lotust. Előbb el kellett takarítaniuk a romokat, aztán neki kellett állniuk az építkezésnek. Hogy a folyamat még mindig nem zárult le, azt a most télen látott átszervezések és mozgolódások jelezték, például Nick Chester technikai igazgató távozása és Pat Fry érkezése.

E folyamat kapcsán fölmerül, tart-e már ott a csapat, hogy egy igazi sztárversenyzőt alkalmazzon.

2019 ebből a szempontból óvatosságra int. Gyári visszatérése óta a Renault tavaly alkalmazott először egy igazi, már bizonyított élversenyzőt. Daniel Ricciardo személyében egy hétszeres futamgyőztes, egy igazi sztár csatlakozott hozzájuk, akiről meggyőződéssel hitték, a hosszú távú jövőjük és a fölemelkedésük kulcsa lesz. Az tavalyi első közös szezonjuk viszont csalódást keltően alakult. Nem ígértek sokat az ausztrálnak, de azt sem tudták teljesíteni, így Ricciardo az elmúlt hónapok kényszerű semmittevésében meggondolta magát, és a renault-s folytatás helyett a McLarent választotta.

Fernando Alonsot láthatóan sikerrel győzte meg a Renault a hosszú távú terveiről. Ugyanez viszont 2018-ben Daniel Ricciardo esetében is megvolt. A nagyobb feladat viszont az elnyert bizalom megtartása, ami az ausztrál esetében nem ment.

Daniel Ricciardo (Fotó: XPB)

Könnyű lenne azt mondani, hogy a csalódás veszélye Alonso esetében is fennáll, ám a spanyollal bizonyos szempontból előnyből indít a Renault a talán túl korán érkező Ricciardóhoz képest. Lehet, hogy 2021-ben nem fog nyerő autót adni Alonsónak sem, de a kétszeres bajnoknak három helyett egy évet kell várnia a fordulatra, a nagy szabályváltozásokra. A Renault-nak tehát Alonso esetében még lesz ideje az elnyert bizalom megerősítésére. Ehhez persze javuló forma kell már 2020-ban, majd stabilan és hatékonyan működő csapat 2021-ben.

Enstone-nak abból a szempontból mindenképpen jobbak a kilátásai, hogy a közelmúltban végrehajtott olyan változtatásokat, amiket már talán Ricciardo érkezése előtt végre kellett volna hajtania. Miközben az ausztrálnak a szerződtetés előtt egy olyan csapatstruktúrát mutattak be, amin menet közben a rossz működése miatt változtatniuk kellett. Alonsót már úgy várják, hogy reményeik szerint a kirakós kockái már a helyükön vannak. Hogy valóban így lesz-e, az viszont csak a következő két idényben fog kiderülni.

Ám akár így lesz, akár nem, kijelenthető, ha a Renault komolyan gondolja a felemelkedést, nem halogathatja egy olyan sztár elkötelezését, akire ténylegesen számíthat. És vállalnia kell ennek a lépésnek azt a következményét is, hogy a sztár érkezésével rájuk irányul a reflektor, amely időnként izzasztóan fel tudja forrósítani a levegőt, és amely a sötét sarokba rejtett minden részletet kegyetlenül megvilágít. Az a csapat, amely e nyomást és bizonyításkényszert nem bírja, nem is lesz soha nagy csapat.

 

Felkészült-e a Renault Alonsóra?

Ha a Renault projektje már tart is ott, hogy egy sztárt szerződtessenek, a következő kérdés az, a megfelelő sztárt választották-e. A közös múlt miatt az újraegyesülés adta magát. Arról már lehet vitatkozni, nem hamarkodták-e el. Cyril Abiteboul nemrég még azért korholta a McLarent és a Ferrarit, hogy siettették Ricciardót; és arról beszélt, ők nem kapkodnak el semmit, adnak maguknak időt a lehetőségeik feltérképezésére. Hiába vált elérhetővé egy másik világbajnok, Sebastian Vettel is, és hiába kínálta magát lehetőségként, hogy a Red Bullhoz vagy a Ferrarihoz hasonlóan egy fiatalra, Esteban Oconra építkezzenek, ezen opciók feltérképezésére nem fordítottak már időt. A jelek szerint egyetlen versenyhétvége elég volt nekik…

Hogy milyen versenyzőre van szüksége a Renault-nak, arról Cyril Abiteboul a múlt hétvégi Osztrák Nagydíjon festett képet. Abból, ahogyan Ricciardo távozását kommentálta, már kiderült, mindenekelőtt elhivatottságot vár el az utódtól, de nem csak azt. „Egy gyors és tehetséges versenyzőre van szükségünk. Olyanra, aki meg tudja érteni és el tudja magát kötelezni a Renault projektje iránt. Érti, milyen a csapatunk. Mi fiatal csapat vagyunk, de nagyon elkötelezett az F1 iránt. Még formálódunk, vannak még gondjaink, ahogy az tavaly is látszott. Olyan versenyző kell, aki megérti és elfogadja a munkamódszerünket” – sorolta elvárásaikat.

Szavaiból leszűrhető: türelmet vár az új versenyzőjétől, és megértést az esetlegesen elmaradó eredmények, a be-becsúszó hibák kapcsán.

Fotó: XPB

Vajon ebből a szempontból Alonso az ideális választás? Az elhivatottságot aligha kell majd számon kérni rajta, ám ismerve a múltját, a türelem és a megbocsátás nem feltétlenül számít a legnagyobb erényének. Alonso mindig 100%-on pörög, és elvárja, hogy körülötte mindenki más is ezt tegye. Ez addig a pontig lelkesítően hat a csapatra, amíg jól mennek a dolgok, ám akadályokba ütközve a hozzáállás átokká is válhat.

A Ferrarinál és a McLarennél Alonso elvárásai azáltal váltak visszahúzó erővé, hogy a csapat beleütközött a képességei korlátaiba. Olyan korlátokba, amik Alonsónál a nem léteznek. A spanyol rendkívüli tehetség, bármit elvezet, ám amikor elvárja, hogy mindenki hozzá hasonló elánnal dolgozzon, abból indul ki, hogy mindenki hozzá hasonló tehetségből gazdálkodik a maga területén. És ez nincs így.

A meg nem felelés érzése egy ilyen személyiség mellett éppolyan demotiváló lehet, mint amilyen motiválóan hathat, amikor minden a sínen van. A Renault felkészítette a hátát Alonso ostorcsapásaira?

 

Felkészült-e Alonso a Renault-ra?

Hogy mennyire lesz működőképes a Renault, Alonso kapcsolat, az két félen múlik. A spanyol versenyző nem először veti bele magát ígéretes projektekbe. 2007-ben a McLarennel, 2010-ben a Ferrarival, majd 2015-ben ismét a McLarennel ugrott optimistán fejest egy szépen felvázolt programba, és csak ugrás közben derült ki, hogy a zavartalan vízfelszín alatt kemény sziklák rejtőznek.

A Renault 2016-ban egy ötéves programnak kezdett neki, amely a fokozatos fejlődésről szólt. Miként oly sok csapat a múltban, a franciák is többedik lépésnél szembesültek azzal, hogy nemcsak nehéz tartani egy előzetes ütemtervet, az akár vissza is üthet, amikor nem sikerül fellépni a következő lépcsőfokra. Márpedig a Renault-nak nem sikerült. 2018-ban talán szépen mutatott a konstruktőri 4. hely a nevük mellett, ám a rá következő év kijózanító volt. Felszínre hozott csapaton belül és autóval kapcsolatos problémákat is, amiket az átmeneti jó eredmények egy ideig elfedtek.

Nico Hülkenberg (Fotó: XPB)

„Ha visszatekintünk 2018-ra, negyedikek voltunk a bajnokságban, de már akkor világos volt, hogy nem tudunk kellő ütemben fejleszteni az élcsapatokra való fölzárkózáshoz” – mondta ennek kapcsán Abiteboul, aki ellentétbe állította önmagukat a motorjukat használva föléjük kerekedő McLarennel.

A Renault erőforrása szépen javult 2019-ben, ám éppen Spielbergben jelentették be, hogy 2020-ban ez a folyamat leáll, mivel stratégiai megfontolásból nem fejlesztik az erőforrásukat. Az autójukat ezzel szemben új alapokra helyezték, ám ennek eredménye egyelőre nem világos. Csak annyi tudható, hogy Ausztriában a Racing Point és a McLaren is jobb benyomást tett.

Az Alonsótól most látott elszántságot már sokszor láttuk. Nála, amikor 2015-ben a McLarennel a Honda visszatéréséhez fűztek nagy reményeket. Vagy mondjuk Michael Schumachernél, aki három év kihagyás után érkezett a Mercedeshez, és ábrándozott győzelmekről, bajnoki csatákról, miközben a valóságban egy kivérzett középcsapathoz írt alá.

Mennyire mérte föl reálisan Alonso a Renault-t? És mennyire készült fel a buktatókra? Ha csak azt vesszük, mennyi ideig tartott ki a McLarennél, a Honda-projekt kapcsán megvolt a türelme. Ha viszont a megnyilvánulásait nézzük, elég hamar elfogyott. A japánok motorját a második szezonjukban minősítette GP2-es szintűnek, a sikert évről évre jobban siettette, évről évre nagyobbá téve a csalódást, amikor mégsem jött. Szó nincs arról, hogy a problémák okozója Wokingban Alonso volt, de a két fél eljutott arra a szintre, amikor már nem fölemelte, hanem csak lehúzta egymást.

Fernando Alonso (fotó: XPB) Fernando Alonso (fotó: XPB)

Vajon Alonso felkészült arra, hogy az út hosszabb lesz, mint amilyennek várta, és lesz elég ereje 40 esztendősen várni, vagy megbocsátani?

Menedzsere, Flavio Briatore nemrég azt mondta, Alonso feje kitisztult a szünet alatt, a mostani bejelentést követően pedig a versenyző is tett egy ilyen szempontból beszédes megállapítást: „Higgadtan döntöttem. Tudom, hogy ki vagyok, és tudom, hogy mik a Renault tervei.”

 

Felkészült-e Abiteboul és Alonso egymásra?

A Renault a bejelentés kapcsán ügyesen lovagolta meg az Alonsóval elért korábbi sikerek népszerűségét. A régi motorhangok és győzelmek felidézése nagyszerű, az idők viszont változtak. Ez a Renault már nem Flavio Briatore Renault-ja. És ez még lehet probléma is. Alonso 2005-ös és 2006-os sikereiben tudniillik kulcsszerepe volt az olasz menedzser-csapatfőnök személyiségének és a versenyzőjéhez való viszonyulásának. Miként kulcsszerepe volt a főnökök habitusának Alonso nem egy bukásában is.

Miközben Briatore igazi hímes tojásként bánt a spanyollal, lesve minden óhaját, Ron Dennisszel a McLarennél már pár verseny után összerúgták a port, pusztán azért, mert „nem beszélték egymás nyelvét”. Ugyanez probléma lett Stefano Domanicali távozása és Luca di Montezemolo elnök nyílt kritikája után a Ferrarinál is.

Fernando Alonso és Flavio Briatore (Fotó: XPB)

Alonso nemcsak azt várja el mindenkori csapatától, hogy olyan lángon égjen, mint ő, hanem azt is, hogy simogassák az egóját. Zak Brown az utolsó mclarenes években ezt olyan remekül csinálta, hogy rá tudta venni az addig már teljesen kiábrándult bajnokot, egy évig ne dobja még be a törölközőt, és várja meg, hogyan teljesítenek a Renault-val.

Vajon Abiteboul felkészült Alonsóból, és megvan a kelléktára egy igazi „díva” kezeléséhez? És Alonso tudja, mire számíthat új főnökétől?

A francia maga sem áll könnyű ember hírében. Lobbanékony, hirtelen haragú, saját bevallása szerint is néha túl szenvedélyes és érzelmeitől vezérelt, amit például a Ricciardo távozása kapcsán kiadott közlemény is megmutatott. Egy hasonló megnyilvánulással Alonsónál bármikor berobbanthat valamit, mint Ron Dennis 2007-ben Monacóban.

Cyril Abiteboul (Fotó: XPB)

Abiteboul habitusnak vélhetően a Renault elmúlt években látott folyamatos versenyzőcserélgetéshez is van köze. Kérdés, Alonso megtűri-e. Ha nem, az nem feltétlenül csak az ő jövőjére jelenthet veszélyt. A spanyolt ismerve  ellentét esetén Abiteboul sem lesz biztonságban…

Vagy éppen e szenvedélyes karakter teszi majd sikeres párossá őket?

 

Felkészült-e Ocon Alonsóra?

Alonso érkezése nemcsak a Renault, a leendő csapattárs életét is nagyban befolyásolja. Esteban Ocon Spielbergben még teljes nyugalommal beszélt arról, mennyire örülne, ha a kétszeres bajnok lenne a csapattársa. „Nagyon boldog lennék, ha visszatérne. Nagyon jó a kapcsolatom Fernandóval. Ő volt az egyetlen, akivel sisakot cseréltem egy verseny után, és Michael Schumacher mellett ő jelentett számomra inspirációt” – méltatta a kétszeres bajnokot.

Alonso karriergyilkos pályafutására visszatekintve e lelkesedés már lehet, hogy alábbhagy. Ocon a szakma által sokra tartott fiatal tehetség, nagy jövőt jósolnak neki, még ha nem is feltétlenül olyat, mint Leclerc-nek vagy Verstappennek. Alonso érkezése viszont két szempontból is veszélyt jelenthet rá. Egyfelől a Renault mostani választásával eldöntötte, hogy nem meri még úgy rá építeni a jövőjét, ahogyan a Red Bull Verstappenre és a Ferrari Leclerc-re, vagyis még nem bízik benne úgy. Másfelől a spanyol nem egy ígéretből csinált örök ígéretet az F1-ben. Giancarlo Fisichellától Nelson Piquet Jr.-on át Stoffel Vandoorne-ig sokan tudnának erről mesélni.

Esteban Ocon (Fotó: XPB)

A gyorsaságával és tehetségével megbirkózni egy dolog. A felsoroltak mindegyike (Felipe Massával kiegészülve) mind azért is bukott el mellette, mert a politikai hadszíntéren képtelen volt mit kezdeni vele. Mondhatni agyonnyomta őket a spanyol egója.

Persze nem biztos, hogy Oconnak francia tehetségként hasonló játszmákra kell készülnie a Renault-nál. Elvégre az idő mellette szól. Ő még csak 23 éves, Alonso már 40 lesz, és aligha tervez már igazán hosszú távra. Emellett az érkezését egy nagy lehetőségként is felfoghatja: egy elismert sztár mellett helyt állva bizonyíthatja, hogy megalpozott a jó megítélése.

 

Jó választás?

Fernando Alonso visszatérése, illetve szerződtetése kapcsán számos kérdés megfogalmazható. Hogy jól választottak külön-külön és együttesen, az a megkezdett út irányából hamar ki fog rajzolódni.

Mi viszont addig is kíváncsiak vagyunk az olvasóink véleményére. Szavazásunk kérdése: jól választott-e a Renault a spanyollal?


Borítókép: Fotó: XPB

További tartalmak