Megvédeném Peter Wrightot. Megvédeném Michael Smith-t. Megwade-eném James Wade-et, de még Gerwyn Price-t, Gary Andersont és Johnny Claytont is.
Bár szerencsére az egész világon – különösen Magyarországon – egyre többen ismerik el a dartsot sportnak, és annak profi művelőit valódi sportembernek, klasszisnak, példaképnek, az egyszerű demagógiák a 2022-es PDC-dartsvilágbajnokság alatt sem tértek téli álomra:
„A darts nem sport, csak korosodó, sörhasú csávók kocsmajátéka” – hirdették.
Mindezt hangoztatni valószínűleg a könnyebb út, s talán még meg is értenénk azok elkeseredettségét, akik feleekkora sikerért, elismertségért és pénzért egy életen át kondiznak, de ezt a nézőpontot talán a kelleténél vékonyabb vonal határolja el a „fociban 22-en kergetnek egy labdát” vagy a „Milák Kristóf csak gyorsan kapálózik a vízben” ideológiától.
Való igaz, a dartsban a legkevésbé sem a proteinshake, hasizom-xilofon és a bicó-tricó hengerel, de egy sport sava-borsát nem a résztvevők testi ereje adja, az „csupán” a hendikep lehet. A sport esszenciája az általa előállított egyéni és társadalmi katarzis, a legszórakoztatóbb, legizgalmasabb közösségkovácsoló erő.
Ezt pedig Peter Wrighték a 2022-es PDC-dartsvilágbajnokságon (is) a legmagasabb szinten szolgáltatták.
A világbajnokság 96 résztvevője nemcsak valódi sportoló, de bebizonyosodott, hogy gigantikus erő birtokosa is. Mert a tábla előtt, a reflektorok melegében, a színpadon, ahol több millió ember (ha csak a kamerákon keresztül is) figyeli a versenyzőt, ahol fontok százezreire megy a játék, ott csak az tud kiszállni bullal, zsinóron gyártani a 180-asokat, neadjisten kilencnyilast dobni, aki mérhetetlen mentális erővel rendelkezik.
A mentális erő kialakításához pedig ugyanúgy a munka, az alázat és az elhivatottság (na jó, meg nem kevés pénz) a sárgaköves út, mint egy futballista, kajakozó vagy súlyemelő esetében. A különbség az, hogy ezt a karriert szinte soha nem késő elkezdeni, a darts az egyik legkortalanabb sport, példaként elég csak Peter Wrightot említeni, aki 39 esztendősen jutott döntőbe először PDC-tornán, világbajnoki címeit pedig tíz, illetve tizenkét évvel később nyerte.
A bajnokok mentalitása, végtelen ereje pedig csak a legfelső lépcsőfok. Egy játékos megfelelő technikája relatív hamar kialakulhat, de ennek a tökéletesítéséhez, és a megfelelő fej kialakításához hosszú évek gyakorlása és rutinja kell. Ez egy olyan út, amelyet csak sportra termett, úgyszólván bajnok tud végigjárni.
Bejgli, csillagszóró, darts
All of us hope everyone has had a magical Christmas ✨ for us, it’s back to business! We go again 👊🏼🎯 pic.twitter.com/o6Lmf2NgTg
— PDC Darts Dancers (@PDCDartsDancers) December 27, 2021
A mentális erőből fakadó teljesítmény, illetve a Professional Darts Corporation rendkívüli munkája és leleményessége pedig már évekkel ezelőtt kicipelte a dartsot a kocsmaajtón, s feltette a sport világszínpadára. A szervezet elképesztően vakmerő ötlettel telibevágta a világbajnoksággal a karácsonyt és a szilvesztert, amellyel a versenyzők családjain kívül osztatlan sikert arattak. A legtöbben már eleve legyintettek volna az egyetemes versenynaptár legfehérebb foltjára, a PDC ellenben arcátlanul lecsapott a lehetőségre. Ezzel pedig két kígyót ütöttek egycsapásra!
Egyrészt december végén semmilyen más komolyabb esemény nem osztja meg a sportrajongók figyelmét, másrészt pedig a háztartásokba fokozatosan bekúszott a dartsvilágbajnokság, mint az adventi készülődés és a két ünnep közötti regenerációs időszak alapvető kelléke. A vb olyan elemi szükséglete lett a karácsonynak, mint a csillagszóró, a bejgli vagy az adventi koszorú, a Mennyből az angyal és a Csendes éj között bevonulózenéket és Russ Bray-koncertet hallgatunk, a pásztorok, pásztorok pedig nemcsak Jézus születése, de Price kilencnyilasa miatt is örvendezhettek.
Így lett az időzítés telitalálat, a sportág pedig nagy részben ennek köszönhetően látványosan növekvő népszerűségnek örvend. Egy baráti társasággal már évek óta a darts-vb a legszentebb újévi programunk, de az elmúlt hetekben rengeteg korábbi dartsszűz ismerősöm keresett meg tippekért, méltatta a közösségi médiában a játékosokat, zsinórban bújtak elő a látens Anderson- és Wright-fanatikusok.
Mindez pedig annak a színvonalnak, azoknak az izgalmaknak köszönhető, amelye(ke)t a világbajnokság játékosai odapakolnak. Ha valaki belenézett a 2022-es tornán a Price–Huybrechts, Smith–Clayton vagy Wright–Rydz meccsek valamelyikébe, garantáltan beleszeretett a játékba. Az idei világbajnokság (ami úgy idei, hogy a jelentős részét tavaly játszották) a nehézségek ellenére is talán a legjobb volt mind közül.
Pozitív tesztek, negatív közönség
Mert nehézségekből kijutott bőven. Az elmúlt közel két évben nem életbiztosítás nagyszabású sporteseményt szervezni, a Covid-19 alaposan megnehezíti. Egy évvel korábban szinte teljesen zárt kapus volt a darts-vb, a játékosokat izolálták a külvilágtól, s a torna közben így sikerült is megóvni őket a fertőzéstől. Erre az évre kicsit bátrabb verzióra váltott a PDC, a vakcinált nézők megtölthették az Alexandra Palace-t, s a játékosok gyeplője is lazább lett, a meccsek elején és végén feltűnőek is voltak a fantomkézfogások, illetve a játékosok bizonytalansága, ahogy érintés nélkül próbálnak egymással pacsizni, ölelkezni.
Sajnos az omikron-variáns a PDC bástyáit is kikerülte, már Raymond van Barneveld pozitív tesztje is gyanús volt; Vincent van der Voorté, Michael van Gerwené és Dave Chisnallé pedig egyenesen letaglózó: három versenyző is menet közben akadt fenn a PCR-gáton, kénytelenek voltak visszalépni a világbajnokságtól.
Valamennyi játékos kiesése megtépázta a torna nimbuszát, de Michael van Gerwent sajnos külön is meg kell említeni, aki gödörből próbálta visszaépíteni magát, s a világbajnokság egyik legnagyobb esélyese volt. Az ő visszalépése nemcsak azért fájt, mert az egyik személyes kedvencem, aki a fent említett elhivatottság és profizmus mintapéldája, hanem azért is, mert biztosan további klasszikusoktól fosztott meg minket, Chizzyvel például összefuthattak volna a negyeddöntőben.
A három versenyző kiválása elég keményen megkérdőjelezte a folytatást, több játékos is utalgatott a halasztásra, de a PDC kitartott a „show must go on!” mellett, utólag talán helyesen, hiszen a 27-i hullám után több versenyben lévő játékos nem fertőződött meg.
A világbajnokság másik fekete pontja is a járványhoz köthető, szerencsére nem ennyire drasztikusan. A korábbi vébéken mindig öröm volt a lelátót nézni és hallgatni is, rendkívül színes egyéniségek jöttek a világ minden tájáról, idétlen maskarákba beöltözve. Ezúttal viszont a rendkívül szigorú beutazási szabályok miatt szinte kizárólag angol szurkolók voltak a helyszínen, ráadásul azok összetétele sem volt éppen szelíd, minden bizonnyal sokan átruccantak az Ally Pallybe azok közül, akik nyáron még atlétamódjára ugrálták át a Wembley-t körülvevő kordonokat.
🤣 Pieface doing a shooey for Price’s 9 dart finish at the World Champions…
🙌 This is class @The_Pieface!
pic.twitter.com/z2grQgeNnA— SPORF (@Sporf) January 1, 2022
Ennek pedig kimondottan feszült légkör lett a vége, a külföldi versenyzőket, különösen a skótokat és a walesieket általános ellenszenv fogadta, de más esetben is meglepő gátlástalanságot mutatott a közönség: Fallon Sherrock irányába például úgy mutatta szimpátiáját, hogy ellenfelét, a sportág élő legendájának számító Steve Beatont fütyülte ezerrel, ami több játékosnál is kiverte a biztosítékot.
A legnagyobbat természetesen idén is Gerwyn Price kapta, aki fantasztikus játékos, de vitathatatlan, hogy nemcsak walesi mivolta, hanem az időszakosan visszatérő sportszerűtlen viselkedése miatt sem szívlelik. Price most is felvette a kesztyűt, s a közösségi médiában, illetve egyéb fórumokon üzengetett az angol szurkolóknak, kiesése előtt és után is. Igaz, sem őt, sem Wrightot nem az általános füttykoncert zavarta meg leginkább, hanem az az egy-egy szurkoló, aki a csöndbe kiabált bele a legrosszabbkor, a biztonsági szolgálat megértő asszisztálásával.
A PDC-versenyek közönségére az ilyen mértékű tiszteletlenség nem volt jellemző, bízom benne, hogy a vírushelyzet lecsillapodásának a visszatérő sokszínűség is pozitív hozadéka lesz.
Törtek a poharak, dőltek a rekordok
A fájó koronavírustesztek és a szélsőséges szurkolás ellenére a játék, a sport újabb csodákat hozott, s számtalan rekord megdőlt a világbajnokságon. Mindjárt a legfontosabb a kilencnyilas legek száma, ezen a világbajnokságon három született belőle, amelyre korábban még soha nem volt példa, a tavalyi tornán mindössze egy volt, az azt megelőző négyen még annyi sem.
A sort William Borland kezdte, aki rögtön egy történelmi kilencessel csapott oda: televíziós mérkőzésen először dobott tökéletes leget hirtelen halálban.
🚨 𝗕𝗢𝗥𝗟𝗔𝗡𝗗 𝗛𝗜𝗧𝗦 𝗔 𝗡𝗜𝗡𝗘-𝗗𝗔𝗥𝗧𝗘𝗥! 🚨
UNBELIEVABLE SCENES AS WILLIE BORLAND STRIKES PERFECTION TO WIN THE DECIDING LEG AND ALLY PALLY HAS ABSOLUTELY ERUPTED!
SIMPLY SENSATIONAL 🤯 pic.twitter.com/blD182wSXm
— PDC Darts (@OfficialPDC) December 17, 2021
Még fel sem ocsúdtunk a fiatal skót szenzációjából, amikor alig húsz órával később a litván Darius Labanauskas is odahintett egy kilencest, míg a rekordot jelentő harmadikat a világelső Gerwyn Price dobta a Smith elleni negyeddöntőben. Érdekes, milyen rossz ómen volt idén a tökéletes kör, hiszen utóbbi kettő végül elvesztette az összecsapását a kilencnyilas után, de a nagyszerű befejezést követően Borland sem nyert már szettet a vébén.
Kilencnyilas legnek a tökéletes kört nevezzük, amikor a játékos az 501 pontját kilenc nyílból, azaz három körön belül befejezi. Ezt csak úgy tudja megtenni, ha nyolc nagy triplaszektort és a végén egy duplaszektort dob (pl. T20-T20-T20, T20-T20-T20, T20-T19-D12).
Maga a kilencnyilas kanyar egy olyan élmény a játékosnak, nézőnek, amelyet nehéz átadni írásban, sőt megkockáztatom, lehetetlen. Még a harmadik is maximális extázist nyújtott.
De ezek árnyékában sem szabad megfeledkezni a kilencnyilas tápanyagáról, kistestvéréről, a 180-as dobásról! A dartsvilágbajnokság feltörekvésével ez a 180 (különösen jó hosszan és hangosan kiabálva) olyan szimbólum lett, hogy a számról már csak keveseknek a diplomához szükséges kreditpontok vagy a háromszög belső szögeinek összege jut eszébe.
A 180-as dobás egy apró örömforrás, ami a téli hónapokban különösen kell az embernek, olyan lélekdonor, mint amiről az Animal Cannibals Szimpla dolgok című száma szól. Ezek a pszichofőnixek pedig a háromhetes világbajnokságon végig melegítettek minket, összesen 859-szer. A vb-rekord 880, amelyet a három elmaradt meccs nélkül bizonyosan elértek volna a játékosok, de így is szépen dőltek a csúcsok: Michael Smith egymaga 83-szor szórt maximumot a táblába, amellyel Gary Anderson korábbi 71-es rekordját adta át a múltnak.
Szegény Andersonnak két rekordját is egy napon belül vették el, hiszen korábban az ő nevéhez fűződött az egy meccsen dobott legtöbb 180 is (22), az elődöntőben Peter Wright, a fináléban Michael Smith is 24-et dobott, így övék az új csúcs.
Peter Wright egyébként épp a korábbi rekorder ellen javított csúcsot, ráadásul az a meccs még egy szenzációt hozott: ketten együtt 39-szer üvöltették meg a szpíkert, elődöntőben soha ennyi 180 nem esett, s ez volt minden idők második leggyakoribb értéke, hiszen 0,939 legenként dobtak egy maximumot. Gary Anderson azért így is örülhetett egy kisebb jubileumnak, hiszen megdobta ötszázadik 180-asát a világbajnokságok történetében.
Az elmúlt évek legizgalmasabb döntője
Érdemes kitérni a két finalistára, Peter Wrightra és Michael Smith-re külön is, nem csak a 180-as rekordjaik erejéig. Egy viadalon rendszerint a győztes visz mindent (hogy Queen után ABBA-t is idézzek), Peter Wright viszont már a torna előtt is épp elég népszerű volt, a második világbajnoki címe csak hab lett a frizuráján.
Peter Wright sikere és a Snakebite-jelenség nagyban összekapcsolódik: amikor a játékos önbizalma bizonyos biológiai objektumok alatt stagnált, felesége hathatós közreműködésével megalkotta a punkszerű, színes egyéniségét, a rendkívül egyszerű, ezért annál ragadósabb tánckoreográfiáját, vagány kinézete pedig a játékát is azzá tette.
A popsztár és a bohóc között valahol félúton elhelyezkedő szerep egyetlen betegségétől nem tudta megfosztani Wrightot, valamiért képtelen megbízni ugyanabban a felszerelésben, s nála már az is előrelépésnek minősül, ha egy-egy gyengébb kör után meccs közben nem cseréli le nyilait.
Ennek tipikus példája volt a mostani vb, amelynek elején összevissza játszott mindennel, összevisszasága a minőség rovására is ment. A Damon Heta elleni találkozón 0–2-es hátrányban talált rá korábbi szettjére, amellyel onnantól végig is dobta a világbajnokságot, méghozzá brutális teljesítménnyel. Azt persze nem állta meg, hogy közben a nyíl hegyét vagy szárát le ne cserélje, de a testhez hű maradt, a recept pedig csodák csodájára másodszor is vb-címet hozott neki. Bár természetesen az idei nyertes a gyártót leszámítva nagyjából köszönőviszonyban sem volt azzal a nyílkészlettel, amellyel két évvel korábban világbajnok lett.
Michael Smith története egészen más, de abban aligha különbözik Wrighttól, hogy a PDC egyik legszerethetőbb játékosa. A döntő utáni pillanatok, amikor a falnak fordulva zokogott a kihagyott lehetőségtől, valószínűleg sokakat megindítottak (engem biztosan), mert egyébként a közvélemény egyöntetűen állította: Michael Smith megérett a vb-címre.
Azt már az idei világbajnokság előtt is tudni lehetett, hogy nagyon jó keze van a sporthoz, abszolút lezseren hajigálja a brutális tömeget, de a feje eddig mintha nem lett volna elég tiszta, az a bizonyos bajnoki mentális erő hiányzott belőle korábban. Nem véletlenül jutott el már eddig is számtalan nagy torna döntőjébe, de az sem véletlen, hogy kivétel nélkül el is vesztette mindet.
Ezen a világbajnokságon úgy tűnt, a feje utolérte a géppuskakezét, hiszen már az első körben a torna legmagasabb átlagát dobta (106.32), majd a lehető legnehezebb úton evickélt tovább: óriási játékkal búcsúztatta a PL-győztes Johnny Claytont és a címvédő Gerwyn Price-t is. Mindkét mérkőzésen hatalmas lélekjelenlétről és erőről tett tanúbizonyságot, s a vb-cím talán legnagyobb esélyesévé lépett elő.
𝗧𝗛𝗘 𝗥𝗘𝗜𝗚𝗡𝗜𝗡𝗚 𝗖𝗛𝗔𝗠𝗣 𝗜𝗦 𝗢𝗨𝗧! ❌
MICHAEL SMITH DEFEATS GERWYN PRICE IN A DECIDING SET AND THE CHAMP IS OUT!
Another thrilling Ally Pally classic sees Bully Boy secure his spot in the semi-finals!#WHDarts pic.twitter.com/5sLqJW6ZhF
— PDC Darts (@OfficialPDC) January 1, 2022
Talán ezt volt még képtelen kezelni. Jutott már fináléig a legrangosabb viadalon, de három éve van Gerwen ellen a meccs előtt és közben is abszolút az esélytelenek nyugalma járhatta át, gyakorlatilag egy pillanatig sem tűnt úgy, hogy reális sansza van a világbajnoki címre. Idén viszont akadt, kétszer is volt komoly break- és szettelőnyben, mégsem tudott meglógni Wright elől. Kétségtelen, a hajrára a skót űrdartsra váltott (113-as átlagot dobott az utolsó tíz legben), de Smith a tornán már bizonyította, hogy ezzel is képes lehet tartani a lépést. Ezzel együtt így is az elmúlt évek legizgalmasabb fináléját produkálták, ehhez pedig mindkét játékos klasszisa kellett.
De a jég nem tört meg, hiába tűnt úgy, még mindig csak egy erős és rendkívül szimpatikus játékos Michael Smith, nem bajnok. Tegyük hozzá, óriási közhelynek hangzik a „döntő egy teljesen más meccs” és az ehhez hasonló mantrák, de amikor én a baráti dartsversenyünkön 25 néző előtt, egy üveg üdítőért zajló döntőben izzadó tenyérrel, remegve hibázom el a duplákat, akkor elképzelni sem lehet, mit érezhetnek a versenyzők a világbajnoki fináléban. Őszintén kívánom neki (és családjának), jusson el még egy szinttel feljebb.
Váratlan hősök
Smith volt talán az egyik váratlan hőse a vébének, bár kilencedik kiemeltként számíthattunk rá, döntős szereplése kellemes meglepetés volt. S ahogy az lenni szokott, ezúttal is felbukkantak további outsiderek, akik hősiesen meneteltek, s a szurkolók szívébe lopták magukat. Ez a jelenség egyébként is az ünnepi darts-vb sajátja, kimondottan bizsergető érzés egy olyan játékost látni a legjobbak között, aki addig a mezőny perifériáján helyezkedett.
A kézenfekvő példa Callan Rydz, bár ő azért már korábban is mocorgott a PDC-élvonalában. Ezen a vb-n azonban végérvényesen megérkezett az elitbe, szinte makulátlan játékkal, egyetlen szettveszteséggel jutott a legjobb nyolc közé, ahol fantasztikus csatában, tie-breakben maradt csak alul a későbbi bajnokkal szemben.
Rydz a legjobb 16 között egyébként Alan Soutart búcsúztatta, aki szintén egy üde színfoltja volt a vébének. December 23-án nagyon izgalmas meccsen úgy búcsúztatta Mensur Suljovicot, hogy 0–2-es szett- és leghátrányban is volt, nyolc meccsnyilat túlélt. Az elképesztő fordítás után pedig másnap már a polgári foglalkozását űzte, s szolgálatba állt tűzoltóként.
Back to the real world 🚒🚨😭 @Big5SportsMana1 @MissionDarts @jambodean pic.twitter.com/kQFnB3ZFIs
— Alan Soutar (@soots180) December 24, 2021
Szintén a legjobb 16-ig jutott az ausztrál Raymond Smith, aki eddig egyedülálló módon egy vb-n szerepelt saját fiával, de azt sem gondoltam korábban, hogy a hollandok közül az óriás Martijn Kleermaker jut legtovább (holtversenyben Dirk van Duijvenbodéval). Okozott kellemes pillanatokat a korábbi kézilabdakapus, Florian Hempel, ahogy a már említett William Borland kilencnyilasa, s Bradley Brooks elleni találkozója is fűszerezte a tornát.
A PDC-világbajnokság tehát idén is szebbé tette az ünnepeket. Hozott a fa alá három kilencnyilast, 180-as rekordokat, elképesztő meccseket. Mák és dió helyett drámával, hatalmas fordításokkal, elhibázott és értékesített meccsnyilakkal töltötte meg a karácsonyi bejglinket, katarzist váltott ki belőlünk.
Ezért pedig a sörhasú, öregedő, de mégis nagybetűs sportembereknek is hálásak lehetünk.