Musorujsag
Élő Eredmények
×

Az első magyar olimpiai aranytól egy óriási egyéniség búcsújáig - 2021 megható pillanatai

Az első magyar olimpiai aranytól egy óriási egyéniség búcsújáig - 2021 megható pillanatai

m4sport.hu | Romao André
Sűrű év volt a 2021-es a sport világában, a tokiói olimpiával és az ugyancsak 2020-ról elhalasztott labdarúgó-Európa-bajnoksággal és egyéb jelentős eseményekkel. Sok feledhetetlen, köztük megható sportpillanattal ajándékozott meg minket ez a 365 nap. Igyekeztünk csokorba szedni pár ilyen szép esetet, amikor tán egy kicsit könnybe is lábadt a szemünk.

Szilágyi Áron aranyérme a tokiói olimpián

Minden szentnek maga felé hajlik a keze. Talán megbocsájtható, ha első helyre Szilágyi Áron aranyérmét teszem. Lehet, hogy egy kicsit szentimentálisan hangzik, de az olimpiákon az első magyar aranyat mindannyiszor megkönnyezem, minimum egy jóleső, büszkeséggel átitatott borzongás fut végig: “igen, ezek vagyunk mi, magyarok, ők a mi sportolóink”. Amikor pedig olyan kivételes emberről van szó, mint Szilágyi Áron, aki képes egymásután háromszor is megnyerni a férfi kardozók egyéni versenyét az olimpián, aki mindemellett/vagy mindennek ellenére képes végtelenül szerény maradni, akkor ez az érzés sokkalta erősebb.

Kozák Luca és Yanique Thompson esete az olimpián

Úgy tűnt, Kozák Luca jó formában érkezett az olimpiára, benne volt a levegőben, hogy a 25 éves gátfutónő képes lesz emlékezetes eredményt elérni. A tokiói olimpián a női 100 méteres gátfutás elődöntőjében viszont gyengén rajtolt, ráadásul a hetedik gátat nem tudta átugrani, ahogyan a jamaicai Yanique Thompson sem. Mindketten zokogtak a földön, amiért nem sikerült befejezni a versenyt. Már magában szomorú látvány a két sportoló bukását látni, de ami utána jött, az örökké azok emlékezetébe vésődött, akik látták: Kozák Luca felállt és felsegítette, megvigasztalta sántikáló, ugyancsak könnyező sorstársát.

Kozák Luca felsegíti Yanique Thompsont a 100 méteres gátfutás elődöntőjében a tokiói olimpián (Fotó: EPA/Jeon Heon-Kyun)

Gianmarco Tamberi és a katari Mutaz Essa Barshim felhőtlen öröme a megosztott olimpiai aranyérem felett

Megható és végtelenül sportszerű jelenet zajlott le a férfi magasugrás döntőjében a tokiói olimpián. Az olasz Gianmarco Tamberi és a katari Mutaz Essa Barshim 2,37 méterig hibátlanul ugrottak, de a 2,39 méteres magasság mindkettőjükön kifogott. Végül úgy érezték mindketten, hogy inkább nem döntik el további kísérletekkel az érem sorsát, hanem megosztoznak az aranyérmen. Az a gyermeki boldogság, ami felszökött mindkettőjükből, amikor a versenybizottság elfogadta a kérésüket, felejthetetlen pillanat.

fotó: MTI/AP/Francisco Seco

Görbicz Anita búcsúja a kézilabdától

Görbicz Anita személyében a Győri Audi ETO és a magyar kézilabdasport egy legendától vett könnyes búcsút. Ötszörös Bajnokok Ligája-győztes, 13-szoros magyar bajnok és 233-szoros válogatott kézilabdázó, a sportág történetének egyik legnagyobb alakja fejezte be profi pályafutását idén. A sportág és a magyar kézilabda azonban nem veszítette el őt teljesen.

A magyar női kézilabda-válogatott emberi gesztusa

A magyar női kézilabda-válogatott egy jelentős adománnyal segítette a koronavírusban elhunyt hétgyermekes szentistváni édesanya családját. Vass Kitti lélegeztetőgépre kötve, öntudatlan állapotban adott életet legkisebb gyermekének, Zentének, néhány nappal később belehalt a Covid-fertőzésbe. Kovacsics Anikó, a válogatott csapatkapitánya az együttes által aláírt mezt bocsátott jótékonysági licitre a család megsegítéséért. Hétmillió forinttal sikerült így segíteni a családon.

Kovacsics Anikó és az elárverezett mez. (Forrás: nool.hu)

Simon Kjaer, az év hőse

Aki látta, soha nem felejti a jelenetet, amikor a labdarúgó Európa-bajnokságon a dán válogatott Finnország elleni mérkőzésén Christian Eriksen az egyik pillanatról a másikra tehetetlenül esett össze. A dánok csapatkapitánya, Simon Kjaer volt az első, akit nem érdekelt, hogy mi zajlik a pályán, azonnal rohant az életéért küzdő honfitársához, ő volt az, aki igazi vezérhez méltón felszólította csapattársait, hogy álljanak sorfalat, hogy a helyszínen szurkolók és a televízió nézői ne lássák a dán középpályás agóniáját, és még arra is képes volt figyelni egy ilyen szituációban, hogy a férje életéért reszkető feleséget vigasztalja, nyugtassa. EMBER, csupa nagybetűvel, aki később meg is kapta jutalmát a kontinens szövetségétől. Belénk éghettek a pillanatok, ahogy a játékosok – csapathoz tartozástól függetlenül – zokognak a pályán, hogy milyen fegyelmezetten igyekeztek tenni a dolgukat. A képek a nézőtérről a labdarúgóért aggódó szurkolókról, a vérprofi játékvezető, aki ugyancsak rögtön kapcsolt és tudta, mit kell tennie. A hős viszont egyértelműen a dán kapitány, aki nélkül Eriksen talán már nem lenne köztünk.

Simon Kjaer vigasztalja Christian Eriksen feleségét. (MTI/EPA/Stuart Franklin)

Félbeszakított meccs, taps Eriksenért

Még az előző esethez kapcsolatható, ami pár nappal később történt a Parken Stadionban, a Dánia-Belgium Eb-meccsen. Igazán megható pillanat volt, amikor tízpernyi játék után a játékosok abbahagyták a játékot és a szurkolókkal együtt tapsolva a lábadozó Christian Eriksenről emlékeztek meg.

A győztes embersége a legyőzöttel szemben

A tokiói olimpián a női labdarúgóknál az Egyesült Államok válogatottja nyerte a bronzmeccset Ausztráliával szemben. A győztes válogatott tagjai boldogan ünnepelték, hogy éremmel térhetnek haza, de egyikük mégis úgy döntött, szakít időt arra, hogy megvigasztalja összetört ellenfelét. Az ausztrálok egyik csillaga, Sam Kerr a gyepen sírta ki bánatát az elveszített kisdöntő után, Kristie Mewis látva ezt, elszakadt ünneplő csapatársaitól és inkább ellenfelének fájdalmát igyekezett enyhíteni. Szép, megható jelenet volt, amelynek folytatása is volt, hisz azóta egy párt alkotnak.

Gáncsért ölelés: Jewett és Amos esete az olimpián

A tokiói olimpián a férfiak 800 méteres síkfutásának elődöntőjében az amerikai Isiah Jewett a harmadik helyen futott, lépésről lépésre közelebb érezhette a finálét, de a mögötte helyezkedő botswanai Nigel Amos átírta az amerikai fejében egyre inkább realitássá váló forgatókönyvet, amikor véletlenül összeakadt a lábuk és mindketten a földön végezték. A mezőny elment mellettük, az amerikai pedig olyat tett, amilyet jó eséllyel kevesen: ahelyett, hogy leteremtette volna ellenfelét – aki láthatóan megbánta tettét -, felsegítette a földről és megbocsájtóan átölelte az afrikait.

Az odaadó és végtelenül lelkes edző

A jelenetet látva talán nem az jut eszébe az embernek, hogy mennyire megható az úszónő, Ariame Titmus edzőjének produkciója a medence mentén, de attól, hogy milyen szinten beleélte magát tanítványa sikerébe, talán még egy semleges nézőt is maga mellé állít, és együtt örül vele. Amikor a 21 éves ausztrál lány 400 gyorson legyőzte legnagyobb ellenfelét, Katie Ledeckyt, mestere, Dean Boxall akkora egyszemélyes fiesztát rendezett le, amely még a legmufurcabb emberből is érzelmet csal elő.

Annika Schleu és a makacs ló

A rutinos német öttusázó, Annika Schleu álma, hogy esetleg egy olimpiai érmet nyerjen, a lovagláson ment el véglegesen. A 31 éves versenyző lova megmakacsolta magát, ő pedig képtelen volt kezelni a helyzetet. Hiába próbálta irányítani az állatot a gyeplővel és a lovaglópálcával, az egyszerűen nem volt hajlandó megindulni a pályán. A kétségbeesett sportoló alatt végül elindult Saint Boy, de miután az egymásután borította az akadályokat, majd újra megállt, Schleu feladta a küzdelmet. Csak ült és tehetetlenségében zokogott. Pedig ekkor összetettben még vezette a versenyt. Öt év munkája, egy álom vált köddé azokban a pillanatokban. Ha pedig azt is hozzátesszük, hogy milyen helyzetbe került az öttusa az olimpiai bizottságnál, hogy gyakorlatilag így zárta pályafutását az ötkarikás játékokon… Tényleg drámai.

Marco Rossi és Schäfer András

A magyar labdarúgó-válogatott tisztességesen odatette magát az idei Európa-bajnokságon. A hajráig remekül tartotta magát a címvédő portugálokkal szemben, majd a világbajnok franciákat is alaposan meglepte egy döntetlennel. Így az utolsó csoportmérkőzésén a halálcsoportban még esélye volt a továbbjutásra. Nem volt könnyű dolga a nemzeti csapatnak, hiszen a németeket kellett ehhez megverni, ráadásul Münchenben. Szalai Ádám révén megszereztük a vezetést, és bár Havertz révén egyenlítettek a házigazdák a 68. percben Schäfer András bátor fejesével újra vezetett Marco Rossi legénysége Egészen a 84. percig tartott az előny, a továbbjutást érő eredmény, de Goretzka nem kegyelmezett, a magyar válogatott kiesett. A lefújás után a magyar játékosok magukba roskadtak, talán a második gólt szerző Schäfer volt a legvigasztalhatatlanabb, akit Rossi vigasztalt hosszasan. Tényleg nem hiányzott sok ahhoz, hogy Gulácsiék továbbjussanak. Az, hogy a végén a németek hazai környezetben úgy ünnepelték a döntetlent, mintha az egész tornát megnyerték volna, fél győzelemmel ért fel. A magyar középpályást ez különösebben nem dobta fel.

Schafer András és Marco Rossi szövetségi kapitány a  Németország – Magyarország mérkőzés végén a müncheni Allianz Arénában. MTI/Kovács Tamás

Messi és Neymar ölelése

Lionel Messi a Barcelonával mindent megnyert, amit meg lehetett, de az argentin válogatottal képtelen volt bármilyen kupát nyerni. Hosszú pályafutása során nyáron végül megtört a jég és a magasba emelhette a Copa América-trófeát, miután a döntőben sikerült legyőzni Brazíliát. A meccset követően a diadalmas csapat tagjai szinte kizárólag Messit ünnepelték, aki ezzel kvázi megkoronázta karrierjét. Az argentinok mellett más is ünnepelte őt: a legyőzött Selecao csillaga, egyben a 34 éves zseni jó barátja, Neymar méltóképpen, hosszasan gratulált a labdarúgás történetének egyik legjobbjának. Később, talán ennek is köszönhetően, Messi megnyerte, immáron hetedszer az Aranylabdát.

Neymar és Messi a Copa América döntője után. (Fotó: Getty Images)

Luis Suárez könnyei

Zaklatott volt Luis Suárez számára a 2020-as nyár. A Barcelona akkor kinevezett edzője, a holland Ronald Koeman kijelentette neki hogy nem számít szolgálataira, így hatéves szolgálata véget ért szeretett klubjánál és a rivális Atlético Madridhoz igazolt. Jó döntés volt részéről a Matracosokat választani, hiszen jó játékának és góljainak is köszönhetően bajnoki címet ünnepelhetett a csapat. Suáreznél viszont eltörött a mécses a nagy boldogság közepette.

(Fotó: Twitter/@JuanG_Arango)

Guardiola könnyei Agüero búcsúmeccsén és az argentin visszavonulása

Az argentin Sergio Agüero nyáron tíz év után hagyta el a Manchester Cityt és a Barcelona csapatához igazolt. Az angol bajnok menedzsere, Pep Guardiola a támadó utolsó mérkőzése után a City mezében könnyekkel küszködve, meghatóan nyilatkozott játékosáról.

A kitűnő csatár számára rövidre sikerült az új kihívás a katalán fővárosban. Először sérülése hátráltatta beépülését a csapatba, majd október végén, amikor úgy tűnt, végre a Barca rendelkezésére állhat – mint derült égből villámcsapás –, az Alavés elleni bajnokin rosszul lett. Később az orvosok szívritmuszavart megállapítottak meg nála, ami végül 33 évesen pályafutása végét is jelentette. A Barcelona szépen búcsúztatta a kivételes pályafutással bíró Agüerót, aki sírva jelentette be, hogy felhagy a profi labdarúgással.

Aki előtt maga az olimpiai bajnok hajolt meg

Zárjuk a sort egy szép, magyar vonatkozású eseménnyel: Cseh László ötödik olimpiáján, a 200 vegyes döntőjében elért hetedik helyezéssel zárta le húszéves pályafutását. A szám aranyérmese, a kínai Wang Shun a medencéből kiszállva és tiszteletét kifejezve meghajolt az utolsó versenyén úszó Cseh László előtt, ezzel is tanúsítva, micsoda legenda intett búcsút a sportágnak.

Borítókép: (m4sport.hu)

További tartalmak