A Ferencváros Európa-liga-szereplésével kapcsolatban elhangzott, hogy most nemcsak azért más a szájíz a tavalyi BL-szerepléshez képest, mert még nem sikerült pontot szerezniük a zöld-fehéreknek, hanem azért is, mert a Fradi saját maga számára tette magasra a lécet, következő célként az európai kupatavasz megélését tűzve ki. Melyik a realitás? A tavalyi vagy a mostani szereplés? A Rebrov–Stöger csere vagy a játékosmozgás – mint például Haratyin távozása vagy Boli büntetése – a magyarázat arra, hogy most senki nem gondol jó szájízzel erre az Európa-ligára? Mi az oka annak, hogy bár nem lehet azt mondani, hogy a mostani Fradi sokkal gyengébb lenne a tavalyinál, valamiért mégis az az ember érzése, hogy fejben nincs annyira együtt, mint tavaly?
Sőt, nem is csak a tavalyihoz képest tűnik szétesettebbnek a Ferencváros, hanem a két hónappal ezelőttihez képest is, hiszen két hónapja ez a Fradi Stögerrel kiverte a Slaviát, majdnem kiverte a Young Boyst, vezetett az El-ben jelenleg csoportelső Leverkusen otthonában, és 1–2-nél még egyenlíteni is volt esélye. Az lehet a kulcs, hogy a szezon elején még érzékelhető volt Rebrov munkája, ez kezd eltűnni, Stögeré pedig nem, vagy még nem tud előjönni? Uzuni kivételével mindenesetre senki nem játszik úgy, mint tavaly vagy két hónapja.
A Ferencvárosra ráadásul két fontos meccs vár a bajnokságban: vasárnap az egy meccsel többet játszva listavezető, felszabadultan szárnyaló Kisvárda, a válogatott szünet után pedig a Fehérvár következik, így nem mindegy, hogy mikor sikerül kijönniük a zöld-fehéreknek a hullámvölgyből. A Peter Stögert ért szurkolói kritika kapcsán szóba került, hogy ugyan tény, hogy eredményességben és látványban is visszaesett a Ferencváros, de vajon az osztrák tréner távozásakor mi történne?
A beszélgetésből az is kiderül, hogy Újpesten, Gyirmóton és Pakson miért nem várható edzőváltás a válogatott szünetben, Debrecenben miért igen, az MTK és a Honvéd pedig miért megjósolhatatlan a közeljövő.
Hajdú B. István és Székely Dávid természetesen kitért arra is, hogy miért volt drámai története annak, hogy Szoboszlai Dominik odaállt a tizenegyesölő óriással, Donnarummával szemben elvégezni a büntetőt, és mitől megsüvegelendő az a természetesség, amellyel tökéletesen, védhetetlenül végezte el.