Musorujsag
Élő Eredmények
×

A világbajnokság figyelmeztető jelei világítanak rá a magyar úszósport legnagyobb kihívására

A világbajnokság figyelmeztető jelei világítanak rá a magyar úszósport legnagyobb kihívására

m4sport.hu | Hercze Kristóf
Selmeci Attila, a Magyar Úszószövetség májusban kinevezett szakmai alelnöke felemás érzésekkel értékelte a vasárnap véget ért budapesti vizes világbajnokságot. A sportvezető szerint úszóink „hozták a kötelezőt”, ám akadnak figyelmeztető jelek, amiket nem szabad figyelmen kívül hagyni a sikeres jövő érdekében. Milák Kristóf korábbi edzője az m4sport.hu-nak adott interjúban elárulta, meglátása szerint mi az úszószövetség előtt álló legnagyobb kihívás a közeljövőben.

Mint már tudjuk, a vizes vb medencés versenyein egyedül Milák Kristóf szerzett érmet a budapesti világbajnokságon, a Honvéd 22 éves klasszisa 200 méter pillangón világcsúccsal védte meg címét, és 100 méteren sem talált legyőzőre.

Emellett számos magyar jutott döntőbe: egyéniben és váltóban összesen tíz 4-8. helyezés jött össze. Selmeci Attila – aki Milákot olimpiai, világ- és Európa-bajnoki címig vezette 2018 és 2021 között – előzetesen ugyan több éremben reménykedett, de úgy érzi, nem szerepelt rosszul a hazai csapat, viszont szolgált figyelmeztető jelekkel a világbajnokság.

„Kicsit több éremre számítottam. Egy korábbi interjúban három-négy medált említettem, ebből a három-négyből lett kettő. Tehát ha az érmek számát nézem, akkor azt mondom, kicsit elmaradtunk a várt eredménytől, viszont összességében úgy érzem, azért ez a csapat – ha megnézzük, hány döntős eredményünk, értékes negyedik-ötödik helyezésünk volt – azért nem szerepelt rosszul. Szerintem a kötelezőt hoztuk, de bizonyos figyelmeztető jelek vannak a jövőt illetően, melyek arra engednek következtetni, mindenféleképpen lépni kell, hogy azt az igen magas szintet, amit a magyar úszósport az elmúlt évek során tudott tartani, s kivívott a nemzetközi úszósporton belül, tartani tudja.” 

Kérésünkre a szakember bele is mélyedt a figyelmeztető jelekbe.

„Ha azt nézzük, hogy a szóban forgó érmeket egy ember, Milák Kristóf szerezte, jelenleg tulajdonképpen egyetlen személyen múlik a csapat sikere. Milák óriási teljesítményt nyújtott, de az egész magyar úszósport megítélése szempontjából úgy érzem, szerencsésebb lett volna, ha mellette azért még lett volna egy-két olyan úszó, aki ugyancsak érmet tud nyerni – mint ahogyan az elmúlt években akadt ilyen. Kristóf még csak 22 éves, a topon van és biztos vagyok benne, néhány évig ezt tudja is tartani, sőt elképzelhető, hogy fokozhatja is, ugyanakkor a korábban igen komoly eredményt elérő klasszis versenyzőink már vagy közel vannak a harmincadik életévükhöz, vagy túl is lépték. Ez egyértelműen azt jelenti, pályafutásuk végéhez közelednek. Ezt tudomásul kell venni, tehát generációváltás következik be, ez már a világbajnokságon is megmutatkozott. Ez azt jelenti, az elmúlt évek során a magyar úszószövetségnek az eredményes nevelőmunkája, illetve néha a szerencsének is közbe kellett játszania, hogy több világklasszis versenyző tudott egyszerre kiemelkedő teljesítményt felmutatni: elég például Hosszú Katinkára gondolni, de említhetném Kapás Boglárkát vagy Verrasztó Dávidot, aki Budapesten már nem is indult el.” 

Milák Kristóf világcsúcsa 200 méter pillangón

Az úszósport legnagyobb kihívása

„Ezek olyan dolgok és figyelmeztető jelek, amiket nem lehet elodázni, itt be fog következni a teljes váltás, ezek a versenyzők előbb-utóbb befejezik a pályafutásukat. A magyar szövetségnek a legnagyobb kihívás jelen pillanatban az, hogy meg kell próbálnia ezeket a versenyzőket új, fiatal tehetségekkel pótolni. Ez óriási feladat lesz, hiszen nem szokványos éveken vagyunk túl, egymás mellett több világklasszis versenyzőnk is volt, akik futószalagon szállították a kiváló eredményeket. Ennek most bizony vége van. A magyar úszósport legnagyobb kihívása lesz, hogy Milák Kristóf mellé a lehető legrövidebb idő alatt találjon egy-két olyan versenyzőt, akik a következő viadalokon képesek lesznek az éremszerzésre.”

Selmeci Attila kiemelte: a folytatásban kiemelt szerepet kell kapnia az utánpótlás-, illetve az edzőképzésnek.

„Egy sportág megítélése elsősorban azon múlik, hogy a felnőtt világversenyeken milyen eredményeket érünk el, de utána kell nézni, vajon a fiatalabb korosztályoknál is megvannak-e a jó helyezések. Ha ezek megvannak, akkor várhatóan a tehetséges fiatalokból egy-kettő előbb vagy utóbb a felnőtteknél is magas szintre kerül. Itt van például az ifjúsági Európa-bajnokság, amely az egyik legjobb mutatója, a magyar utánpótlás milyen szinten áll. Hozzáteszem, akik a fiataloknál érmeket nyernek, azoknak is csak egy kis százaléka tud majd kiemelkedővé válni a felnőtteknél is, tehát lesz még ott egy nagyon magas ugródeszka. Milák Kristóf például tizenhét évesen már nemcsak ifjúsági bajnok volt – és ifjúsági világcsúcsot állított fel kétszáz pillangón –, hanem a felnőtt vizes vb-n is ezüstérmes volt száz pillangón. Már abban a korban meg tudta ugrani azt a bizonyos lécet. A magyar úszószövetségnek tehát óriási feladata lesz, hogy a bázist megpróbálja kiszélesíteni, és a meglévő versenyzőket még inkább összefogva, még nagyobb szakmai segítséggel lássa el.”

„Ez különösen igaz az edzőkre – sőt, most különösen a szakemberekről van szó, mivel a sikerek mögött mindig az edzőt kell keresni, mert ő az, aki felfedezi, majd aztán végigkíséri a tanítványát a sikerhez vezető úton. Úgy gondolom, ebből a szempontból a szövetségnek többet kell tennie. Sós Csaba szövetségi kapitány például úgy fogalmazott, az elmúlt időszakban több Milák Kristóf-szintű versenyzőt is elveszíthetett a magyar úszósport. Ez nagyon érdekes mondat volt, sok mindenben igaza is van a kapitánynak. Tehetségek nyilván vannak ma is, de tudjuk, a világ megváltozott. A gyerekeket is rengeteg olyan inger éri, ami negatívan hat az élsportra, millió más, könnyebb dologba foghat, amiben könnyebben jöhet a siker.”

„Valljuk be, az úszás az egyik legmonotonabb sportág, talán a legtöbb felkészülést és munkát igényli: korai kelés, hajnali és délutáni edzések – ez az, amit nem mindenki bír. Emellett azt is tudomásul kell venni, a kisebb klubokban is lehetnek nagyon ügyes gyerekek, csak valami oknál fogva – esetleg az ottani edző nem olyan képzett, hogy megfelelően tudja fejleszteni a versenyzőt, netán maga az úszó  nem tudja teljesen kibontakoztatni a képességeit. Szerencsés esetben egy ilyen tréner esetleg továbbajánlja a versenyzőt egy olyan klubba, ahol jobb szakemberek dolgoznak, és a körülmények is jobbak lesznek a fejlődéshez. De nyilván közrejátszhat a féltékenység is, hiszen minden tréner szeretné, hogy a tehetség maradjon az ő tanítványa, ami nem biztos, hogy jó. Lehetővé kell tenni, hogy a kisebb és a nagyobb klubok között meglegyen az átmenet, hogy segítsék ezeket a versenyzőket. A legjobb az, ha az edzőkbe fektetünk, minél jobb lehetőségeket biztosítunk ahhoz, hogy a kis egyesületeknél lévő edző is olyan tudással rendelkezzen, hogy képes legyen a versenyzőt a legmagasabb szintig felfejleszteni.

Selmeci Attila és Milák Kristóf (Fotó: Derencsényi István)

Az utánpótlás több szempontból is veszélyben van, mivel nagy a szelektálódás a sportágban.

„Minden szülő szeretné, hogy a gyermeke megtanuljon úszni, a tanfolyamok létszáma magas is, sok-sok ezer gyermek iratkozik be, plusz ott van az óvodai és az iskolai oktatás. A probléma akkor mutatkozik meg, amikor vége van az iskola által biztosított lehetőségeknek, és a szülőnek magának kell levinni a gyermeket edzésre. Mivel hét-nyolc éves gyerekekről van szó, akik nem tudnak egyedül közlekedni. Sokan aztán nem is akarnak továbblépni, elég nekik, hogy megtanultak úszni. A másik, hogy van egy komoly konkurencia is, a vízilabda, rendkívül eredményes sportágunk, fényes múltja van nálunk, s így oda is szép számmal mennek át. Sok fiatal, aki megtanul úszni, hamar jelzi, hogy inkább vízilabdázni szeretne. Vagyis van egy úgynevezett elszívó hatása is az úszásra. A következő pont, amikor a gyerekek eljutnak egy adott klubig, onnantól pedig elkezdődik a komolyabb úszás, amikor már heti háromszor, négyszer vagy akár ötször is edzeni kell. Ezt követően, tizenkét éves korban bejönnek a hajnali edzések – itt megint jön egy lemorzsolódás, hiszen ahhoz, hogy egy fiatal lemenjen háromnegyed hatra, még iskola előtt edzeni, kell ugyebár a szülő is, akinek emiatt ugyancsak korán kellene kelni. Óriási teher hárul tehát a családokra, itt is számtalanszor szembesülünk azzal, egyszerűen nem vállalják, mert nem megoldható a számukra, túl sok energiát igényel az egész folyamat.

Sok összetevője van annak, miért maradnak egyre kevesebben. Őszintén szólva, egy úszógyereket nevelni anyagi áldozatot is jelent – az úszódresszek, a szemüvegek, a sapka ára, a különböző nevezési díjak –, ezt nem mindenki tudja vagy épp akarja vállalni. Szóval számos dolog van, ami miatt sokan abbahagyják.

A MÚSZ szakmai elnöke hozzátette, a szervezet a közelmúltban több úszóprogramot is elindított, ugyanakkor ahhoz, hogy a magyar úszósport továbbra is elit tehetségeket tudjon kinevelni, ennél is több kell majd.

„Jelen pillanatban is dolgozunk a megfelelő kialakításon, s remélem, hogy szeptember vége felé már a megvitatásra kerül a magyar edzők között – bízom benne, hogy eredményes lesz majd a terv. Azonban azt sem szabad elfelejtenünk, hogyha egy program elindul, a hatása nem pár hónap múlva mutatkozik meg, ez évekbe telik majd. Két év múlva lesz a párizsi olimpia, a legsürgősebb feladat addig kialakítani és felkészíteni azt a kis csapatot, ami Kristóf mellett jó eredményeket érhet el. Szerintem a keret nagyjából már megvan, maximum még egy-egy fiatal tud majd odaférkőzni, őket kell felkészíteni, megfelelően menedzselni. Én úgy gondolom, ez a rövid távú cél. És van egy hosszú távú terv is, ami a Los Angeles-i olimpiáról fog szólni. Hat évünk lesz összerakni egy olyan fiatalokból álló csapatot, amelyben remélhetőleg nem csak egy Milák Kristóf-szintű úszó lesz, hanem további egy-két hozzá hasonló karakter. Ha ez sikerül, akkor mondhatjuk, a magyar úszósport bátran és nyugodtan várhatja az ötkarikás játékokat. Ez óriási feladat lesz, nagyon nagy kihívás, de mindent meg kell tenni a siker érdekében. Ezért is mondom: a már topon lévő versenyzők minél jobb menedzselése mellett legalább olyan fontos lesz a fiatalabb generációból való válogatás, illetve az új, fiatal edzők képzése.”

Ami a magunk mögött hagyott budapesti vizes világbajnokságot illeti, Késely Ajna nem jutott tovább a 400 méter gyors előfutamából, ami után megjegyezte, a fejlődése épp „stagnáló” szakaszban van, a 800 gyorson elért 12. helye után pedig már arról beszélt, az elmúlt néhány hete egyszerűen nem úgy jött össze, ahogyan azt szerette volna. A 200 méter háton 8., 100 méter háton 19. Burián Katalin is nehezen találta a szavakat: mint elmondta, kicsit szégyelli magát az ideje miatt, nem tudja mire fogni, de nem is akarja. A 400 méter vegyesen 9., 1500 gyorson 12. Mihályvári-Farkas Viktória könnyek között szintén úgy fogalmazott, nem tudja, mi történt, de a férfiaknál például a 800 méter gyorson 21., illetve 1500 gyorson 17. Kalmár Ákos is csalódottan értékelte a teljesítményét.

Selmeci az elmúlt években a koronavírus hatásából fakadó felborult menetrendet, s az állandó bizonytalanságban szintén a problémák forrását látja.

„Rengeteg volt a bizonytalan tényező. Ha csak belegondolunk, az elmúlt két évben mi mindenen mentek keresztül az úszók, láthatjuk, hogy az egy átlagember számára is szinte elviselhetetlen. Az állandó kérdések, a folyamatos kétségek… Például ugye azt sem tudtuk sokáig, megrendezik-e az olimpiát, mint ahogy januárban arról sem volt fogalmunk, lesz-e idén világbajnokság. Először úgy volt, elhalasztják, emiatt az úszók is aszerint gondolkoztak, hogy majd a római Európa-bajnokságra készülnek főleg, pár hétre rá aztán hirtelen bejelentették, lesz vb, ráadásul itthon, Budapesten. Ez azt jelenti, hogy mindössze négy hónappal a verseny előtt újra át kellett ütemezniük mindent. Többen addigra teljesen elengedték a vb-t. Sok úszó másképp kezdett el készülni, majd aztán hirtelen ott állt az információval, hogy mégis lesz verseny, Magyarországon. Rengeteg ilyen tényező volt, ami nagyon megnehezítette a dolgokat és ami terhelte az embert. Kevés olyan versenyző van, mint Milák Kristóf, aki bármilyen körülmények között tudja hozni hozni magát. Ha csak visszagondolunk arra, hogy a tokiói olimpia döntőjében 200 pillangón neki is milyen problémai voltak – nem úgy sikerült a bemelegítés, elkéstünk, majd elszakadt a nadrágja, ráadásul még el is felejtette az akkreditációs kártyáját –, és mégis simán nyert. Ennek ellenére őt is nagyon megzavarták ezek, ha nem lett volna ennyivel jobb a világnál, akkor nagy eséllyel veszített volna. Még a legnagyobbakat is meg tudja zavarni nagyon sok minden, így egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy nem mindenkinek sikerült a formaidőzítés. Megemlíteném továbbá azt is, hogy ugyebár ki volt jelölve az országos bajnokság időpontja, ami április végén lezajlott – eddig mindig az volt a megszokott, hogy azt követően leghamarabb 14 hét múlva kerül sor a következő nagy eseményre, most viszont ez a különbség csak 8 hét volt.”

Milák Kristóf egykori trénere elárulta, több kiváló sportpszichológus is az úszók rendelkezésére áll, ám a segítség az adott sportolótól függ, neki kell igényelnie a szakemberek segítségét.

Ami a jelenlegi keretet illeti, az alelnök elmondta, mely számokat tekintve érez némi hiányosságot.

„Kiemelném, hogy ez Sós Csaba szövetségi kapitány asztala, úgyhogy most a személyes véleményem mondom el. Számomra nagyon szembetűnő, hogy az elmúlt időszakokban Magyarország kiváló mellúszókkal rendelkezett, ez viszont most férfi és a női vonalon is eltűnt. Nem szeretnék senkit megbántani, sem kritikát gyakorolni a most is rengeteget dolgozó úszóink felett, de valami oknál fogva nem sikerült kinevelni olyan nagyságokat, akik az elmúlt időszakban a számot világszintre emelték. Gyurta Dániel visszavonulása után mintha valami történt volna, egyik vonalon sem tudtunk hozzá hasonló klasszist kinevelni. Hogy ennek mi a konkrét oka, nem tudom, nem találok rá magyarázatot. Mintha a mellúszás háttérbe szorult volna, míg előtérbe kerültek a sprintszámok – a pillangó, a gyors, ahol korábban meg nem voltak olyan eredmények. Tenni kellene azért, hogy a mellúszást újra előtérbe hozzuk. A középtávú gyorsúszóink is valahogy most háttérbe szorultak. Összességében van még miben javulni, s bízom benne, hogy az edzők összedugják a fejüket, lesznek megbeszélések, ahol több szem többet lát alapon meg fogjuk találni a probléma okát, s képesek leszünk javítani.” 

Selmeci Attila hozzátette, a 16 esztendős, 200 háton 7. helyen végző Molnár Dóra és a szintén 16 éves, a női gyorsváltókban remeklő Pádár Nikolett is olyan tehetség, akire lehet építeni, ám muszáj lesz a fiatalabbak korosztályból is szemezgetni.

Molnár Dóra a 200 hát döntőjében

„Egészen biztos, hogy a fiatalabbakhoz kell lenyúlni. Most lesz az ifjúsági Európa-bajnokság, az ilyen nemzetközi megmérettetések mindig tartogatnak meglepetéseket, itt szoktak berobbanni fiatalabbak. Bízom benne, hogy a tizenkét, tizenhárom, tizennégy éveseknél lesznek biztató jelek. Most két tehetség szerepelt a vb-n, ráadásul úszott nem is akárhogyan: az egyik Molnár Dóra, aki 200 háton döntős volt, és kiváló egyéni eredményeket hozott, amire lehet építeni. És akkor ott van még Pádár Nikolett, aki ugyan nem került döntőbe, de a legjobbjával akár oda is eljuthatott volna. Ő is egészen fiatal, csupán 16 esztendős. Ez rámutat, vannak tehetségeink. Szeretnénk, hogy mellúszásban is legyen olyan, aki most csak a szárnyait bontogatja, de pár éven belül akár már révbe érhet. Nagy munka lesz megtalálni, de meg kell próbálnunk. A feladat adott, bízom benne, az edzőkollégákkal közösen meg fogjuk oldani.” 

Pádár Nikolett a 200 gyors elődöntőjében

A szakember sokat lát a 19 éves Kós Hubertben is.

„Benne óriási potenciál van. A vegyes mezőnye elég erős volt,  de Hubert így is nagyon jól szerepelt. Ha még előrébb tud lépni, amihez szerintem már nem kell neki sok, akkor két év múlva már nem csupán pontszerző, hanem érmes is lehet. Úgy gondolom, ezt ő is érzi, s azon lesz, hogy minél több versenyrutint szerezzen, ami segíti majd abban, hogy a fontos pillanatban élete legjobbját tudja nyújtani – ami talán elég lesz a dobogóhoz is.”

Selmeci Attila szót ejtett egykori tanítványáról, az olimpiai, háromszoros világ-, Európa- és ifjúsági olimpiai bajnok Milák Kristófról – a korábbi mester egyáltalán nem zárja ki, hogy a fiatal klasszis más számokban is komolyan kipróbálja magát a jövőben.

„Egy 22 éves fiatalról van szó. Mindent megnyert, amit versenyző életében megnyerhet. Ennél tovább már nincsen. Amit lehet, ismételni, netán más számban is megpróbálni odaérni. Kristóf 200 pillangón egyértelműen a világ legjobbja, 2018 óta tulajdonképpen veretlen. Száz pillangón most ért fel a csúcsra – egyértelmű, hogy Caeleb Dresselnek most már óriási kihívás lesz, nagy fenyegetést jelent rá, hisz csak két tized választotta el őket. És Dressel az idősebb, úgyhogy az idő Kristófnak dolgozik. Mivel Dressel visszalépett a vb-től, nem csapott össze Milákkal, elmaradt a nagy csata, ezáltal nem tudjuk, mennyire vannak egymáshoz közel. Egy úszót elsősorban az motivál, hogy érzi, közel van az ellenfeléhez. Kristóf márpedig ezt érezheti: nagyon közel van ahhoz, hogy ő legyen a 100 méteres pillangóúszás olimpiai bajnoka, akár világcsúcstartója. 

Amíg egy úszót motivál valami, addig jó, mert addig vállalja a munkát, a felkészülést, a reggeli keléseket. Akkor van gond, amikor már nem dolgozik ez a motiváció, mert mindent elért. Már csak szeretetből, megszokásból jár le, így nem is lesz tökéletes a felkészülés. Kristófnál ezt nem érzem. Azt érzem, ő szeretne százon is a legjobb lenni. Erre minden esélye meg is van, mivel fizikálisan és mentálisan is ereje teljében van, s ez valószínűleg pár évig még így is marad.

Mivel korábban jó eredményeket ért el 200 méter gyorson is, sokszor kacérkodott a szám gondolatával, ám a versenyprogram miatt az egyik szám mindig ütötte a másikat, márpedig az edző és az úszó is úgy gondolkozik, hogy egy arany többet ér akár száz ezüstnél is, emiatt nem osztja meg az erejét, s elsősorban arra koncentrál, amiben a legjobb, tehát a pillangó élvezett elsőbbséget. Miláknak most viszont például a római Európa-bajnokság nagyszerű lehetőség lehet ahhoz, hogy más számban is kipróbálja magát. Akár még úgy is, hogy kihagyja a 200 pillangót, mert abban annyival a világ előtt van. Úgy vélem, Kristóf életében most egy olyan időszak következik, hogy a pillangó mellett kipróbálja magát 100 vagy 200 gyorson, hogy lássa, ott mire képes. Ez akár újabb motivációt is jelenthet számára, újabb kihívást, hogy ott is bebizonyítsa, a világ elitjébe tartozik.” 

A sportvezető végezetül elmondta, az augusztusi Európa-bajnokság másodlagos verseny lesz a magyar csapat számára, s mivel úszóinknak most csupán hat hetük lesz a felkészülésre, szinte lehetetlen lesz kétszer is formába lendülni ilyen rövid idő alatt.

„Nem azt mondom, hogy nem lesz olyan, akinek kijön a lépés, de valószínű, akik kiúszták magunkat a világbajnokságon, azok a fő számukban nem fognak jobb eredményt hozni. Ez nem csak ránk, minden úszóra igaz lesz. Persze akadhatnak meglepetések.”

További tartalmak

Kapcsolódó hírek

Zalánki Gergő: Nem csapatként működtünk
Zalánki Gergő szerint a magyar férfi vízilabda-válogatott csalódást keltő vb-szereplésének legfőbb oka, hogy nem csapatként működött az együttes, „egyfajta szétesés” jellemezte őket.
Vízilabda
Märcz Tamás: Kész vagyok, ha azt gondolják, hogy folytassam
A világbajnokságon hetedikként végző férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya Märcz Tamás úgy érzi, el kell kezdeni a párizsi olimpiára felkészíteni a csapatot, mert a budapesti rendezés miatt a pillanatnyi eredmény elvárása más szempontot kívánt – viszont ha él még felé a bizalom, kész a folytatásra, árulta el az M4 Sport kamerái előtt.
FINA 2022
Gálicz Péter szenzációs bronzérmet nyert 25 kilométeres nyíltvízi úszásban
Gálicz Péter bronzérmet szerzett nyíltvízi úszók 25 kilométeres férfi versenyében a hazai rendezésű vizes világbajnokságon. A versenyt óriási hajrával az olasz Dario Verani nyerte meg a legutóbbi két vb-n aranyérmes francia Axel Reymond előtt, míg a szám másik magyar indulója, Kalmár Ákos a nyolcadik helyen ért célba. A nőknél az egyetlen magyar induló, Rohács Réka a nyolcadik helyen zárt.
Nyíltvízi úszás