Nem ő az első a Forma–1-ben, aki fiúként lépett az apja nyomdokába, ám „sorstársaihoz” képest Mick Schumacher esetében van egy nagy különbség: nemcsak egy apa lábnyomába lépett, de egyben a létező legnagyobb lábnyomba is, hiszen Michael Schumacher a páratlan pályafutása során újraírta a sportág rekordjait, hétszeres világbajnok, és az F1 történetének egyik legnépszerűbb, legismertebb figurája.

A királykategóriában 30 évvel utána, idén bemutatkozott Mick Schumacher ugyanakkor belenőtt ebbe a helyzetbe. Már gokartos pályafutását is sokkal nagyobb figyelem és felhajtás övezte, mint bárki másét, és a reflektorfény F1-es újoncként is jobban bevilágítja, mint általában a kezdőket. Ő azonban az évek során már bizonyította, tudja kezelni ezt a helyzetet, és az F1 podcastjában, a Beyond The Gridben most arról is beszélt, hogyan teszi mindezt.

„Attól függ, milyen mentalitással és szemléletmóddal teszed. Nálam ez úgy megy, hogy nyilván szeretnék a lehető legtöbb mindent elérni a sportágban, de nem mondanám, hogy próbálom túlszárnyalni őt. Az én célom, hogy vezessek, mert szeretem ezt csinálni.”

„És ha valamit csinálok, akkor jól akarom csinálni, és ha élvezem, akkor biztosan jól is fogom csinálni. A célom, hogy egyszer világbajnok legyek. Tudom, ez magas cél. De úgy vélem, enélkül nem lennék a megfelelő helyzetben” – magyarázta Schumacher, hogyan viszonyul az apai örökség súlyához.

Mick Schumacher (Foto: Haas/Twitter)

A Schumacher család két éve úgy döntött, egy produkciós céggel összefogva segédkezik egy dokumentumfilm elkészítésében, ami Michael Schumacher F1-es pályafutását és személyiségét mutatja be. A Schumacher című film szeptember 15-étől lesz elérhető a Netflixen, és abban a családi archívumból származó felvételek mellett a családtagokkal készült interjúkat is hallhatunk majd. Mick Schumacher a megjelent előzetesben azt mondta: „Ha apámra gondolok, olyan akarok lenni, mint ő.”

A Haas versenyzőjét megkérdezték, tudott-e meg édesapjáról olyan dolgokat, amik újszerűen hatottak rá.

„Új szemszögből látom már, hogy hogyan alakult a pályafutása” – felelte. „Most már én magam is benne vagyok a Forma–1-ben, még ha csak tizenegy-tizenkét futamot is teljesítettem, és egyre jobban és jobban látom, milyen áldozatokat kellett vállalnia. Hogy mennyi minden kellett ahhoz, hogy elérje, amit. Mennyire szenvedélyesnek kell lenned ahhoz, hogy elérd ezt.”

„Ez visszahoz emlékeket is. 2006-ban úgy döntött, hogy befejezi, és most már teljességgel megértem ezt, mivel ha nincs meg a cél, hogy még többet nyerj, jobb valami mást csinálni. Nálam az a helyzet, hogy a saját teljesítőképességem csúcsa felé tartok, és szeretem a sportágat, ezért sosem tudnám elképzelni, hogy ne adjak bele száz százalékot. De biztosra veszem, hogy eljön majd a pillanat a pályafutásom végén, amikor elérek oda, ahová ő, és már nem lesz más célom, csak befejezni, akkor azt fogom mondani, rendben.”

Michael Schumacher 2006-ban Monzában jelentette be az első búcsúját (Fotó: XPB)

Michael Schumacher 2006-ban Monzában jelentette be a visszavonulását, úgy, hogy akkor még éles csatát vívott a nyolcadik bajnoki címéért Fernando Alonsóval. Az utolsó előtti, szuzukai versenyen aztán egy vezető helyen jött motorhiba szertefoszlatta az álmát, ennek ellenére legutolsó ferraris futamán, a Brazil Nagydíjon oroszlánként küzdve pályafutása egyik legjobb versenyét teljesítette, és bajnoki cím nélkül is emlékezetessé tette a búcsúját.

Mick Schumacher úgy érzi, ez a fajta szenvedély rá is jellemző.

„Igen. A harcos mentalitás az, amiben nagyon is örököltem az ő génjeit.”

„Nálam is megvan ez a harcos mentalitás, főleg az olyan versenyeken, ahol valamiért mondjuk kizártak az időmérőn, vagy rosszul sikerült az időmérőm. Általában ezek azok a versenyek, ahol a leginkább küzdök, és volt, hogy még dobogóra is álltam. Ezek azok a versenyek, amelyeken a kiegyensúlyozottság a kulcs. És ez a kulcs a bajnoki sikerhez is” – magyarázta.

Schumacher kiemelte, számára nem teher, hogy ezen a néven került a Forma–1-be, hanem megtiszteltetés. „Nagyon büszke vagyok. Schumacherként visszatérni a Forma–1-be – ez olyasmi, amire sokan azt mondták volna, sosem fogom megcsinálni. És itt vagyok! Büszke vagyok mindenkire, aki segített nekem, támogatott az út során, és támogat a mai napig. Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek.”