Musorujsag
Élő Eredmények
×

Taylorért jött Kaffer, a sült krumpli és a cápa is, de Barneveld és Torghelle mindent vitt a Hungarian Darts Show-n

Taylorért jött Kaffer, a sült krumpli és a cápa is, de Barneveld és Torghelle mindent vitt a Hungarian Darts Show-n

m4sport.hu | Szepes Viktor
A világsztárok nem győztek hálálkodni Budapestnek és a magyar szurkolóknak, miközben Superman, Pikachu és a fél állatkert tapsolt nekik. Raymond van Barneveld és Torghelle Sándor, de elsősorban a közönség lett a Hungarian Darts Show győztese.

Szépen, katonás rendben érkeztek a szurkolók az MVM-Dome-hoz a kedd délutáni esőben, a Népliget környékét kivételesen nem a zöld-fehérek, hanem a darts szerelmesei lepték el, akik meglepő visszafogottságot tanúsítottak a Hungarian Darts Show előtt: az egyetlen hangosabb üvöltés akkor hangzott fel, amikor a csarnok mellett felállított dartsfoci-pályán az egyik versenyző kétszer is a bullba lőtt. A szervezők egy okos húzással megkímélték a szurkolóhadat a sorbaállástól – a dartsversenyek előtti melegítő programokat már órákkal a rajt előtt elkezdték, így az ezek iránti lelkesedés mértéke szépen eloszlatta a nagyjából tízezres tömeget, a beléptetés is jelesre vizsgázott.

Két sportág ötvözete: tripla húszashoz rendesen alá kellett nyúlni (fotó: m4sport.hu).

Az MVM-Dome négy hónappal ezelőtt még a kézilabda körül forgott, a hazai rendezésű Európa-bajnokság után alig lehetett ráismerni az arénára. Az alsó szektorokat egy ügyes húzással besuvasztották a tribün alá, a játéktér helyén pedig sörasztalok sorakoztak – rajtuk az odaillő folyadékkal, szigorúan dartsos repoharakban. Az előtérben a legnagyobb sor – a büfék mellett – természetesen a dartstáblák előtt alakult ki, a fanshopok pedig ezúttal Barney és Taylor mezét, valamint szárakat, tollakat kínáltak az érdeklődőknek. A gyülekező tömegben felbukkant a magyar dartselit – például Takács Gábor vagy Lakatos Gergely –, de a budapesti amatőrversenyek közösségének képviselőit is fel lehetett fedezni.

Praktikus megoldás: egymáson a székek. Plusz energiára nem volt szüksége a szurkolótábornak (fotó: m4sport.hu).

A közösség pedig egyre nagyobb: a darts rengeteg emberhez elér már Magyarországon is. Ennek oka összetett, az egyik legfontosabb, hogy ez a sport nagyon könnyen meg tud szólítani: lényegében egy tábla és három nyíl kell hozzá – ugyanúgy jólesik egy háromórás, koncentrált gyakorlás, mint egy sörmeccs a péntek estében. Ehhez szorosan hozzátartozik, hogy a dartsjátékosok – még a világ legjobbjai is – nem érinthetetlen félistennek, hanem teljesen egyszerű, hétköznapi embernek tűnnek, ugyanolyan történetekkel, problémákkal, mint bármelyik szurkolójuk. Mindezt alátámasztja, hogy az őszi Hungarian Darts Trophy során több szurkoló is fotózkodott klasszisokkal kiskörúti gyrososnál, de a helyi műsorközlő elmondása szerint, aki hétfő este nyitott szemmel járt a bulinegyedben, koccinthatott Van Gerwenékkel is. S legalább ilyen fontos aspektus a televíziós közvetítések térhódítása, elsősorban a világbajnokságé, ami egy teljesen vakmerő ötlettel telibe lőtte a karácsonyi ünnepeket – így nemcsak monopóliumot élvez a sportesemények között az év azon időszakában, de az adventi készülődés megkerülhetetlen eleme is lett.

„Volt egy kedves törzshelyünk, ahol állt egy Eurodarts-gép. Csocsót meguntuk, billiárdot meguntuk, nekiálltunk dartsozni. Aztán egy decemberi világbajnokságon elkezdtük nézni a közvetítéseket, megszerettük az egész hangulatot – elevenítette fel a sportággal való ismerkedését a Kafferként bemutatkozó szurkoló. – Később már baráti társasággal bajnokságot is szerveztünk magunknak, szurkolókkal, közvetítéssel. A negyvenes átlagot nem értük el, de néha születtek indokolatlan 180-ak, háromtriplás körök, nagyon jó buli volt. Természetesen ehhez hozzátartoznak a becenevek, én Kafferként játszottam, de ennek sztoriját inkább megtartanám magamnak” – nevetett.

„A 2017-es világbajnokságot kezdtük el nézni a testvéremmel közösen – csatlakozott be Kafferhez egy szurkolótárs – Otthon elkezdtünk műanyag táblára dobálni, igazából csak szórakozásból. De a sportot nagyon megszerettük!”

Utóbbi egyébként egy ketchup-jelmezben szólalt meg – a dartsversenyek elengedhetetlen része a beöltözés; amíg kint a nyugodt Népliget csak Van Gerwen-mezesekkel volt tele, az arénán belül már szembesétáltak különböző teremtmények: Pókember, Pikachu és a fél állatkert – cápa, tigris, nyuszi.

Az első sorokban egy gyorsbüfé képviselői sorakoztak fel: egymás szomszédságában foglalt helyet a sült krumpli, a bacon, a tükörtojás és a már említett kísérőjük, a ketchup.

A Hungarian Darts Show ínycsiklandozó szurkolói (fotó: m4sport.hu).

„Szeretjük a sült krunyót – hangsúlyozta a sült krumpli, aki egyébként gasztrokollégáihoz hasonlóan Tiszaföldvárról érkezett a dartsshow-ra. – Mindenképpen ki akartunk öltözni, egységesek is akartunk lenni, szóval béreltük ezeket a ruhákat, meg szeretnénk nyerni a jelmezversenyt!”

Ez végül nem sikerült nekik (magyar rendezvény révén lehet, hogy gulyásleves- és hortobágyi palacsinta-jelmezben még nagyobb sikerük lehetett volna), hiszen a cápa martaléka lett a legjobb maskarának járó különdíj. Uszonyaival mondjuk a kiosztott 180-as táblákra sem tudott írni, de még a trófea és az ajándék dartstábla átvétele sem ment – ezek után megnéztük volna, egyáltalán miként avatja fel jutalmát.

170-et nem láttunk, de big fish-t igen: a cápa nyerte a jelmezversenyt (fotó: m4sport.hu).

Magyarország harmadik nagyobb dartsos eseménye (három éve egy dartsgála, tavaly szeptemberben pedig a már említett European Tour-forduló volt hazánkban) több szempontból is különleges volt, egyrészt a sportág legnagyobb neveit szólította Budapestre, akiket egy színpadon szinte biztosan nem lehet már együtt látni, másrészt az alábbi legendák kiegészültek olyan magyar hírességekkel, mint Torghelle Sándor, Freddie és Gianni és Kiss Gergely.

Méltó partnerek (fotó: Vörös Nándor).

Külföldi sztárok a Hungarian Darts Show-n:

Phil Taylor: 16-szoros világbajnok, 16-szoros World Matchplay-győztes, a sportág alfája és omegája egyszemélyben. Magyarországon tízből nyolc ember biztosan miatta kedvelte meg a dartsot, hatalmas legenda, pályafutása során nyolc különböző alkalommal volt világelső. A 2018-as világbajnokságon megszerzett második helye után vonult vissza a profi karriertől.

Raymond van Barneveld: a hollandok első világbajnoka, egyike azon keveseknek, akik mindkét nagyobb szervezetnél (BDO, PDC) felültek a trónra – Barney összesen ötször. Egészségügyi és egyéb problémái miatt 2019 végén befejezte pályafutását, de mégsem tudta letenni a nyilakat. Egy évvel később újra Pro Tour-kártyát szerzett, 55 évesen is törekszik vissza a csúcsra.

Michael van Gerwen: háromszoros világbajnok, 2014 és 2021 között hét évig volt a PDC-világranglista vezetője. De emellett is számtalan rekordot tart: övé a legtöbb televíziós kilencnyilas, a legmagasabb tv-s átlag, sőt ő dobta vb-n is a legmagasabb átlagot egy meccsen, 114.05-tel. Az elmúlt két esztendő nem alakult számára ideálisan, de most újra kirobbanó formában játszik.

Gerwyn Price: élvonalbeli rögbisből lett vb-győztes dartsos – 2021-ben ült fel a trónra, ezt követően közel másfél évig vezette a világranglistát. Emellett több Grand Slam-sikere van, de megnyerte már a World Cup of Dartsot is. Ugyanakkor az egyik legmegosztóbb játékos a sportágon belül, zsenialitásának ugyanis hangos üvöltésekkel ad nyomatékot, veszíteni pedig látványosan nem szeret.

Fallon Sherrock: a darts királynőjét másfél évvel ezelőtt ismerte meg a világ, amikor hölgyversenyzőként először nyert mérkőzést a férfiak világbajnokságán – rögtön kettőt is, megőrült érte az Alexandra Palace. A nyomást és a hírnevet jól kezeli, azóta is ott van az elitben, a 2021-es Grand Slamen minden idők legmagasabb női televíziós átlagát dobta (101.55).

Devon Petersen: Wayne Mardle családi okokra hivatkozva lemondta a budapesti szereplést, így az utolsó pillanatban ugrott be a helyére az első, Afrikából érkezett profi dartsos. A PDC-ranglistán jelenleg 27. játékosnak van már European Tour-győzelme, Eb-elődöntője, a játék mellett pedig szakkommentátorként is közreműködik a legnagyobb tornákon. Bevonulótánca egyenesen zseniális.

Mellettük volt még egy komoly név a színpadon: a mérkőzéseket Russ Bray, a darts hangja vezette.

Phil Taylor jelenléte szépen rápakolt az egyébként is combos nézőszámra, a legtöbb szurkoló rá volt kíváncsi, hiszen az első (és könnyen lehet, hogy egyetlen) alkalom volt, amikor élőben láthatták dobálni.

„Nagyon szeretem Gerwyn Price-t, Gary Andersont, de most kifejezetten Phil Taylor miatt jöttem ki” – hangsúlyozta a ketchup, ahogyan Kafferéket is a sportág legnagyobb legendája vonzotta.

„Taylor papa mai napig a kedvenc játékosom, ő egy igazi legenda, el sem hiszem, hogy élőben láthatjuk – lelkendezett. – Amikor elkezdték hirdetni az eseményt, volt egy ilyen információmorzsa, hogy itt lesz, én ezt biztosra vettem, szóval azonnal jegyet vettem. Aztán amikor bejelentették, maga volt a kánaán!”

Phil Taylor vitathatatlanul a darts legnagyobb legendája (fotó: Vörös Nándor).

A meccsek sorozatát azonban nem a 16-szoros világbajnok kezdte, hanem Gerwyn Price és Raymond van Barneveld, rögtön a két sportolópartnerrel, Kiss Gergellyel és Torghelle Sándorral. A páros játék mindjárt az első pillanatokban bonyodalmakba ütközött: Kiss és Price felcserélte a sorrendet egymás között – Russ Bray nevetve ki is osztott nekik egy sárga lapot. Torghellét annyira meglepte, hogy kivételesen nem ő kapta, be is vágta az este első pontos dupláját – Barney lekerekített neki 32-re, a nemzet Sanyija egy nyílból megoldotta.

Nem akart elmaradni mellette a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó sem – aki erre az estére stílszerűen a Waterman, azaz Vízember becenevet választotta (Price ugyanis a PDC-versenyeken The Iceman, vagyis Jégember néven hasít) – magasságát kihasználva tömegben is jól dobta a dupla húszat, majd ő maga egyenlített, szintén elsőre pipálva a duplát.

A döntő legben végül Sanyi és Barney párosa volt élesebb, így a torna első búcsúzója a folyadékduó lett.

„A magasságom miatt jobban megy a dupla húsz, pedig szerettem volna bull-t is dobni – legyintett Kiss Gergely a kiesést követően. – Gerwynnel mindketten sportolók vagyunk, nyerni akarunk, de ezzel együtt hatalmas élmény volt.”

„Gergővel nagyszerű volt játszani, azt hiszem, ő jóval erősebb nálam – mosolygott Gerwyn Price. – Fantasztikus karaktert ismertem meg benne, háromszoros olimpiai bajnok, ezzel együtt furcsa volt, hogy mindig felfelé kellett néznem rá.”

Gerwyn Price-nál nem sokan izmosabbak – Kiss Gergely pont közéjük tartozik (fotó: MTI/Illyés Tibor).

Érdekes emberkísérletnek bizonyult a mérkőzés vége: Russ Bray „Game shot and the match”-hirdetése minden találkozó után startpisztolyként funkcionált, rajongók százai sprinteltek a korlátokhoz, hogy a következő bevonulásokat premier plánban élhessék át. Egy ilyen jelenet felülnézetből lehetett volna az igazi. A játékosok is lazára vették a bevonulásokat: Phil Taylor előszeretettel piszkálta testőreit, amikor pedig egy „walk on-girl” Michael van Gerwen mellett megigazította haját, a kopasz holland is látványosan beletúrt nemlétező frizurájába.

A másik elődöntőben Van Gerwen mellé az énekes Freddie, míg Phil Taylorhoz a televíziós és rádiós műsorvezetőként, no meg szakácsként is ismert Gianni érkezett. PDC-versenyeken egyébként elég komolynak, rigorózusnak mutatkozó Van Gerwen játszott leginkább a közönségnek, öblös hangján folyamatosan „Come on, Freddie!”-vel bíztatta partnerét, de nem restellett az ellenfelet sem kizökkenteni, minden egyes szektorrontásnál hangosan dicsérte a riválist.

Amikor meg épp nem ment a meccs, megpróbált olaszul társalogni Giannival – maradjunk annyiban: a darts jobban megy neki.

A meghívott vendégek valószínűleg közösen vacsorázhattak duplabogyót, mert nemcsak a sportolók, de Freddie és Gianni is körön belül oldották meg a maguk kiszállóját, a meccset pedig végül Van Gerwen döntötte el, így Torghelle és Freddie asszisztálhatott a holland házidöntőhöz.

A gálameccseken MVG humorosabb oldalát is megismerhettük (fotó: MTI/Illyés Tibor).

Ám nemcsak asszisztáltak, Torghelle rögtön az első körben odahintett egy 150-es kanyart, majd ismét ő dobta egyből a duplát, úgy bánt a kiszállókkal, mint a német válogatottal Kaiserslauternben. A közönség itt került először teljes extázisba meccs közben – de nem Taylor vagy bármelyik külföldi sztár volt a sláger, egyre csak visszhangzott a „Sanyi, Sanyi!” az MVM-Dome-ban.

„Őszinte leszek: egyáltalán nem gyakoroltam a duplákat – nevetett Torghelle Sándor a mérkőzéseit követően. – Ösztönből éreztem, hova kell dobni, de nyilván szerencsém volt. Barney a darts történetének egyik legjobb játékosa, parádés volt vele játszani, próbáltam ellesni tőle a dolgokat. A közönség támogatása felemelő volt, de csak a játékra koncentráltam, még Van Gerwen sem tudott kizökkenteni!”.

Van Gerwenék időben kapcsoltak, a holland klasszis be is dobta az este első 180-asát, Russ Bray pedig a közönség tiszteletére ezt magyarul kiáltotta világgá, a „c”-hang híján hibátlanul. A döntő legben aztán Barney is odakent egy szép kiszállót (mintha Sanyitól tanulta volna), így az ő megérdemelt sikerükkel zárult a gála első felvonása. Az egész aréna felállva tapsolt a győztes párosnak, a keménymag élén pedig ismerős arccal is találkozhattunk:

„Sajnos csak a végére értem ide, mert a minifoci-válogatottal mindig keddenként van az edzés, pedig úgy volt, hogy én leszek Sanyi edzője – mesélte Juhász Roland, Torghelle jó barátja, aki elmondása szerint először látott élőben dartsversenyt. – Szerencsére folyamatosan kaptuk a közvetítést Sanyi sikereiről, ő a nap sztárja. Én nem igazán szoktam dartsozni, de tv-ben természetesen követem. Jó látni, hogy sportágtól függetlenül egyre több világsztár jön el Magyarországra, ez a mostani esemény is felemelő. A hangulat pedig fenomenális, én is csak egyszer-kétszer játszottam hasonlóban.”

Káprázatos hangulat – mindenki Sanyit éltette (fotó: m4sport.hu).

A gálameccseket követően a magyar hírességek visszavonultak, a nagy négyes pedig kiegészült Fallon Sherrockkal, és a (Wayne Mardle helyére beugró) Devon Petersennel.

„Éppen otthon gyakoroltam, amikor kaptam a hívást, hogy utazzak Budapestre, három órám volt elérni a gépet – mesélte nevetve a dél-afrikai játékos, akinek egyáltalán nem az számít, honnan jött, hanem, hogy hova jutott el. – Az, hogy Dél-Afrikából származom, az nem jelenti, hogy ne lehetnék profi. Ez csak rajtad áll, hogy elhatározd és tegyél meg mindent érte. Lényegében egy folyamat vége, amihez elköteleződés, fegyelem és kemény munka szükséges.”

Ami a kemény munkát illeti, jár az elismerés az aréna büféseinek is – komoly forgalmat bonyolítottak az este folyamán. Ahogy fogyott a készletük, úgy lett a nézőtéren egyre erősebb a hangulat, angol slágerek mellett a legendás „Az éjjel soha nem érhet véget” és az „Érik a szőlő” is felcsendült a férfikórustól (kiegészülve cápákkal, kleopátrákkal), de Devon Petersen csodálatos bevonulótánca is nagy sikert aratott.

Hirtelen jött szelfi Devon Petersennek (fotó: MTI/Illyés Tibor).

A legtöbben persze továbbra is Phil Taylorra voltak kíváncsiak, hátborzongató bevonulásait ezrek videózták (mondjuk a többiek is kaptak a vakuzáporból), s persze mindenkit foglalkoztatott, hogy négy év nyugdíj után mennyire sül még a keze a legendának.

A válasz csattanós volt: 262 pontra egy kiváltás ugyan elmaradt (szimpla húszas után a 18-asra kell dobni, hogy egy triplával is kiszállóra jussunk), de bedobta a kéttriplás 140-et, a következő körben pedig már zsigerből ment a 122-es checkout, a gála addigi legmagasabb kiszállója lett, az aréna felrobbant.

Innentől ugyanis nemcsak a felhőtlen szórakozásra, de a parádés sportteljesítményre is adtak a játékosok. Szegény Fallon Sherrock összekerült a Price, Van Gerwen párossal egy csoportba, igaz a második meccsén már kezdhetett is a győzelemért, végül az urak diadalmaskodtak. Ez persze nem szegte kedvét a Fallon-rajongó magyar tábornak, amely mindkét klasszis ellen támogatta Sherrockot.

„Nagyon szerettem, amit láttam Budapestből. Korábban is voltam már itt, tényleg szép város. Ezt az eseményt is nagyon vártam, remek alkalom a mostani, hogy ilyen játékosokkal gyakorolhassak egy nagy show keretein belül – árulta el Fallon Sherrock, akit láthatóan feldobott a hangulat. – Próbálok arra figyelni, hogy csak azzal az elvárással foglalkozzak, amit magammal szemben támasztok, és nem azzal, ami kintről, adott esetben a közösségi médiából érkezik. A színpadon is a saját játékomra koncentrálok.”

Fallon Sherrockért megőrült a magyar közönség (fotó: MTI/Illyés Tibor).

Fallon Sherrock szépen helytállt, de a csoportjának döntője is megérte a pénzét, a két gigász, Gerwyn Price és Van Gerwen feszült egymásnak: a walesi egy 104-es kiszállóval mentette a kezdését, megismerhette a budapesti közönség brutális bicepszét, amire aztán két MVG-üvöltés érkezett válaszként – a holland egy 147-es és egy 129-es checkouttal nyert és jutott a döntőbe.

A dartssuli a nagy öregek klasszikusán is folytatódott: Taylor–Barneveld összecsapás – igazi csemege. Hát, még ha megemlítjük, hogy a holland legenda 109 fölötti körátlagot dobott! Így aztán a párosversenyekhez hasonlóan ismét holland házidöntő alakult ki: Van Gerwen–Van Barneveld.

Kép szöveg nélkül (fotó: MTI/Illyés Tibor).

Közeledtünk a 23 órához, de a közönség lelkesedése nem lankadt, továbbra is azon a bizonyos tetőfokon hágott a buli. Igaz, néhányan a rossz oldalról feszegették saját határaikat, s mozgáskoordinációjuk akadozott a program végére.

Nemcsak a szurkolóké, Van Gerwené is! A háromszoros világbajnok a Price ellen előhúzott zsenialitásából semmit nem mutatott a döntőben, így némi meglepetésre, de teljesen megérdemelten Raymond van Barneveld lett az este abszolút bajnoka – mindkét versenyt behúzta. Hiába, ennyit tesz a Sanyi-faktor. A boldog győztest pedig az őt megillető klasszikussal, a „Barney Army!”-skandálással („Barney-sereg!”) köszöntötték.

Barneveld köszönetet mondott a magyar „Barney Army”-nak (fotó: Vörös Nándor).

„Arról tudtam, hogy van egy Barney-sereg Hollandiában, ők mindig narancssárgában voltak, de azt sosem tudtam, hogy az egész világon ott vannak, ennek nagyon örülök. Néha, amikor Angliába, Skóciába vagy Walesbe utazom, akkor látok embereket Barney-s pólókban, de az, hogy Budapesten is ugyanezt teszik a szurkolók, arról fogalmam sem volt. Úgy gondoltam, hogy a darts talán nem annyira népszerű még itt, de tévedtem – vallotta be Raymond van Barneveld. – Örülök, hogy itt lehettem, mert ez a csarnok tényleg fantasztikus. Jól szórakoztunk a páros versenyen, főleg, amikor Sándor bedobta a duplát!”

A mérkőzés végére a színpadhoz csődült a közönség apraja-nagyja, ismét felhívták az este főszereplőit, hogy közösen megünnepeljék egymást és a szurkolókat. Phil Taylor régi szokásához híven levette és aláírta a táblát – szerencsére nem dobta a tömegbe, fájdalmas ereklye lett volna. Nagyszerű volt végignézni a résztvevőkön, mert nem lezseren, műmosollyal, hanem tiszta szívből játszották végig ezt az estét – tízezer embernek felejthetetlen órákat okozva.

Nemcsak a közönség szórakozott remekül (fotó: Vörös Nándor).

S amilyen rendezetten érkezett, olyan hektikusan távozott a magyar dartsközösség: ki dalolva, táncolva, ki céltudatosan, hogy hazaérése után még dobáljon egy kicsit. Egy biztos, mindkét tábor inspiráló, katartikus élményben részesült.

Ahogy Michael van Gerwen fogalmazott: „Thank you, Budapest, I love you!”
Hát, mi is köszönjük!

 

A cikkben olvasható interjúk elkészítésében közreműködött Török Viktor és Zámbó István.

Borítókép: Vörös Nándor

További tartalmak

Kapcsolódó hírek

Michael van Gerwen: Látom magam előtt a budapesti Premier League-fordulót, de nem szabad túl gyorsan haladni
A jéghideg profizmus jellemzi a színpadon a darts háromszoros világbajnokát, Michael van Gerwent. A Budapesten rendezett Hungarian Darts Show alatt azonban humoros oldalát is megmutatta, folyamatosan szórakoztatta a közönséget, játékostársait. A holland klasszis az m4sport.hu-nak a sportág magyarországi fejlődéséről, a csodás közönségről, egy új zenekar lehetőségéről és egy legendás szabadrúgásgólról is mesélt.
Egyéni