„Sz.r volt az egész igazából, nincs mit szépíteni rajta, elrontottam a rajtnál, onnantól kezdve meg nem volt esélyem – vélekedett őszintén az első egyéni nyíltvízi versenyszám után Rasovszky Kristóf. – Úgyhogy két nap múlva teljesen máshogy kell elkezdeni, aztán ott kell maradni a többiekkel, akkor jó lesz.”
„Az volt a baj, hogy bekerültünk középre, a két leggyorsabb meg a két szélére, úgyhogy nekik bunyó nélkül lehetett előremenni, de nekünk meg be kellett volna ugrani a mezőny közepébe és ott kezdeni valamit. Emiatt úgy döntöttem, inkább később ugrok be, és megyek a szélére, de mire felértünk volna előre, addigra elment a sor eleje. Hát, ezt máshogy kell csinálni… Nem tudom, mire lettem volna elég a végén, nincsen ha, ezt elrontottam, ez van.”
„Ha verseny előtt mondják, hogy 7. leszek, azt aláírtam volna, így viszont, hogy bent voltam és láttam a sebességkülönbségeket, így elég csalódott vagyok, mivel ez egy taktikai hiba volt” – értékelt az 5 kilométeres verseny után az élete első felnőtt világversenyén szereplő Betlehem Dávid, aki szerint a szerencse sem mellettük állt a rajtpozíció sorsolásánál.
„Meg kellett várni, míg beugrik a hatvanvalahány ember, és utána menni a bójához. Addigra Wellbrockék már olyan iramot diktáltak, hogy az egész versenyen nem láttuk őket. Az elején lemaradtam, mindig behoztam egy bolyt, egy bolyt, egy bolyt, de azt éreztem, hogy sosem érem utol Florianékat. Az utolsó körben láttam, hogy elmegyek Raso mellett, azt gondoltam, csak az elején lehetek, de az élmezőny addig már rég elment” – elevenítette fel a versenyt, hozzátéve, úgy érzi, több volt benne, mint a helyezése mutatja.