×

Jó verseny bármi áron? Van-e létjogosultsága a „jégpályás” F1-nek?

Fantasztikus izgalmak egy botrányosan rossz állapotú pályán – szentesíti-e a cél az eszközt? Ross Brawn szerint a panaszkodó versenyzőknek nincs igazuk, George Russell szerint meg a törökországi hétvégének nem sok köze volt a Forma–1-hez.

Motor Racing - Formula One World Championship - Turkish Grand Prix - Race Day - Istanbul, Turkey Fotó: XPB
Egész szezonban a kiélezett küzdelem és a kiszámíthatatlanság hiányára panaszkodtunk, most aztán megkaptuk mindkettőt, kamatostul! A múlt hétvégi Török Nagydíjon volt minden, ami „szem-szájnak ingere”, nézni viszont nem volt „tereh” – a futam jó eséllyel pályázhat 2020 legszórakoztatóbb és legizgalmasabb versenye címére.

Hogy hogyan jutottunk idáig, az viszont már egy másik, kényesebb kérdés.

A hétvégének volt egy óriási ellentmondása: miközben mind az időmérő edzés, mind a futam lebilincselően izgalmas volt, kevés versenyzőt lehetett találni, aki bármelyiket is élvezte volna. Ennek oka megegyezik a kiszámíthatatlanságéval: a nagydíjhétvége előtt két héttel befejezett újraaszfaltozás, a még olajat szivárogtató, teljesen sima és csúszós pályafelület. Azt szinte minden versenyző szidta, mivel másodpercekkel lelassította a mezőnyt, határfeszegetés helyett túlélőshow-vá tette a vezetést, az ő sorsukat pedig az autójuk gumimelegítő képességeitől tette függővé.

Beszédes, hogy kritikák az eredménytől függetlenül érkeztek. A győztes Lewis Hamiltontól a rossz futamot tejesítő Max Verstappenig sokan megjegyezték: remélik, hogy soha többé nem kell hasonló „jégpályán” versenyezniük az F1-ben, mert nem volt jó móka. Nekik.

Fotó: XPB



 

A verseny az verseny, bármilyen felületen?

Ismerve az F1 sportigazgatóját, Ross Brawnt, mi nem lennénk meglepve, ha most kidolgozna egy szimulációkra alapozott, szigorúan tudományos javaslatot arra, hogy a jövőben kizárólag újraaszfaltozott, olajjal lelocsolt vagy minden edzés és futam előtt szappanos vízzel átmosott pályán lehessen csak nagydíjhétvégét rendezni…

A brit mindenesetre azt már egyértelművé tette, hogy kicsit sem ért egyet a kritikákkal, szerinte nem volt semmi kifogásolnivaló a török pálya állapotában. „Az ország és a szervezők fantasztikus munkát végeztek azzal, hogy olyan állapotba hozták a pályát, ami egy szenzációs nagydíj megrendezését tette lehetővé. Elfogadom, hogy a versenyzők nem voltak elégedettek a tapadási viszonyokkal, de ez annak következménye volt, hogy nagyon későn hoztunk döntést az itteni verseny módosított naptárba emeléséről.”

„A versenyzőknek néha eszükbe kell jusson, hogy ez egy versengés, amelynél az számít, ki szeli át elsőként a célvonalat. Szóval miközben nem volt nagy a tapadás, ez mindenki számára egyforma körülmény volt. Voltak versenyzők, akik leszegett fejjel mentek, és megoldották, míg másoknak ez inkább elterelte a figyelmét. Nem volt rossz, hogy a hétvégén nehéz volt ezen a felületen. Így a versenyzők maximálisan megmutathatták a tehetségüket. Nem hinném, hogy a tapadás mértékével lehetne mérni a küzdelem színvonalát” – érvelt Brawn.

Fotó: XPB



Az F1-es vezető arra is rámutatott, bármilyen rendkívüliek is a körülmények, amíg a résztvevők egyenlő feltételeket kapnak, az verseny marad. „Kihívást jelent, de ezt jónak kell tekinteni. Például Monaco is mindig nehéz volt, de ha meg tudod oldani és pozitívan tudsz viszonyulni hozzá, akkor versenyeket nyerhetsz ott. Ha meg negatívan állsz hozzá, akkor nem lehetsz sikeres. A törökországi nem volt a legjobban tapadó pálya, de akik beadták neki a derekukat, és lehetőségként fogták ezt fel, azok sikeresek voltak.”

Szerinte jó bizonyíték erre, hogy a dobogón három rutinos versenyző, Lewis Hamilton, Sergio Pérez és Sebastian Vettel állt, miközben a kevésbé tapasztalt Max Verstappen és Charles Leclerc hibákat vétett, és emiatt nem ért célba jobb pozícióban.

 

„Nem arról szólt, amiről a Forma–1-nek kéne”

A téma kapcsán a másik oldalt a versenyzők véleménye jelenti. Közülük a futam után George Russell volt a legkritikusabb. Miközben Brawn egyenlő feltételeket emlegetett, a Williams versenyzője úgy vélte, a viszonyok annyira extrémek voltak, hogy nem a versenyzők képességei számítottak, nagyon is a technika kezében volt a sorsuk. „A köridők között sokszor két-három másodperces különbség volt, attól függően, működésre bírtad-e a gumikat, vagy sem. Ez hihetetlen! Ez a hétvége nem arról szólt, amiről a Forma–1-nek kéne. Biztosra veszem, hogy nagyszerű lehetett nézni, biztosan imádtam volna én is otthon a fotelben ülve. De ez egyszerűen egy lutri volt mindenki számára. Én szeretek esőben versenyezni, de ez valami más volt” – állapította meg.

„Mindannyian izgatottan jöttünk ide, de az első szabadedzés első körétől nem volt semennyi tapadás. A legnagyobb problémát az új aszfalt jelentette. Úgy hallottam, muszáj volt az utolsó pillanatban megcsinálniuk, és aki ezt készítette igazán remek munkát végzett, hogy minden időben elkészült. Hallottam, hogy a rossz időjárás is hátráltatta őket. De olyan volt, mintha jégen vezetnénk. Amikor letértem a pályáról a régi betonra, sokkal nagyobb volt a tapadás. A boxutca betonján, ami általában nagyon csúszós, most sokkal nagyobb volt a tapadás, mint a pályán. Nem hiszem, hogy bármelyik versenyző is élvezte volna ezeket a körülményeket” – mondta Russell.

Fotó: XPB



 

A tehetségnek is szerencse kellett


Azonosulni mindkét oldal álláspontjával lehet. A néző megkapta, amire vágyik, így mondhatja, a versenyzők ne panaszkodjanak, hanem versenyezzenek. Russellék szemszögéből viszont a panaszok is érthetőek. Daniel Ricciardo már az időmérő edzés után rámutatott, a versenyzők teljesítménye jobban függött a technikától, mint azt elsőre gondolnánk.

„Az eső általában lehetőséget kínál a versenyzőknek arra, hogy ragyogjanak, hogy többet kockáztassanak, és pár helyezéssel előrébb vigyék az autójukat. De most annyira nincs tapadás, főleg ezekkel a gumikkal. Ha a gumi működik, akkor másodpercekkel vagy gyorsabb, és biztosan hősnek tűnsz. De ha nem működik, akkor csak utas vagy. És én sokszor éreztem magamat utasnak” – magyarázta a Renault versenyzője.

Arra is kitért, hogy a normál esős vezetéstől eltérően Isztambulban a megszokott érzékek és képességek sem működtek, mivel a normál esős ívek az új aszfalt miatt voltak csúszósak, a hagyományosakat meg a felgumizódás miatt szokták kerülni. Emiatt mind csak találgattak arról, melyik a kevésbé rossz irány. Azt már csak mi tesszük hozzá: e probléma vasárnap oda vezetett, hogy szinte képtelenség volt az ívről letérve előzni, és helycserék igazán csak azt követően jöttek, hogy a versenyirányítás engedélyezte a DRS használatát.

Fotó: XPB



Ricciardo azt is megjegyezte az időmérő után: „Annyira extrém a helyzet, hogy ha nem működik a gumid, lehetsz minden idők legjobbja, akkor sem fogod tudni megcsinálni.”

Erre utólag Brawn talán azt mondja: nem véletlenül nyert Lewis Hamilton vasárnap pályafutása egyik legnagyszerűbb teljesítményével. Ha viszont a teljes hétvégét nézzük, az inkább Russell és Ricciardo álláspontját látszik igazolni a "lutriról": legyen bármilyen jó versenyző is, szombaton még Hamilton is a vesztesek táborában szerénykedett, Charles Leclerc-rel vagy a két mclarenessel együtt, és a verseny elején is komoly nehézségeik voltak. Érdekes mintát rajzolt ki, hogy mindannyiuknak akkor vett lendületet a versenye, amikor a körülmények a nekik kedvezőbben változtak, miközben a szombat, vagy a futam első felének hősei közül többen akkor estek vissza.

Ezek alapján úgy tűnik, mindkét félnek igaza lehet: a törökországi hétvége bizonyos szempontból valóban szerencsejáték volt, ám tény, hogy lehetőséget is biztosított a tehetség, a rutin ragyogására is, bizonyos megkötésekkel.

A kérdés e vitában inkább az lehet: egy jó verseny létjogosultságot adhat-e bármilyen olyan feltételnek vagy módszernek, amivel jó versenyt lehet teremteni, vagy meg kell húzni egy határt, hogy a száguldó cirkusz ne váljon puszta cirkusszá?

 

Amikor letörik az F1 szarvát

Akárhogy is tekintünk a hétvégi Török Nagydíjra, Russell és Ricciardo is úgy véli, a jövőben nem ilyen extrém módon kellene izgalmassá válnia a versenyeknek, mert ez nem túl Forma–1-es. „Tudom, mindenki a fotelben előredőlve izgult és szórakozott, mert jó volt nézni” – mondta Ricciardo már a futamot követően. „De nem tudom, tanultunk-e bármit is a hétvégéből, mivel sosem volt meg a tapadás. Amikor a csapatok az autót fejlesztik, minden tudásukat arra fordítják, hogy a leggyorsabb autókat építsék meg a világon, és az, hogy ezen a hétvégén nem volt módunk használni őket, az kicsit rablásnak érződik. Miért öltünk ennyi pénzt ezekbe az autókba, ha el sem vihetjük őket a határig? Ezen a hétvégén nem igazán nyomhattuk a gázt. Nehéz volt, izgalmas, ez biztos, de a vezetés szempontjából nem volt kielégítő érzés.”

Fotó: XPB



Russell hasonlóan vélekedett. „Ha káoszt vagy mészárlást akarsz, és hogy a versenyzők idiótáknak tűnjenek, akkor vannak más kategóriák és más sportágak, amiket nézhetsz. A Forma–1 a legjobb autókról szól, a legjobb versenyzőkről, a legjobb csapatokról, akik a legjobb pályákon csapnak össze, és megmutathatják, mit tudnak. Ez a hétvége nem ilyen volt. Biztosra veszem, hogy a fotelben ülve élvezet volt nézni, de kell lennie egy középútnak, és biztosra veszem, hogy az F1 tanulhat ebből. Nem azért vagyunk itt, hogy hétvégéről hétvégére csak bízzunk a szerencsénkben.”